Hozzáértőket kérdezném: ha egy jegyvizsgáló van a vonaton, akkor a vonat legfeljebb milyen hosszú lehet? Egyébként szokásosnak mondható történet, biztber kábelt ellopják, 15-ös cammogás a térközben, késések. Bár számomra nem egészen világos, hogy miért az a jegyvizsgáló legnagyobb baja, hogy leugrálnak az utasok, ha lassít a vonat. Ha pedig azért vannak lezárva a kocsik, mert 9-et nem tud egyedül végigjárni / belátni, akkor miért nem ellenőrzi a jegyeket?

Kedves http://megintallunkvazze.blog.hu/!

Az én kalandom a mávval. Gondoltam megosztom mással is, a saját élményemet!

Nem is tudom, hogy hogy kezdjem. Szombaton indultunk a ballagásra. Tatabányáról Sopronba.  Mivel nincs saját autóm, ezért mi vonattal mentünk. Reggel az apukám ki vitt minket hajnalok hajnalán a vonat indulása előtt vagy fél órával. Én tuti nem mentem volna ilyen korán, de mindegy. Ott várunk, hogy jöjjön a vonat, amikor meg kellett volna érkeznie, bemondták, hogy harminc percet késik. Peronszéli pletykaszinten terjedt el, hogy kábel lopás miatt, erről is van egy külön véleményem. Remek godnoltam, legalább nem érünk oda a ballagásra. A férjem tanácsára, elmentünk Komáromig személyvonattal, és ott vártuk ki a harminc percet. Ki volt írva a hármas vágányra, ott vártunk. Jön a vonat, ekkor bemondják, hogy nem oda, hanem a négyes vágányra jön. Na ekkor kezdett eldurrani az agyam. Ja és az is hozzátartozik, hogy közvetlen gyorsvonattal mentünk Sopronba, ami azt jelenti az első három kocsi megy odáig. Átrohanunk a másik oldalra, fel akarunk szállni az első vagonba, amkor egy rossz kinézetű gyerek elkezd velünk rikácsolni, egy vonatkulccsal a kezében, hogy nem szállhatunk oda fel, mert le van zárva az első három kocsi(általában, ennyi megy Sopronba). Nem foglalkoztam vele, felszálltam. Elindul a vonat, erre jön egy lila fejű ellenőr nő, hogy mit gondolunk mi, amikor ránkszóltak, hogy zárva van. Nagyon dühös voltam, és megkérdeztem a csajtól, hogy mi a fenéért zárják le az első három kocsit. Mire azt felelte, hogy azért, mert kilenc vagonra ő van egyedül, és nem képes ennyi helyet végigjárni, és odafigyelni az emberekre, hogy lassításkor nem szállnak-e le. Morogva hátrább mentünk, mittudomén mennyit, erre még hátrébb zavar, hogy ez nem három kocsi. Hátrább mentünk, ott meg alig volt hely. Kicsit tartottam is tőle, hogy Sopronig állnunk kell,  és azt nagyon nem akartam. (Miközben az első három kocsi tök üres) Győrig aggódtunk, hogy talán ezt a kocsit leakasztják, és mehetünk Szombathelyre. A férjem megkértem, hogy keresse meg már ezt a "kedves" kalauzt, és kérdezze meg, hogy az a kocsi amiben mi ülünk, elmegy-e Sopronig. A hölgyike az elsőosztályú kocsiban beszélgetett. Persze, megmagyarázza, hogy nem tud kilenc kocsira vigyázni, de nem a jegyeket ellenőrzi, hanem beszélget, ja és persze nem is ellenőrizta a jegyünket. Amikor lekapcsolták a vagonokat, és hirtelen gyesev lettünk, rögtön lett két egész ellenőrünk fele annyi kocsira. Szóval igen dühös voltam. És késtünk egy egész órát, amellett, hogy zaklattak minket. Nekünk a két gyerekkel oda-vissza 12000 Ft-t kellett fizetnünk, ők meg minket nagy ívben szarnak le. Nem tudom, hogy mit csináljak, de tudom, hogy bárhová fordulnék, semmit sem érnék el. Utálom a mávot. Az az egy szerencséjük, hogy hazafelé a tervezettek szerint érkeztünk haza.

Sziasztok!
Panka