Tisztelt Blog!
Jegyvisszaváltás-nehézségek
Sokév pocsék tapasztalat után azt hiszem nálam is eljött a pillanat amikor már nem tudtam tovább magamban tartani, hogy miként húzza le az embereket a MÁV.
Eddig mindig valamivel sikerült lenyugtatnom magam, persze mindeközben töltődött a pohár folyamatosan, de mostmár tényleg elég.
A történetem:
2010 április 5. Húsvét Hétfő.
Lementem vidékre a rokonságot meglátogatni a hétvégére, teendők tömkelege, de ezen a napon mindenképp vissza kellett jönnöm Budapestre amint végeztem.
Hogy egy csúszós akadályt - ami azt jelenti, hogy át kellett volna szállnom a debreceni vonalról Füzesabonyban - kiiktassak egy ismerősöm eldobott Füzesabonyig, ahol terveim szerint a 15:05-kor induló IC-re váltottam volna jegyet, hogy elérjem Budapestet. Megérkezésemkor a kasszában közölték velem, hogy másodosztályra már nincs helyjegy (ez történt 14:37-kor), így elsőosztályra váltottam jegyet illetve pótjegyet mivel tényleg sietős volt a dolgom. Mivel még a vonat indulásáig volt időm, gondoltam szerzek valahonnan innivalót amit az útra magammal vihetek, így elsétáltam az állomással szemben található kocsmába, majd visszatértem és szépen át is gyalogoltam a 4-es peronra az összes cuccommal. Majd egyszercsak a vonat indulása előtt kb. 8 perccel bejelentik, hogy ugye szíves türelem meg blablabla, de az IC 40 percet késik. Ehhez tudni kell, hogy az IC előnye 30 perc a gyorsvonathoz képest ami 15:09-kor indult és már bent állt két peronnal odébb. Így döntenem kellett, ha megint visszacaplatok táskával megrakodva pénztárhoz és ott változtatok a jegyeken tuti lekésem a gyorsvonatot így még később érek be. Vagy elmegyek a gyorsvonattal és majd a Keletiben váltom vissza a dogokat, amit mellesleg a peronon álló kalauz is javasolt. Én az utóbbit válaszottam, gondolván, 21. század, EU, stb, csak menni fog...
A vonat beért, egyből a pénztár felé vettem az irányt, addigra persze már kissé feldúltan mivel a vonatút alatt megtudtam, hogy persze lekéstem azt ami miatt sietnem kellett. Bementem a pénztárba, ahol eleinte normális hangnemben kommunikáltam, és kb. még ki sem mondtam, hogy mi meg, hogy történt máris csattant a válasz, hogy ezt sajnos nem tudják visszaadni, meg, hogy én mit keresek itt amikor az IC még be sem jött. Majd végül sikerült megértetnem, hogy mégis, mi az a varázslatos mód minek "hála" itt lehetek az IC előtt, a hölgy telefonált és közölte fintorogva, hogy nem kapott engedélyt arra, hogy visszafizesse a pénzem mert gázolás történt és, hogy ezt bemondták, így nekem még Füzesabonyban lehetőségem lett volna lemondani a helyfoglalásról. Ekkor persze elfüstölt az agyam annak hallatán, hogy utastájékoztatás. Először is, egy 40 perces késést szerintem nem 8 perccel a vonat indulása előtt kell bemondani, főleg úgy, hogy egy gázolás lehelyszínelése stb sok időt vesz igénybe és körülbelül az én jegyvásárlásom előtt történhetett maga az eset. Persze senki nem mondott semmit, és én a semmire fizettem a sima jegy árának a dupláját. Másrészről ne merjünk már utastájékoztatásról beszélni amikor a peronkiosztást és vonatindulást az aluljáróban és a váróteremben is egy kézzel állítható órával (általános iskola elsőben még elmegy óramutató tanításra) ami összevissza áll, "tájékoztatják" az utasokat. A hangosbemondót meg a peronon (még ha valóban be is mondták hamarabb) a mindkét oldalon zakatoló dízelmozdonytól nem is hallhattam volna.
Így persze, mint írtam dupla áron vettem igénybe a "szolgáltatást". Mert ugye én megváltottam a jegyet, ahogy kell, becsületesen. Ilyenkor mindig az dühít a legjobban,hogy a kalauzok a bliccelőket fenthagyják a vonaton, mert többen vannak és mert veszélyes emberekről van szó (nem kell részleteznem). Ezen a vonalon minden úton ezzel szembesülök. Én pedig nappalis egyetemistaként, mellette dolgozva, csak szórjam a MÁV perselybe a pénzt... Nekem viszont az extra költségeimet, amik ebből következtek persze senki nem fogja megtéríteni.
Felháborító. Erre már a sem a Kelet, sem a Balkán nem kifejezés. Ez ezekől sokkal lejjebb van.
Üdv,
S
UI.: Hogy teljesen tiszta legyen a kép bevallom, hogy a Keleti kasszájából kifelemenet beletapostam az ajtóba. Sajnálom, nem úriemberhez méltó viselkedés, de elszakadt a cérna. Ezt megtettem mindössze egyszer, a sokszázadik ilyen után.
