Remélem mindenkinek kellemesen telt a Karácsony. Nekem sikerült szépen megfáznom, úgyhogy bejgli mellé hagymatea és neocickány ment, de jelentem sikerült kikupálnom magam és ismét itt vagyok. Nagyon sok levelet kaptam és ígérem, hamarosan publikálni is fogom őket.
Rögtön egy "horror" történettel kezdem, ami még a nemvárthavazáshidegmeleg idején történt. Igaz, Szlovákiában és Csehországban is ilyen hideg volt és bizony még hó is esett a vonatnak mégis a magyar határ és a magyar vasút töketlenkedése adta fel a leckét.... Nem értem odaát nem fagytak be a váltók? Ez is csak amolyan hungarikum lenne? Igaz a szlovák kollégák is kitetettek magukért, lexarták az utasokat, a szlovák rendőrök meg bőszen büntetgették a turistákat, mert rá mertek gyújtani a vonat mellett...
Ha ez még nem lenne elég: csak 1 wc működött, minden váltó előtt megállt a vonat, majd Kőbánya-Felsőn rossz sínre terelték a vonatot így az ott vesztegelt órákon át. Über poén: másnap a MÁV-Direktnek fogalma sem volt, hogy a Hungária EC mikor ért be a Keletibe...
A MÁV-ot ezzel a húzásávál bátran benevezhetjük az év lúzere versenyre...
A decemberben váratlanul leesett óriás hó (10-20cm) és meghökkentő mínusz (-10-15 fok) a mi életünket is megnehezítette vasárnap.
11:39 Egy hosszú prágai hétvége után a vasárnap 11:39-kor induló Hungária Eurocityvel hazafelé indulunk. Bár 11:30-kor kapunk egy hazai fülest, mely szerint Keleti Pályaudvar nem fogad utasokat, hét óra kellő idő a hiba kijavítására, gondoljuk mi. Optimistán szállunk fel a vonatra. Kis idő elteltével kiderül, hogy a körülbelül 10 kocsival büszkélkedő nemzetközi vonaton egyetlen egy WC működik, a többi a szokatlan téli hideg miatt befagyott. Csapatunk ennek ellenére prágai emlékekkel tele, vidáman néz az út elébe, hiszen sokakkal ellentétben nekünk fűtött fülke és működő WC közeli ülőhely jutott.
Bár Csehországban és Szlovákiában legalább olyan hideg, és akkora hó van, mint kis hazánkban, a vonat fennakadás nélkül szelte át az említett két országot. Bár a büfé kocsiban dolgozó úriember már Pozsony előtt pótló buszokat emlegetett, kérdéseinkre a szlovák és cseh személyzet nem tudott válaszolni. „A határon felszáll a magyar személyzet, ők majd többet tudnak.” –hangzott a válasz minden alkalommal.
17:30 A megpróbáltatások a magyar-szlovák határon kezdődtek. 17:30 körül megérkeztünk Párkányra (Sturovo), és vártuk a magyar személyzetet. Kiderült, hogy a szembejövő 13:28-kor induló Jaroslaw Hacek Eurocity, mely a mi vonatunk magyar személyzetét hozza, még nem érte el a határt. A kijelző 40 perc késést mutatott. Várakozás következett a sötét és hideg állomáson. A késést mutató kijelző egyszer csak 150 percre váltott. A szlovák személyzet eltűnt, a magyar még nem jött meg. Se mozdonyvezető, se kalauz, csak az utasokkal teli vonat és a hó.
19:00 Három megtépázott idegű turista a vonat mellett rápippant egy cigarettára. A semmiből feltűnik egy rendőr, és megbünteti őket. Szerencsés napjuk van, hiszen fejenként 30 euró helyett csak 5 eurót fizetnek. (Nem vicc!)
20:00 Körülbelül 20 órakor befut a Jaroslaw Hacek Eurocity, melynek hat óra kellett a másfél órás út megtételéhez. Se szó se beszéd, elindulunk. Taps, örömmámor. A kritikus pontként emlegetett Vácon átrobogva mindenki megnyugszik. Bár még mindig nem tudtuk hova és mikor, de biztosak lehetünk benne, hogy megérkezünk. Újpest-Rákospalotán vidáman integetünk a vonatunkról leszállóknak.
20:30 Egészen a Kőbányai Gyógyszergyárig poénkodunk. Ott megállunk. Se szó, se beszéd. Ekkor kezdtük el keresni a magyar kalauzt. Megtaláltuk. A vonat legutolsó kocsijának legutolsó fülkéjében. Válaszokat nem adott, de azt megtudtuk, hogy a magyar váltók fűthetetlenek, ezért minden váltónál megállunk. Minderről Újpest-Rákospalotán elfelejtettek szólni. A kalauz csak pislog, 20 órája talpon van, megtépázott idegekkel gubbaszt a leghátsó kocsiban.
21:30 1 óra várakozás után se szó se beszéd elindulunk. Egészen Kőbánya Felsőig jutunk, ahol sikerül az állomás előtt 300 méterrel leparkolni. Leszállni senki nem tud. Várunk. Két üres vonat jön ki, három be a Keletibe. Senki nem érti, miért. Egy óra után újra megkeressük a kalauzt, aki azt mondja, rossz sínre lettünk irányítva. Bár a mellettünk lévő már működik, nem tudnak minket átirányítani. Lehet, hogy még órákig itt leszünk. Megkérdezzük, miért nem szóltak, hogy Újpesten szálljunk le. A kalauz válasza: „A MÁV-nak a Keletiig kötelessége vinni az utasokat, nem mondhatjuk, hogy szálljanak le hamarabb.” Csóközön!
22:30 Szöktetés a Hungária Eurocityről. A mi társaságunknak ezen a ponton lett elege. Ahogy több másik utasért, értünk is bemásztak a sínekig. Bőröndöket kiad, vonatból kiszáll, kerítést megkerül, síneken átsétál, kijut. (mindezt a hóban) Micsoda megkönnyebbülés.
23 órakor már itthon nézzük a híradót, amiből megtudhatjuk, hogy sok férfi hajvasalót vesz karácsonyra.
21-én megkérdeztük a MÁV direktet, mikor ért be a vonat. Válasz:
„Nem tudjuk, de a tegnapi nap folyamán biztos nem.”
Kiegészítő információk:
Jegyár oda vissza 67 000 Ft négy embernek, plusz helyjegy.
A büfé kocsiban 3 euro/szendvics (akciósan!)
A büfé kocsi Magyarország területére érve se szó se beszéd bezárt.
Fűtés nem minden kocsiban.
Az első osztály lezárva.
A vonaton minden ötödik ember a magyar utasok információ-fordítására szorult külföldi turista.
13 óra alatt sem jutott el a vonat a célállomásra.