Olvasónk anno belefutott egy 8 órás túrába a Tihany IC-n. Az egész cirkusz azzal indult, hogy az első megállónál már 30 percet vártak, talán tapsra, mert információval a kaller sem tudott szolgálni. Majd a Balaton partján az összes településnél vártak egy kicsit, mert a Nosztalgia vonat problémákkal küzdött.
Tisztelt cím!
Egyik érdekes esetemet mutatnám be, ami az azóta megszűnt Tihany IC-n történt... A vonatút IC-vel a Déli és Tapolca között körülbelül 3 és fél - 4 óra, ám aznap kissé bővült az intervallum. Mint vonat, ez az IC sem hagyott kívánnivalót sem tisztaságban sem pedig udvariasságban, de ami a megállásokat és a menetidőt illeti... Nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet egy viszonylag korrekt menetidőt ilyesféle tökéletlenségekkel több mint 8 (!) óra hosszúra nyújtani. A problémák ott kezdődtek, mikor Tapolcáról elindulva az első megállónál, Badacsonynál több mint 30 percet álltunk, melynek okai mind a mai napig ismeretlenek előttem. Oly' annyira, hogy mikor ott megkérdeztem a kalauzt, hogy mi van, ő sem tudott korrekt választ adni...
És innentől kezdett elfajulni a dolog... Tudni kell, hogy a akár Isten Vonata is közlekedhetne a vonalon, vagy akár lőszerszállítmány is, a vonat minden 4.-5. Balaton- kezdetű településen megáll, így már magát a Balaton partját sem rövid idő elhagyni. Ezenkívül további 10-15 percet összeszedtünk minden állomáson, majd jött a kegyelemdöfés: Balatonfürednél érdekes módon mellékvágányra tették az IC-t (!) majd vártunk közel 1 órát. Nem tudtuk kitalálni, hogy baleset történt valahol, vagy mi de már mozdonyvezető is a szerelvény elejénél sétálgatott. És mindez miért? Mert a NOSZTALGIA vonat útközben többször "problémákkal küzdött" és csak lassan tudott haladni. Azt hittem akkor, hogy az idegtől magam tolom be a Délibe vonatot.
Aztán nagy nehezen csak beértünk Székesfehérvárra. Mivel Tapolca felé nincsen villamosított vonal, ezért a mesés M41 vagy M62 gép húzza el a szerelványeket Székesfehérvárig, ahol aztán rákapcsolnak a dízel csoda helyett valami V-vel fémjelezett masinériát. Aznap azonban ez utóbbi mintha kissé hibádzott volna. A dízelt lekapcsolták, elment aztán ott álltak a kocsik minden nélkül. Ekkor valahol 4 és 5 óra között ját a menetidő. Fehérváron is álltunk egy emberes időtartamot, mire bedöcögött a mozdonyunk és az utasok meg a kalauzok abbahagyták a 100 menetes amőbát.
Fehárvártól a Déliig ismét mentünk egy irreális időt, de ezen már senki nem lepődött meg. Budapestre érve elég szép tömeg rohanta meg a pénztárakat és szerencsére mindenki vissza is kapott valamennyit a viteldíjból.
Szóval ez lenne a sztorim, lehet kételkedni az igazságtartalmában mert ha nem éltem volna át, én biztos nem hinném el. De sajnos megtörtént és csinált is nekem egy kellemes napot