Olvasónk vonatának az áramszedője 28-án letépte Istvántelepnél a felsővezetéket. Megesik az ilyen, de jó lett volna, ha alternatívákat is elmondják, pl hogyan lehet Rákospalota-Újpest állomásra eljutni, de nem... a vonaton ülőkkel ezt már nem tudták közölni, pedig folytathatták volna útjukat, még ha kis kerülővel is; de nem ez történt, így olvasónk bukta bkv jegyek árát, és a foglalt szállást....
Tisztelt MÁV - Megint Állunk Vazze!
Budapestről utaztam volna Nógrádra a 4.42-kor induló személyvonattal a Nyugatiból. Egy ötnapos túrára indultam volna előre leegyeztetett szállásokkal, a Börzsönyben kezdtem volna meg a menetemet. Úgy tűnt minden rendben van, időben, pontosan indult a vonat, szépen elhagytuk az első állomást (Rákosrendező), aztán csak arra lettem figyelmes, hogy nagyon lassan megyünk. Máskor is volt már ilyen nem foglalkoztam vele, de aztán beálltunk Istvántelek megállóba és vártunk. Olyan 4.55 körül járhatott az idő ekkor. Mikor már eltelt vagy 5 perc feltűnő lett a dolog és abbahagytam a rádió hallgatást. A peronról hangos beszédre lettem figyelmes, láthatósági mellénybe öltözött fiatalember sietett hátrafelé (később kiderült, hogy ő volt a masiniszta) . Rossz előérzetem támadt, hogy valami baj van, és ez be is igazolódott, de hogy mekkora, azt nem is sejthettem. Leszálltam a szerelvényről és a tájékozottabak beszédeit hallgatva megtudtam, hogy a mozdony (V43-as) áramszedője leszakadt. Ez természetesen azzal járt együtt, hogy a vezetékekben nem volt áram, a vonat akkumulátorairól működött a világítás (egy jó ideig, aztán szép lassan sötétbe borult az egész) Ahogy telt-múlt az idő a kalauz is végigjárta a szerelvényt és tájékoztatott mindenkit a helyzetről, de ezen kívül nem sokkal tudott ő sem többet. Közben kiderült, hogy a vonatunk lebarmolta a felsővezetéket és nem csak a mi irányunkba, hanem a Budapest felé tartó irányba is. (Annak eldöntése, hogy valójában, hogyan és mi történt maradjon a szakemberek feladata, vagy a vezeték volt már sérült és az tépte le az áramszedőt, vagy fordítva ezt nem tudom) Valakik látták az éjszakai sötétségben azt a hatalmas fényjelenséget, amikor a mozdony letépte a felsővezetéket, de én semmi rendkívülit nem tapasztaltam, csak, hogy elég lassan gurulunk be az állomásra. Kb. fél óra elteltével valahonnan megérkezett három szakember, ha jól értettem a vonalbiztonságiaktól. Megjelenésük mindannyiunkat megleptek, annyira váratlanul, szinte a semmiből léptek elő. Reflektoraikkal vizsgálgatták a peronról a mozdony tetejét, beszélgettek a mozdonyvezetővel és a kalauzzal, kérdezgették őket. Rövid tanakodás után elindultak a vonat hátulja felé, majd bele a sűrű sötét éjszakába hogy megkeressék a leszakadt vezetéket. Ez elég hajmeresztő próbálkozásnak tűnt számomra a teljes sötétségben, három kézilámpával, de ők a szakemberek csak tudják mit csinálnak.
Közben csak teltek a tízpercek, de információt semmit sem kaptunk és kellemetlenül hideg kezdett lenni. Talán kétszer bemondták a hangosbeszélőn, hogy a felsővezeték leszakadása miatt a vonatközlekedés határozatlan ideig szünetel. Ennyi!!! Többen megunták a várakozást és elszédelegtek az állomásról. Néhányan tanácsot kértek a kalauztól és a mozdonyvezetőtől, hogy mikor áll helyre a vonatközlekedés, meddig tart a helyreállítás, de persze nem tudták ők sem. Egy fiatalember érdeklődött, hogy miként tud eljutni Vácra, hogy van innen közlekedés tovább, BKV, hogyan lehet elérni a Volán buszjáratait, de semmiben sem tudtak tanácsot adni. Jobb híján úgy döntöttem, várok, nekem sem volt fogalmam róla, hogy hol vagyunk, mennyit kell gyalogolni a legközelebbi BKV járathoz. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy egy nemzetközi gyorsvonat a harmadik vágányon elhalad a mi szerelvényünk mellett, majd fékez és leáll. Úgy látszik ott volt áram. Szép lassan újraindult, de a távoli közúti kereszteződésnél a jelzőlámpa valószínűleg nem működött, és ijesztő volt látni, hogy az autók a vonat előtt cikáznak át. Erre a mozdonyvezető vagy 30 másodperces dudálásba kezdett, úgyhogy az autósok erre már kénytelenek voltak felfigyelni és leállni és átengedni a vonatot.
Telt-múlt az idő, gyorsan elrepült az első óra, de aztán megjelent a távolban - Rákospalota-Újpest állomás felől - egy vonat lámpáinak fényei. Csodálkoztunk is a kaller úrral, hogy most akkor mégis van áram a vezékben, abban az irányban? Mikor közelebb ért, akkor láttuk, hogy az csak egy felsővezeték szerelő díeselmozdony. Ők is érdekesen jöttek át a közúti kereszteződésen, de már nem lepődtünk meg. Beálltak az állomásra a járgánnyal, több szakember gyors munkába kezdett, A mozdony előtt felszerelték a biztonsági rövidrezáró kampót. Egy kihúzható létrával felmásztak az állomás tetejére, onnan pedig átmásztak a mozdony tetejére. Villámgyorsan leszerelték a megrongálódott áramszedőt, majd a felsővezetéket is javítgatták a szerelvény felett. Ekkor már megvirradt, javultak a látási viszonyok. Miután ezt bejezték továbbmentek a Rákosrendező felé, hogy megjavítsák a leszakadt vezetékeket. Mi megint ott maradtunk az állomáson minden információ és tanács nélkül. Közben jöttek az emberek az állomásra, de hiába vártak. Vártam türelmesen, hátha újraindul a közlekedés, de úgy tűnt, hogy tényleg nagyobb baj van, mint gondoltuk. Negyed nyolc körül már beláttam, hogy nem érdemes tovább várnom, mert még órákig eltarthat a forgalom szünet, velünk pedig senki sem törődik. A masiniszta srác is elment, otthagyta a vonatot, keresett egy presszót, ahol megihat egy kávét. Másrészt, akkora késéssel érkeznék meg Nógrádba, hogy a túrámnak a tervezett szakaszát úgysem tudnám már megtenni, úgy döntöttem hát, hogy otthagyom ezt a töketlen MÁV-os bandát. Elköszöntem tőlük és elindultam, mondván, majd valahogy hazavergődöm BKV-val. A közelben van is egy buszmegálló, így nem volt gond. Visszamentem a Nyugatiba, visszakértem a jegy árát. A pénztárosnő feltett egy két érdeklődő kérdést (Ez a hajnali vonatnál történt?, Ő volt a pénztárosnő, akinél vettem a jegyet?) Aztán elvitte a jegyemet és eltűnt a fülkéből. Nemsokára visszatért, kitöltötte a kifizetési jegyzőkönyvet és visszaadta a jegy árát.
Tudom, hogy borzasztóan naív elképzelés, de olyan nagy teher lett volna tájékoztatni minket utasokat, hogy miként juthatunk tovább? Mint a hírekből kiderült Rákospalota-Újpest vasútállomás fogadta és indította a vonatokat Vác, Szob felől és felé. Elég lett volna egy buszt küldeni értünk, hogy átszállítsanak minket oda, vagy csak elmondani, hogyan, juthatunk el odáig BKV-val, vagy gyalog. Ehelyett, ha rajtuk múlik délig is ott ácsingózhattunk volna, holott folytathattuk is volna utunkat. Saját szocproblémám, hogy emiatt az összes szállást újra kellett foglalnom és egy vagon pénzt költenem BKV jegyekre, mert speciel bérletem nincs (kerékpárral járok munkába). Meg kell állapítanom, hogy a MÁV egyáltalán nem foglalkozott velünk utasokkal, sem információt nem kaptunk, sem segítséget, hogy eljussunk a legközelebbi működő állomásig. Másrészt szerintem a problémára nagyon lassan reagált a hibaelhárító rendszer. Legalább egy és negyed óráig nem történt jóformán semmi szerelési tevékenység a szakaszon. Van még mit fejlődni, Európa nagyon messze van.
Üdvözlettel:
Györkös Attila