Szentes – Stratégiailag sokat, átkelőhelyként keveset, hulladékvasként pedig közel 90 millió forintot ér a Szentes és Csongrád közötti vasúti Tisza-híd. Ha megszüntetnék a személyszállítást a Kiskunfélegyháza–Orosháza vasútvonalon, hasznavehetetlenné válna az 1986-ban felújított hídszerkezet.
Mit ér egy vasúti híd, ha nem jár rajta vonat? E kérdés azután merült föl bennünk, hogy a nyár végén megint megszellőztették, mely vasúti mellékvonalak megszüntetése lenne indokolt a közeljövőben. A listára felkerült a Kiskunfélegyháza–Orosháza vonal, amely Csongrád és Szentes között keresztezi a Tiszát – már több mint 100 éve.
Az utazóközönség nap mint nap választ, milyen járművön jusson el úti céljához: a szentesiek és a csongrádiak régóta buszpártiak. Kellőképpen jellemzi az igényeket, hogy amíg buszjáratból naponta 88 ingázik a két szomszédvár között, addig vasúton csupán 15 személyvonat közlekedik. A tapasztalatok szerint hétvégén és a hét első napján sokkal több utasa van a MÁV-nak e vonalon, mint hétköznapokon, amikor szinte minden hely szabad a vasúti kocsikban. A vasutat választó utasok háromnegyede átutazó: vagy Budapestre megy, vagy onnan jön Csongrádra, Szentesre.
Teherszállítás gyakorlatilag nincs ezen a vonalon, csupán szolgálati vonatok, munkagépek közlekednek elvétve a két város között. Mindezt figyelembe véve átkelőhelyként keveset ér a szentesi vasúti híd – de egészen más a helyzet katonai szempontból. A hidak stratégiailag felbecsülhetetlenek, különösen ha vasúti szállításról van szó, hiszen a haderőt így lehet a leggyorsabban mozgatni. A németek is így gondolták a második világháborúban, tehát nem véletlen, hogy 1944. október 8-án felrobbantották az átkelőt. Két év múlva már járható volt a híd, de az igazi felújításra évtizedeket kellett várni: 1986-ban 600 millió forintból építették újjá.
