Jófej kalauzok, csatlakozás ami megvár. Csupa jó mávos élmény!
Kedves Georgejr!
Elég sok negatív élményt olvastam a MÁV-ról a blogodban, épp ezért szeretnék megosztani pár jót is.
Immár 2 éve utazom rendszeres a Győr-Celldömölk-Szombathely és vissza vonalon, és eddig nem sok gondom akadt. A vagonok tiszták, az üléshuzatok épek. Az ablakok többségét le lehet húzni, eddig nem sokszor volt olyan gondunk, hogy nem sikerült kinyitni őket. A kalauzok egyáltalán nem bunkók, sőt. Egy alkalommal a vonat Szombathelyről kb.10 perces késéssel indult, az egyik váltó meghibásodása miatt. Mivel a barátnőmnek és nekem csak 2 percünk lett volna Celldömölknél az átszállásra, aggódtunk, hogy elérjük-e a csatlakozást, ezért megérdeklődtük a kalauznál. Ő erre azt mondta, hogy Sárvárnál odatelefonál, mert akkor már látja, hogy mekkora lesz a késésünk. El sem értük még Sárvárt, már jött vissza, és közölte, hogy Celldömölkön megvár minket a vonat. Mint kiderült az átszállásnál, csak kettőnkre vártak.
Míg a kalauzok ilyen kedvesek, addig néhány utasról ez nem mondható el: az egyedül utazók előszeretettel foglalják el a négyes helyeket, majd a táskáikat az ülésekre teszik, így mások már nem tudnak oda ülni, de ha az ember szólni mer emiatt, még ők vannak megsértődve és vágják a pofákat. A másik kedvencem az ajtóknál ülő emberek. Mivel kollégista vagyok, ezért elég sok cuccom van, amit ők is látnak, és ha nem csukom be az ajtót rám szólnak, hogy csukjam be. A sok cuccal a kezemben és a hátamon elég nehéz megfordulni és visszamenni. Én érdekes módon ha ott ülök, képes vagyok becsukni az ajtót mások után szó nélkül.
A vonatról csak egy rossz dolgot tudok mondani: sosem képes pontosan indulni, kb. 5 perc késés mindig van.
Remélem másoknak is lesznek hasonló jó élményei!
Üdv:
Szaurin
