Számtalan probléma tornyosul a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium előtt. Hónig Péter miniszter szerint mindig olyan feladatokkal keresték meg, amelyek egyfajta válságkezelést igényeltek, és a mostani helyzet is ilyen. Új nagyprojektek elindítására nem látja alkalmasnak az időt, de a meglévő és támogatható programok befejezését ígéri.

 - Talán a hírközlés kevésbé, de a közlekedés és az energetika száz és száz sebből vérzik. Mi inspirálta, hogy elismert menedzserként elvállalja ezt a hálátlan feladatot, amelyre legjobb esetben is csak egy éve lesz?

- Eddig mindig oda hívtak, ahol nehéz volt a helyzet, ahol válság van - és ez most többszörösen is igaz. Tényleg sok a régóta nyitott kérdés és a megoldásra váró feladat a tárcához tartozó területeken. Innen talán már csak felfelé vezet az út. Egy év nem sok idő ahhoz, hogy mindenhol eredményeket lehessen felmutatni, de éppen ez az igazi kihívás.

- A parlament gazdasági bizottságának meghallgatásán öt alapelvet nevezett meg fő vezérfonalának: őszinteség, stabilitás, átláthatóság, költségtakarékosság és minőség. Miért ezekre koncentrál?

- Az életnek ezen alapszabályok mentén kell vagy inkább kellene működnie, de e tekintetben az államigazgatás, a politikai élet, a közigazgatás és a minisztérium területén is hiányosságokat érzek. Ezen szeretnék változtatni.

- Mivel kezdi a munkáját?

- A jelenleg futó beruházási projekteket, feladatokat és akciókat át kell tekinteni. A lehetőségek függvényében azokra kell koncentrálni, amelyek befejezésére elég az idő, és az anyagi, valamint a szellemi források is biztosítottak. Nem szeretnék változtatni a tárca felállásán és a személyi feltételeken sem, hiszen a jelenlegi szakemberek hosszabb ideje dolgoznak a programokon. Új, nagyívű stratégiai tervek készítésének viszont nincs most itt az ideje, hiszen maximum egy évre tervezhetünk.

- Mire elég az egy év? Vegyük elsőnek a közlekedést, így például hogy a MÁV-nál milyen formában megy majd végbe a támogatás csökkentése, mekkora lesz a költségvetési hozzájárulás. Mit jelent a kormányprogramban a regionalizálás mint cél és ez hogyan érinti a finanszírozást, esetleg terveznek-e részben önkormányzati finanszírozást?

- Alaphelyzet, hogy közösségiközlekedés-párti vagyok, így is élek, sokszor használom a BKV járműveit. A közösségi közlekedés akkor működik jól, ha minél többen és megelégedetten használják. Ennek szellemében kértem a MÁV múlt heti igazgatósági ülésén a vezetést: mondják meg, mi lenne az optimális működés, amely mentén végig kell gondolni a teendőket és meg lehet határozni a költségeket. A MÁV működése sokba kerül az adófizetőknek, de viszonylag kevesen veszik igénybe a szolgáltatásait és a bevételek sem érik el a kívánatos szintet. A legjobb állapot az lenne, ha teljesen támogatás nélkül, önmaga erejéből működne a vasút, ám erre sehol a világon nincs példa. A másik véglet, amikor mindenbe beleszól az állam és ezzel párhuzamosan fedezi a veszteségeket. Most ebben a helyzetben vagyunk, erről kell kimozdulni a jó irányba. A MÁV vezetésének kell megmondania, hogy az utazóközönség elvárásait hogyan tudják a legkedvezőbb költségfelhasználással biztosítani, mert tarthatatlan, hogy erre évi 200 milliárdot áldozzunk. A vasúti szolgáltatásoknál számtalan olyan problémával találkozunk, amelyeken költségmentesen, jobb odafigyeléssel, igényes munkával változtatni lehet és kell is. Legyen tisztaság, törekedni kell a jegyárak beszedésére, figyelni a pályaudvarok állapotára, egyszóval a minőségi közlekedésre helyezzük a hangsúlyt. Kétféle utas van: az egyiknek nincs más választása, csak a közösségi közlekedés, a másik pedig azért használja, mert jobb minden más alternatívánál, például az autónál, ám az arány rendkívül rossz.

A regionalizálás lényege, hogy a szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeket leginkább a helyszínen élők ismerik, tehát ezeket nekik kell megfogalmazniuk. Ők tudják pontosan meghatározni a szükséges szolgáltatások mértékét, színvonalát és javaslatot is tudnak tenni a különböző megoldásokra. Különösen serkentőleg hathat a gondolkodásukra, ha maguknak is hozzá kell járulniuk a többletköltségekhez.

- Ha egy miniszternek ennyire rossz a véleménye a MÁV szolgáltatásairól, akkor mit vár a cég menedzsmentjétől?

- Azt kérdeztem az igazgatósági ülésen: mennyivel lesz más a helyzet egy hónap múlva, ám láthatóan erre nem készültek, így nem is tudtak válaszolni. Remélem, elindul a folyamat, és akkor visszatérünk rá jövő hónapban. Ezalatt sok kis lépést meg lehet tenni, amelyek már napról napra érezhetően javíthatják az utasok közérzetét, egyfajta emberközpontú légkört teremthetnek. És ami lényeges, ezek nem kerülnek pénzbe, inkább odafigyelést igényelnek a vezetőktől és a többi munkavállalótól egyaránt.

Folytatás: napi.hu