Az Y-bárca nagy dolog, nem lehet akármikor használni, és hozzájutni sem. De az, hogy egy vonat ismert hibákkal indul el, majd a jegyvizsgáló is magasról lesz@rja, hogy gyakorlatilag odacsukja az utasokat a vonat minden megállónál... Hát az már tényleg botrány...
Nem gondoltam volna hogy valaha bejegyzés-alapanyaggal fogok szolgálni, ám most mégis írok. Azt azonban előre bocsátanám, hogy a kis szösszenetet csak jelen blog kapja meg, nem küldöm a MÁV-csoport egyik kommunikációs igazgatóságának sem - lévén hogy a két nagyobb biztos listázza a posztokat; az egészet fogjátok fel holmi kedélyes anekdotázásnak mint komoly utaspanasznak; volt nagyobb kárvallottja is az esetnek.
Április 29-én a 2527-es sz. Cegléd - Bp. Nyugati zónázóval utaztam Ferihegy (apróbetű: aznap megint nem működtek a liftek) és Zugló megállóhelyek között. A szerelvény elején egy régebbi, még az Adtranz által gyártott sárgás-kékes-szürkés vezérlőkocsi közlekedett, a pályaszámáról lemaradtam. A menetirány szerinti jobb első ajtón ketten szálltunk fel: egy kerékpáros srác - biciklitároló ugye csak a vezérlőkocsin van - és én. A drótszamaras utastárs előre engedett, ahogy felléptem az indításjelző sípoását hallottam, majd az ajtó - kb. öt másodpercet volt nyitva - csukódni kezdett; be is szorította a srácot biciklistül, mindenestül. Az ajtót belülről kinyitottam, a fiú felszállt, helyet foglalt, majd körülbelül fél perccel később a vonat elindult. Az ajtókon nem volt Y-bárca, így hát elméletileg akár a szándékoltságot is feltételezhettem volna.
Zónázó lévén a következő utascserére KöKin került sor, ott azonban elbambultam, így a következő tapasztalatszerzésre Kőalsón került sor: nyitás után sípolás, ajtó (menetirány szerinti bal) csukódik, leszálló hölgyutas éppen le tudott lépni, a várakozó felszálló azonban kívülről már nem tudta kinyitni az ajtót, futnia kellett egy másikhoz. A helyzet Zugló megállóhelyen vett fordulatot, itt már többen is elől próbáltak leszállni: másodikként nyitás pár másodperccel majdnem odacsukott az ajtó. A szerelvényen kívülről végignézve azonban láthatóvá vált, hogy a többi személykocsi ajtaja - bombardieros bhv-k - nyitva van, így a probléma a vezérlőkocsira korlátozódott. Mivel azonban tudtommal a vezetőállásról nem lehetséges egyedileg kezelni az ajtókat, a szándékoltság korábban már belengetett gyanúja nem nyert megerősítést. Mivel utánam becsukódott az ajtó (bal oldal), és sem belülről, sem kívülről nem lehetett visszanyitni, szabályos népvándorlás - egyik résztvevője például a kerékpáros utas volt - kezdődött a vezérlőkocsi második ajtajához, amely azonban szintén nyithatatlanul bezáródott. A következő kocsi első ajtajánál álló jegyvizsgáló gesztusokkal jelezte az üvegen át méltatlankodóknak, hogy közel a menekülés, az az ajtó még járható.
Közben elsétáltam hozzá, megkérdeztem hogy esetleg a Nyugatiban tudna-e egy Y-bárcát szerezni az ajtókra; válaszában jelezte hogy nem tud mit tenni, már Cegléden is ez volt a helyzet - majd már adta is a jelet az indításra. A kerékpáros srác azonban ekkor vergődött át a személykocsi peronjára, így szóltam a jegyvizsgálónak hogy lenne még leszálló - ő azonban erre nem reagált. Lehet hogy nem hallotta, habár a szemkontaktus megvolt. A vonat így hát kijárt a megállóhelyről, kerékpáros srác pedig tehetett egy kirándulást a Nyugatiig.
Végezetül pedig egy észrevétel: természetesen nem várható el a jegyvizsgálótól hogy egy utascsere alatt szétszedje és megjavítsa a mechanikát, ám ha saját bevallása szerint már Cegléden is ismert volt a probléma, valamilyen módon jelezhette volna az ajtók megbízhatatlanságát. Persze normális ember nem jár Y-bárcával, de legalább egy kézzel írott lapot kiragaszthatott volna; biztos hogy a ceglédi forgalmi irodában találtak volna alapanyagot. De ha mást nem, akkor legalább az azonnali hárítás helyett mondja azt, h megoldjuk, köszönjük, viszlát - ehhez még papír sem kell. A végeredményről pedig úgysem szereznék tudomást.
