KS családi utazást szervezett, bringával gyerekkel, ahogy illik. Egy műszaki hiba miatt, nem tudott leszállni a peronra, hanem a másik oldalon a zúzalék kőre kellett az egész családdal lelépni. Ami sajnos cseppet sem veszélytelen. A vezér rájuk is förmedt, ahogy az meg van írva. Két dologgal van problémám: 1 miért nem volt bárca az ajtón, ha már így elindították a kocsit. 2. Miért nem szaladt le az apuka a vonatról egy másik működő ajtón, és szólt a jv-nek, hogy mi a gond. És akkor a vonat megvárta volna, hogy átvágnak a vagonon a bringákkal, vagy a csodakulcsával kinyitja a jv az ajtót. Ezzel elkerülhető lett volna a veszélyes helyzet.

T MÁV
Önök életünket veszélyeztető körülményeket idéztek elő  2008 augusztus 27-én.
Aszódról Isaszegre utaztunk, három kerékpárunkat és csomagjainkat az első, kerékpárszállításra alkalmas vagonba helyeztük és két kiskorú gyerekünkkel együtt  felszálltunk a kerékpárszállító vagon személyszállító részébe. A menetirány szerinti JOBB oldalon szálltunk fel Aszódon.  Isaszeghez érve leszálláshoz készülődtünk, ezt szabályosan úgy tudtuk (volna) megtenni, ha a menetirány szerinti BAL oldalon szállunk le.
A leszálláshoz készülődve vettük észre, hogy a vagon tolóajtaját belülről lehetetlen kinyitni. Az ajtónyitáshoz szükséges kallantyú le volt törve.
Ez a kallantyú olyasmi lehet, mint amit a régi villamosok ajtajainak kinyitásához használtak, le kellett volna nyomni  a kallantyút és csak így lehetett volna kinyitni az ajtót. Így csak a menetirány szerinti JOBB oldalon tudtunk leszállni. Tehát nem a magasított peronra, hanem a sínek közé  kellett leraknunk kerékpárjainkat, csomagjainkat és két gyerekünket, akik-velünk együtt-megijedtek ettől a helyzettől. A leszállás közben ruháink is bekoszolódtak.
Leszállás közben jeleztem a mozdonyvezetőnek, aki RÁNKFÖRMEDT, hogy miért ezen az oldalon szállunk le és nem ér rá, őt menesztik és siessünk. Az egyetlen segítség, amit ebben a helyzetben kaptunk az volt, hogy a kalauznak-vagy kinek-jelezte, várjon, mert a másik oldalon leszállnak. Eközben a helyzet veszélyességét érzékelve kapkodva kellett leszállnunk az egyik táskénkat kis híján a vagonban felejtettük. Jókora vesződség árán értünk  ki a peronra, kerékpárjainkat és csomagjainkat is csak húzva-vonva tudtuk kicipelni.
Kérdésem, miért nem javítják meg ezeket az ajtókat, tudva, hogy életveszélyes helyzetet idéznek elő? Ez kinek a felelőssége? A kerékpárjegyeket megváltottuk, remélve, hogy a szolgáltatásba nem csak a szállítás, hanem a biztonságos fel- és leszállás biztosítása is beletartozik.
Ezt az embertelen bánásmódot nem tűrjük és kártérítési igénnyel lépünk fel és jogi útra tereljük az ügyet.
Panaszunkat jelen oldalra és a Máv Panaszirodájára is elküldjük Utastársainknak a Máv utasbarát hozzáállását elvárva üdvözlettel: KS