Egyszerűen imádok ilyen post-ot kitenni. Ez a normális hozzáállás, és jól példázza, hogy a vasutasok nem gonosz kis manók, hanem sokan tényleg hivatásuknak tekintik a mukájukat, és legjobb tudásuk szerint végzik azt.

2008 augusztus 21-én délután szerettünk volna a Keletiből Keszthelyre utazni. Délután 2körül a keletiben bombariadó volt, igy nem indultak a vonatok. Rohantunk át a Délibe, hogy onnan talán lesz valami vonatunk. Nem csak mi és a 2 hatalmas csomagunk, hanem még rengeteg utastárs is utra kelt a Délibe, ahol az információs azt közölte hogy 15.40-kor indul a vonatunk. Örültünk, hogy nem volt hiába átcuccolni...
Oda értünk a vontahoz, ahol a kalauzhölgy kedvesen közölte, hogy ez a vonat az északi parton közlekedik, Balatonfüredig! De megnyugtatott mindenkit ( már kb 25en álltuk körül ),  hogy Székesfehérváron lesz közvetlen csatlakozásunk Nagykanizsa felé. Menetközben is akinek nem az északi partra szólt a jegye, mondta a Fehérvári átszállást. Több helyen is megállt a vonat, ahol nem kellett volna... kezdtünk aggódni, hogy a csatlakozás nem fogja bevárni a vonatunkat, de a kalauznő megnyugtatott mindenkit, hogy telefonálni fog, hogy ne küldjék el a Nagykanizsai vonatot! Még kétszer végigjött az utasoknak szólni, hogy ott lesz a csatlakozás!  Kb 15perc késéssel értünk Székesfehérvárra, ahol valóban csak a mi átszállásunkra várt a vonat! A kalauznő még ott is terelgetett mindenkit, hogy biztosan megtalálja mindenki a Nagykanizsai vonatot.

Jólesett hogy ennyire lelkiismeretesen mellénk állt, köszönöm Neki a kb 50 utastársam nevében is !