Már a blog indulása óta kapok leveleket, melyekben a bringások panaszkodnak, hogy mennyire szívatja őket a MÁV. Hurenson is belekóstolt a brignások MÁV-os életébe nem is kicsit. Az olyan állomásokon, ahol kevés ideig várakozik a vonat, gyakorlatilag esélytelen a kívülről zárt bringás kocsiba feltenni a biciklit. Erre kiváló példa volt a mai nap. Hurensonnak nem hagyott elég időt a menetrend, így a bringa a peronon maradt, Hurenson pedig a vonaton. Más kérdés, hogy a kalauz miért menesztette a vonatot, ha az utas a bringát próbálta feltenni... Igaz a bringás álcafestés is érdekes, de azt tudjuk be a régvolt idők maradékának....
Üdv mindenkinek!
Mielőtt belekezdenék a sztoriba leszögezném, nincs gyakorlatom a bringás-vonatozásban, eddig elvétve fordult elő, hogy igénybe vettem volna ezt a lehetőséget, tapasztalatlanságom pedig nyilván erősen közrejátszott abban, hogy így alakult az utam.
Tegnap este a Nyugatiból mentem Dunakeszire, bringával. Megvettem a jegyet magamnak is, meg a biciklinek is - nem értem neki mért nem jár a diákkedvezmény :) - majd megcéloztam a vágányt. Az utolsó kocsi volt a biciklitároló, az ajtaja viszont zárva volt. A kalauztól megtudtam, hogy csak belülről nyitható, így hát felszálltam, kinyitottam a tolóajtót, bringa fel, kész. Azért elgondolkodtam, hogy ez itt a Nyugatiban teljesen rendben van, de mi van az olyan állomásokon, ahol a vonat mindössze pár percig áll: vajon van-e elég idő felszállni, kinyitni a bicikliskocsit és leugrani a járgányért?
Ma reggel megkaptam a választ: nincs. Dunakeszi-gyártelepen kíséreltem meg a felszállást a 8:43-as vonatra. A biciklit hátrahagyva felszálltam az utolsó kocsiba, de nem tudtam bejutni a tárolórészbe, mert zárva volt az utastérből nyíló ajtó. Persze azonnal visszafordultam, de ekkor más esélyem sem volt, az ajtók záródtak, a szerelvény elindult, a bringa meg ottmaradt az állomás kellős közepén. Mivel újabb fajta vonat volt elektromos ajtókkal, leugrani nem tudtam, a vészfék meg azért mégiscsak túlzás... Gyorsan felhívtam a barátnőmet, aki szerencsére csak pár percre lakik az állomástól, hogy mentse meg a bringát, s közben elindultam megkeresni a kallert, hátha tud valami magyarázatot adni a zárt ajtóra.
Kaptam is magyarázatot: a kerékpár-piktogrammal díszített hátsó kocsi nem bicikliskocsi, és mindig zárva van. Az igazi bicikliskocsi a vonat elején van. Kérdeztem, hogy akkor mégis mit keres a piktogramm a vagon oldalán? Erre azt a választ kaptam, hogy ott van már vagy tíz éve, de az akkor is a motorkocsi, nincs az az Isten, hogy én oda bejussak. Nem firtattam tovább a kérdést, nyilván nem ő festette a vagont, legközelebb majd elöl szállok fel. Azért a Nyugatiban megnéztem közelebbről is azt az első kocsit: tényleg volt azon is piktogramm, viszont az utastér nem igazán különbözött a többi vagonétól. Újból megkerestem a kallert, aki ezúttal is készségesen tájékoztatott: az egyik ülést fel lehet hajtani, és akkor oda be lehet állítani a bringát, a kampóba meg be lehet akasztani az első kereket (nota bene: nem volt kampó,de állítólag szokott lenni). Sajnos nem tudtam fotózni, de állítom, hogy akkor is a hátsó kocsinál próbálkoztam volna ha látom az elsőn is a piktogrammot, ugyanis az pont úgy nézett ki mint az a bringáskocsi amivel kifelémenet utaztam.
A biciklit a barátnőm gyors mentőakciójának köszönhetően nem lopták el, mondhatni megúsztam a dolgot, de azért felmerült bennem pár kérdés:
A post elején említett bicikliskocsit mért nem lehet kinyitni kívülről? Ha le akarják lopkodni a cangákat, azt így is meg lehet oldani, max utazni kell hozzá egy állomsányit, másrészről akinek van esze, az úgyis használ zárat. Ha ilyen kocsival találkozom egy köztes állomáson, akkor továbbra sem látok semmiféle garanciát arra, hogy nem hagyja ott a vonat a biciklimet miközben én az ajtókkal szenvedek.
Ami persze ennél is érthetetlenebb, az a piktogramm a hátsó kocsin… Aki erre magyarázattal tud szolgálni, annak respect érte.
Egy dologban biztos vagyok, ezentúl előbb megkeresem a kalauzt, szólok neki, hogy várjanak meg, és csak utána próbálkozom bármivel is.
Hurenson
