Az elmúlt fél évben sikerült mélyebben megismernem az esztergomi vonal sajátosságait. Post sorozatot indítok az itt tapasztaltakkal kapcsolatosan, hogy okuljunk belőle mindannyian. Kezdjünk is bele:

Az elmúlt években a MÁV, MÁV-Start több tízmillió forintot ölt a bliccelés, korrupció visszaszorításába, aminek a leginkább kézzelfogható eredménye a főpályaudvarokon elhelyezett peronkapuk rendszere. Ez mind nagyon szép és nagyon jó. Tényleg működik is. Úgy ahogy. De Budapesten vannak más pályaudvarok is, ahol az utasok leszállhatnak, felszállhatnak. Történetesen az esztergomi vonalon közlekedő vonat a Nyugati Pályaudvaron kívül még öt helyen áll meg a fővárosban. Miért is érdekes ez? Ezenken az állomásokon se peronkapu, se ellenőr, se semmi. Ez nagyban megkönnyíti a bliccelők, a zsebredolgozó jegyvizsgálók dolgát, hiszen a lebukásnak szinte minimális az esélye és mindenki "jól jár".

Mióta ezen a vonalon közlekedem szinte naponta hallom a 'kéccázé jólesz' című kérdéseket, melyeket a jv-k szegeznek az utasoknak. Ez kifejezetten zavaró dolog, amikor  koszos vonatokon utazunk, amikor folyton azon panaszkodik a MÁV, hogy nincs pénz, és kiváltképpen, amikor napokra hetekre megbénítják az országot a sztrájkoló vasutasok. Két olyan eset volt, amikor a bicskanyílt a zsebemben, és amikor már jeleztem is a vasút felé, hogy valamit tenni kellene:

Az első még valamikor szeptemberben történt. Nem volt még bérletem, és jellemzően mindig a vonaton váltottam meg a menetjegyem. Valahol Solymár magasságában zötyögtünk reggel, amikor a jegyvizsgáló megjelent és kérte a jegyeket. Mondtam kérnék egy egészet Pázmáneumtól Aquincumig (300 ft), erre a jv megkérdezte
- 150 vagy 300?
Én mondtam neki, hogy 300 (gondoltam magamban új még az arc vagy ilyesmi). Bepötyögte a gépbe, elvette a pénzt és ennyi. Én meg álmosan, küzdve a reggeli kómával néztem rá, mint borjú az új kapura, hogy hol a jegyem. Erre a srác nagy zavarban visszakérdezett:
- Jegyet is kérsz?
- Persze, hiszen kifizettem -  erre a mondatra elhúzta a száját és nagy "kegyesen" hozzámvágta a jegyet. Annyira megdöbbentem, hogy csak később gondoltam végig az egészet. De amint felocsúdtam, egyből smst küldtem a MÁV-Start-os kontaktomnak, amiben jeleztem, hogy kissé pofátlanok jv-k. Hamarosan meg is lett az következménye: fővizsgálók, civil ruhás ellenőrök árasztották el a vonalat és kb egy hétig razziáztak.
Eredmény: kb 2 hét csend, utána minden a szokásos módon folyt tovább.

A második eset kb két héttel ezelőtt zajlot. Nálam már nem próbálkoznak, mert bérlettel járok, de az alkalmi utasokkal, a haverokkal továbbra is játsza sok kalauz a közös mutyit. Két hete pénteken nagy nyugodtan dolgoztam a vonaton, miközben elképesztő tempóval száguldottunk Piliscsaba irányába. Óbuda magasságában felszállt egy fiatal srác, egy idősebb japán (misszionáriusnak tűnt) 4-5 kiskamasz társaságában. Így utaztak. A kaller Vörösvár magasságában ért hozzájuk. Mikor kiderült hány jegyet kell kiadni, felajánlotta, hogy 500 és mindenki jól járt. A srác természetesen rábólintott, hiszen Dorogig minimum a duplája lett volna nekik, még ha über kedvezményes jegyük is lett volna. Az egész akció nem tartott tovább fél percnél és "mindenki boldog" volt a végére.

Az MÁV ma ismét fokozott ellenőrzést végez a vonalon, mint kiderült egy kalauz lebukott a múlt hónapban és azóta már munkanélküliként tengeti életét. Kérdeztem a fővizsgálót, elmesélve a fentieket, hogy most ez tényleg ér valamit? Azt mondta ideig óráig, elül a vihar és a biznisz újra beindul...Ők most ennyit tehetnek.
 

És tényleg ennyit tehetnek. Mert ez egy többszerepős szélmalomharc, ahol sáros az utas és sáros a kalauz is. Nem lehet állandóan ellenőrízni a vonalakat. Nincs rá kapacitás se humán se anyagi. Itt bizony komoly szemléletváltásra van szükség. Amíg az utasoknak nagyon jó a bliccelés, hogy meg lehet kenni a kalauzt, addig a kalauz élni fog a helyzetével (tisztelet a kivételnek!) és ki fogja használni a potyapénzt. Egy dolgot egyikőjük sem gondol végig: a következményeket.

Utas: pénzt von el a MÁV-tól, vagyis károsítja, közvetve hozzájárul a jelenlegi állapotokhoz, a saját komfortjának romlásához stb
 

Kalauz: meglopja a munkadóját, közvetve az adófizetőket; veszélyezteti a saját megélhetését, hiszen ha lebukik kirúgják, és akkor annyi a munkahelynek, a mutyinak, az ingyen utazásnak stb...  (lehet ők a leghangosabb sztrájkolók is?) Ha kevesebb mutyi lenne, annyival kevesebb állami pénzt kellene a MÁV-ba pumpálni, és annyival több esély lenne a béremelésre...

Mi a fentiek tanulsága? Magyarországon nincs utazási kultúra. Az emberek inkább a feketét szeretik, mert az rövid távon olcsó. De ennek az olcsóságnak a levét mi magunk isszuk meg. Évente több tízmilliós kárt okoznak a mutyizó utasok, kalauzok. Számoljunk kereken tímillóval; ez kérem szépen 2000 vasúti kocsi egyszeri nagytakarítását jelenti.  De számoljon mindenki azzal ami szerinte fontos lenne...