Don tals a Váci vonal kényes témáját feszegeti. Tudni kell, hogy ezen a vonalon közlekednek a legundorítóbb vagonok. Persze a takarításos matrica kint van, de ugye az ismert mondás ott cseng mindenki fülében:
"Messziről jött ember azt mond, amit akar..."

 

Az Európai autómentes nap alkalmából – amelynek célja szép és támogatásra méltó – úgy gondoltam, hogy felteszek néhány kérdést a MÁV-nak. Válaszra nem feltétlenül számítok, de aki végigolvassa a kérdéseket, az kaphat egy kis bepillantást a Dunakanyar irányába történő agglomerációs közlekedés szomorú mindennapjaiba, így elgondolkodhat azon, hogy vajon tényleg az emberi kényelem az, amely az autóikban tartja az ingázók egyre nagyobb részét. Kérdéseim – érintettség okán – elsősorban a 70-es számú váci vonalra vonatkoznak, de tapasztalataim szerint majdnem valamennyi elővárosi vonalra érthetőek…
 

<--more--> A tények felvázolása végett nem árt tisztázni, hogy néhány évtizeddel ezelőtt indult Budapest agglomerációjának a kiépülése. Az ide költöző emberek nem az agglomerációban dolgoznak, hanem Budapesten. A gyerekeik egy része szintén Budapesten tanul. Ebből következik, hogy naponta utaznak a lakóhelyük és Budapest között – legalább egyszer oda-vissza.

 

Ezzel szemben mi történt a tömegközlekedéssel? Történt-e valami fejlesztés az elmúlt évtizedekben? Elárulom, semmi! Az tehát a helyzet, hogy miközben megsokszorozódott a Budapest melletti városok, települések lakossága, ezzel szemben az északi agglomeráció tömegközlekedésében SEMMIFÉLE fejlesztés nem történt az utóbbi 20-30 évben.

 

A kérdéseim a MÁV-hoz a 70-es vonalra vonatkozóan:

 

   1. Nem érzik-e méltatlannak Magyarország első vasútvonalának jelenlegi állapotát? Nem érzik-e úgy, hogy bizonyos szakaszokon égető szükség lenne a pálya korszerűsítésére? Nem érzik-e szükségét alkalmazkodni a kapacitásbeli és minőségbeli igények megnövekedéséhez? Nem érzik-e úgy, hogy valamit tenni kellene az ellen, hogy a vonatok rendszeres várakozásra kényszerülnek, mielőtt a Nyugati pályaudvarra beérkeznek? Nem érzik-e úgy, hogy egy ilyen fontos elővárosi vonalon legalább egy sorompót ki kellene tenni a kereszteződésekbe? (Itt elsősorban Káposztásmegyerre gondolok, tudják, ahol rendszeresen koszorúk lógnak a fénysorompón.) Mikorra tervezik ezeket a korszerűsítéseket?

 

   2. Tudják-e, hogy a menetrend ésszerűbb tervezésével jelentős javulásokat lehetne elérni? Azzal tisztában van-e például a MÁV, hogy a reggeli és esti járatok túlzsúfoltak? Vajon nem gondolják-e hogy a járatszám növelésével kényelmesebb utazási körülményeket tudnának teremteni így nagyobb eséllyel szállnának át az emberek az autókból a tömegközlekedésre? Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy a váci zónázó (mely 25 perc alatt Vácra ér úgy, hogy nem áll meg sehol) vonat kihasználtsága növelhető, a többi vonaton tapasztalható zsúfoltság pedig mérsékelhető lenne egy egyszerű módon, ha ez a vonat megállna Dunakeszi-Gyártelepen? (Tudják, azon a helyen ahol az állomástól jobbra és balra is nagy-nagy lakótelepek, lakóparkok épültek és ahol a vonatok utasainak 15-20%-ka általában le/felszáll…)  Nem lenne rosszabb ettől az a zónázó, hogy 2 perccel megnő a menetideje.

 

   3. Mikorra várható az állomások korszerűsítése? Mikor rakják rendbe az állomások épületeit, a peronokat? Miért nem tartják távol a hajléktalanokat, kéregetőket az állomásoktól? Miért kell engedélyezni, hogy a Nyugati aluljárójába kocsmát üzemeltessenek, bóvlit áruljanak, hogy a józsefvárosi piac kihelyezett részlegeként olyan világot varázsoljanak oda, melyre a kulturált utazásra vágyó nem kíváncsi. Nem gondolják-e, hogy az ember szeretne tiszta, rendezett állomásra megérkezni?

 

   4. Mikor lesz hasznos, érthető utastájékozatatás? Nem olyan, mint a mostani, mely magnóról mondja a szöveget akkor is, mikor órák óta nem járnak a vonatok (mint utóbb kiderül felsővezeték-szakadás vagy baleset miatt…). Az utastájékoztatásnak ugyanis nem az a lényege, hogy bemondják a menetrendet, hanem, hogy közöljék: mikor érkezik a vonat, illetve ha késik, akkor mi ennek az oka és mennyit késik. Nem érzik-e kötelességüknek tájékoztatni a vonat utasait, ha a jármű útközben elakad és hosszas várakozásra kényszerül? Nem lenne-e hasznos bemondó-berendezéssel ellátni a vonatokat és közölni a következő megállóhelyet, az esetlegesen a felmerülő problémákat?

 

   5. Mikorra várható a jelenleg használt, teljesen leamortizált vagonok cseréje európai színvonalú járművekre? Ígértek már fűt-fát, emeletes vonatokat. Csak egy időpontot lenne jó hallani, hogy mikor lehet majd normális körülmények között utazni.

 

   6. Miért nem tisztítják a vonatokat, miért nem fordítanak nagyobb energiát az őrzésre, hogy ne tudják összefirkálni őket?

 

Nos a fenti kérdések után csupán egyetlen példát szeretnék szemlélteni. Ha egy vác-alsóvárosi lakos egyik reggel úgy dönt, hogy a kocsiját félreteszi egy napra akkor mennyibe fog neki kerülni neki aznap csak a vonaton való utazás Budapest és a lakóhelye közt? Elárulom: 1050 Ft. Gödről ez 750, Dunakesziről 500 Ft.

 

Erről és a fenti kérdésekre adható válaszokról kellene elgondolkodniuk mindazoknak, akik annak az okát próbálják kideríteni, hogy miért választják sokan az autót a tömegközlekedés helyett.