Így esküvő, miegymás után újult erővel térek vissza. Egyből egy igazi szopatós bejegyzés alant:

Egy voltaképpen szokásos történetet fogok most leírni, ami csak annyiban más, mint bármelyik másik átlagos nap, hogy ezúttal fényképezőgép is volt nálam, így meg tudtam örökíteni az eseményt.

2008. augusztus 12.-én 17:35 körül érkeztem egy nálam vendégeskedő német barátommal egyetemben a Kőbánya-Kispest nevű hipermodern közlekedési komplexumhoz. Már az épület félig lebontott állapota, az életveszélyes, lezárt lépcsők, a beázó tetők, a mindent ellepő hajléktalanok, a jövendőbeli KÖKI pláza helyén lévő, jelenleg üres területről szálló mázsányi por, meg az egész, körülötte játszódó jogi és politikai hisztéria (ami vélhetőleg hónapokra konzerválni fogja ezt az állapotot) megérne egy külön posztot, ezt meghagyom azoknak, akik csak az vérnyomásukat akarják tartós szinten emelni. Itt az itt dolgozó MÁV dolgozókra általánosságban jellemző, utasokat magasról leszaró hozzáállása lesz a főszereplő.

Mivel nekem BKSZ bérletem van, ő meg nem sajnálta rá a 200 forint teljes árú jegyet, ezért úgy döntöttünk, hogy vonattal fogunk Zuglóba utazni, a metrónál csak jobban jár rajta a levegő így 30 fokban, ezek a felújított Bhv kocsik tulajdonképpen annyira nem is mocskosak, általában még ülőhelyem is szokott lenni, meg vendégemnek bejött ez a félbalkán környezet. Jól le is kellett fotóznom az állomást minden szögből, hogy megmutassa otthon: jé, ilyen is van! És nem dől össze!(csodálkozását teljes mértékben át tudom érezni.)

Szóval megérkezésünk után konstatáltam a kijelzőn, hogy a vonatok kis késésben vannak, ez azonban nem akadályozott meg tervemben, itt késő délután ugyanis olyan gyakran járnak Pest felé a vonatok, hogy maximum 5-10 percet kell várakozni, előbb-utóbb mindenképpen jön egy.

Aztán letelt a kiírt késés. Aztán megnövelték a késés idejét (persze miután az eredetileg kiírt idő már legalább öt perce letelt). Majd el is tűnt a kiírt 17:23-as gyorsvonat, és a helyét átvette a 17:45-ös személy, újabb, 10 perces késéssel. Mi tulajdonképpen elvoltunk, mint a befőtt, nekem raszta hajam van, azt horgoltuk, szóval volt mivel elfoglalni magunkat, meg nem időre mentünk a Városligetbe rossz turistát játszani. Mikor viszont már ez is vagy negyed órája letelt, a friss agyhugykőtől kissé tikkelve (már rég bent lettünk volna a városban metróval), megérkezésünk után 40 perccel (addigra már három vonatnak kellett volna jönnie) felmentem megérdeklődni a forgalmi irodához, hogy miafaszvan. Ekkorra már sokszor annyi ember várakozott a vágánynál, mint általában.

Csöngetek. Semmi. Még egyszer csöngetek. Semmi. Benyitok, dől kifelé a hideg levegő. (Ezeknek légkondijuk van? És sír a szájuk? A vonatokon meg persze luxus ugyanez? Faszkorbácsot nekik, nem klímát!) Ekkor érkezett meg mögém egy ott dolgozó fiatal srác.

- Fog még ma menni a Nyugati felé vonat?
- Ó, gázolás van Ferihegynél, kanalazzák össze az illetőt, fogalmunk sincs, mikor fog újraindulni a forgalom...
- És nem lehetne ez valahogyan kommunikálni az utasoknak?
- De, de, izé...

Visszamentem vágánynál várakozó barátomhoz (addigra átírtak minden késést egy órára, meg kezdték bemondani, hogy nem érdemes várakozni), lefotóztam a kijelzőt, majd újabb szent küldetésbe fogtam: visszaváltani a jegyet (igen, azt a 200 ft-ot sem akartam veszni hagyni). Ugyanahhoz a pénztároshoz álltam be a sorba, mint ahol vettem a jegyet. Újabb párbeszéd:

- Jó napot, szeretném visszaváltani ezt a jegyet. - Az arc rámnéz, látható utálattal elfintorodik, a jegyet vizsgálja...
- Minek?
- MERT NEM JÁRNAK A VONATOK, AZÉRT! - Kiszámolja a 200 ft-ot, visszaadja.

Most az, hogy valaki vegye a fáradtságot, fogja a hangosbemondót, és beleböfögje, hogy mi van, ezzel megspórolva nem kevés felesleges várakozást egy csomó embernek, az a következők dolgoktól _nem_ függ: a szakszervezettől, az alulfizetettségtől, a munkakörülményektől, az elavult műszaki felszerelésektől, a melegtől, a vasutas túlhajszoltságától. Ez egyszerűen attól függ, hogy ki mennyire f@szparaszt. A KÖKI dolgozói ebből a tárgyból folyamatosan jelesre vizsgáznak, negyed óra alatt soha nincs késés számukra, (azt is rendszeresen csak 5 percnek írják ki), a kijelzőt néha elfelejtik továbbpörgetni, és az egy órával ezelőtti vonatokat figyelhetem nagy érdeklődéssel, gázolás is elég gyakran van, a tájékoztatás szinte mindig nulla, ésatöbbi. Remélem, nem csak a BKV-s része lesz újraépítve a kócerájnak, és az épülettel együtt ezek a dolgozók is eltűnnek. Hozzátenném még, hogy a vasutat, mint üzemet szeretem, vannak vasutas ismerőseim, illetve anno én is voltam gyermekvasutas, tehát nem zsigeri gyűlöletről van szó, pusztán arról, hogy gyakran vagyok kénytelen használni ezt az állomást, így sokszor szopatnak meg.

Lasse