Hatvani vonalon továbbra sincs változás. Persze a tájékoztatás is egyenlő a nullával:( Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírják még az utasok...
Szeretnék leírni egy konkrét esetet, ami magában is eléggé felháborító, de mostanában sajnos mindennapossá vált (gyakorlatilag június közepe óta szinte minden második nap történik valami).
Ma reggel, 2008. július 16-án a 3069. számú vonat (Hatvan-Budapest, Keleti pu.) a szokásos időben jött (ami sajnos azt jelenti, hogy Isaszegnél már 3-5 perces késéssel érkezik-indul tovább), nagyjából időben ért Kőbánya felsőre. Onnan viszont kb. 30 perc alatt tette meg a máskor 6-8 perces utat, vagyis a menetrend szerinti 7:32 helyett 7:55-kor érkezett meg a Keletibe. Állt, lépésben jött, lassított, állt, még lassabban jött, miközben kb. 8 vonat húzott el mellettünk befelé. Magyarázat, értelmes indok, tájékoztatás, elnézés kérés természetesen nem volt. A vonatkísérő-jegyvizsgáló csak a vállát vonogatta, ahogy az lenni szokott. A forgalmi ügyeltre már nem mentem el, siettem a munkahelyemre, ahol nagyon értékelték a 30 perces késést.
Untig ismételt dolog, hogy én például fizetek havi 18 000 Ft-ot egy szolgáltatásért, amiért civilizált országokban normális szolgáltatást -várnak el és nyújtanak. Ez itt csak nyomokban létezik. A mai eset kirívó, de sajnos nem rendkívüli. Ha éppen nincs sztrájk, akkor meleg van (hajlik a sín), hideg van (befagy a váltó), esik az eső (beáznak az elektromos készülékekek), fúj a szél (fázik az állomásfőnök és nem szívesen jön ki), madarak szarnak a felsővezetékre és az leszakad, vagy csak nem ér oda időben a személyzet, esetleg leszakad a felsővezeték vagy váltótörés van.
A késések mindennaposak. Nem írom le az összes esetet az elmúlt 1 hónapból, mert unalmas lenne, de szó szerint igaz, hogy ritkábban volt olyan nap, amikor oda és/vagy vissza pontosan ért a vonat a célállomásra, mint amikor nem. Mindezt tetézi a fásult és unott személyzet udvariatlansága és nemtörődöm hozzáállása, a tájékoztatás teljes hiánya, nem beszélve a vonatok és az állomások általános lepusztultságáról és takarítatlanságáról.
Kikívánkozna belőlem, de nem használom ki a némileg demagóg érveket a MÁV-ba öntött 1100 milliárd forintról, a Gaskó „Többpénztérdemlünk" István vezette sztrájkról és a túlfizetett MÁV-os menedzsmentről. De azt el kell mondanom, hogy az utazók elégedetlensége egyre nagyobb, mindennaposak a durva és türelmetlen megjegyzések, és egyre gyakoribbak az olyan beszélgetések, ahol a MÁV-ról való leszakadást fontolgatjuk. Mi vagyunk az a réteg, (a napi ingázók) akik nyereséget termelnek, akik nap mint nap utazunk és havonta rendesen megvesszük a bérleteket. Nyugaton az ilyesmire piaci terveket készítenek és nyereséges vállalkozásokat alapítanak, míg nálunk csak az állami
apanázsért sírnak. Ha a MÁV ezt a minősíthetetlen szolgáltatást nem direkt csinálja (pl. a menedzsmentnek előnyös privatizációt előkészítő tervezett lepusztítás, lásd MÁV-Cargo), akkor öngyilkos stratégiát követ. Ha végképp elidegeníti magától ezt a jelentős számú
réteget, akkor tényleg lehúzhatják a rolót.
Egyre hangosabb ketyegést hallok, egyre hangosabb és hangosabb...
Üdv:
Hangyasav
PS: Várnék valamiféle reakciót, írásosat vagy gyakorlatit, de nem igazán hiszem, hogy egyáltalán reagálnak, és azt is egyre kevésbé hiszem, hogy történik valami, de hátha...
