A levelet olvasva ideges lettem. A forgalmista és a másik sínbohóc (mert az ilyen vasutasokat más szóval nem tudom illetni) legalább a helyzet komolyságára való tekintettel lehettek volna normálisak. De a röhögés még lényegtelen is lenne, hanem a kedves jegyvizsgáló biztosan nem látta el a feladatát. Remélem fegyelmivel elbocsátják.
Aki tudja ki volt név szerint kérem küldje be.
Tisztelt "megint állunk vazze"
Régóta figyelemmel kísérem a blogot néha derültséggel, néha felháborodással.
Most semmi okom a derültségre. Mert úgylátom mindenkinek van egy téglája a MÁV-SART-nál, és sajnos most rám és családomra került sor.
Történetünk a következő:
2008.05.29.-én csütörtökön Sülysápról a 9,21h-kor induló helyi vonattal utaztunk a
szerelvény utolsó kocsijában. Négyen utaztunk,feleségem,8hónapos kislányunk,6 éves kisfiunk és én.
Vizsgálatra mentünk BP-re egy gyermekkórházba. Kőbánya-felsőn szálltunk le. A vonat megállása után én leszálltam és a földön állva leemeltem a 6éves kisfiam letettem a földre és visszafordultam megfogtam a babakocsi felém eső végét a feleségem a fogantyújánál fogva a másik végét tartva lépkedett le a három lépcsőn a nyolchónapos gyermek a babakocsiban volt. A nejem a középső lépcsőn tartott mikor megdöbbenésemre AZ ajtó elkezdett becsukódni. A vonat eleje felé tekintve kiáltottam de senki sem volt lent. Mondom senki tehát a jegykezelő sem, kinek a feladata kb. március óta,a vonatok biztonságos indítása. A babakocsi fogantyúja kiékelte egy pillanatra AZ ajtót,ezzel egyidőben a szerelvény megmozdult és indulni kezdett.Nejem kétségbeesésében már AZ utolsó lépcsőn állva kénytelen volt elengedni a babakocsit és egyensúlyát vesztve AZ ajtó nyomásától leugrott,én egyedül tartva a kocsit mely egyensúlyából kibillenve a túlfelére dőlt és viszonylag szerencsésen földet ért,a felborulást épp elkerülve.
A vonat már messze járt és mi ott álltunk lassan felfogva hogy a nejem és kislányom majdnem a sinek közt végezte.Bementem a forgalmi irodába nem igazán csendesen érdeklődve MI a teendő a forgalmista és aki még ott ült ki tudja milyen pozícióban lévő emberke,nevetve mondták "nekünk nem kell kimenni" és írjak a MÁV-nak.
Szóval egy munkáját hanyagul végző jegykezelő miatt életveszélyközeli helyzetbe került a fél családom. Nem a MÁV-nak köszönhető hogy nem történt személyi sérülés, vagy tragédia.
A MI reflexszerű cselekvésünk és a vak szerencse mentett meg a balesettől. Másnap beírtam AZ esetet a panaszkönyvbe Kőbánya-felsőn,melyet csatolok jelen e-mailemhez.Most tanácstalan vagyok mit lehet tenni ilyenkor.Nejemnek orvoshoz kellett fordulni minden tagja remeg.A közeljövőben még két ilyen vizsgálatra kell vinnünk a gyerekeket de a nejem nem mer vonattal menni.Taxival kell a fővárosba menni mert AZ utasok életére tör a MÁV-START.Elnézést a hosszúranyúlt történetért de talán így érthetőbb a szituáció.Minden utast és főleg a kisgyermekkel utazókat figyelmeztetek nem minden jegykezelő megy ki indítani a szerelvényt így AZ elindul vakon.
Tisztelettel
Sz. Ferenc