Vigyázat hosszú lesz, de megéri. 170 km 7 óra alatt nem semmi... Na ez a szopás nem amikor tövig nyeled a calippot..
Üdv! nemrég bukkantam rá (tegnap :) ) erre az online MÁV-os panaszládátokra, és pont valmai hasonlót kerestem. Nem tudom hogy jó helyre írok e, de azt szeretném, hogy a mellékelt (nem rövid) történetet, ami a tegnapi, velem történt események kivonata, kitennétek a weboldalra, mert ez már tényleg kritikán aluli, és azt szeretném hogy mások is okuljanak belőle, derüljenek rajta... Köszönöm.
Történt egyszer, nem is olyan régen (ma-2008. május 16.) Magyarország állami vasúttársaságának zegzugos, egymásba csavarodott kiprivatizált máv-cargo-s sínpárjai között...
Sorsom sajnos úgy hozta, hogy 2008. május 16-án Veszprémbe kellett utaznom. Röpke 171km, hiszen Nagykanizsa az induló állomás. Egészen pontosan: Nagykanizsa - Zalaszentiván (átszállás) - - Veszprém (közvetlen kocsikkal Bobán át).
Kocsival másfél óra lenne, de jogosítvány hiányában... Tehát maradtam a jól bejáratott, unalmig ismert vonatút mellett... Indulhattam volna busszal is, de azt sosem szerettem, bár kicsit rövidebb a menetideje, - és általában odaér - a vonaton legalább lehet notebook-al dolgozni kényelmesen, és a balesetveszély is kisebb, mint egy közúton.... Azt a fél órát megéri... Ám ez az alkalom valahogy más volt. Már reggel, mikor a sült debreceni zsírja a frissen vasalt ingemre fröccsent, éreztem hogy ez az utazás nem olyan lesz mint a többi (pedig megéltem már pár cifraságot, a felsővezetékszakadástól az állomáson/vonatonéjszakázásig). Érzésem csak fokozódott, mikor kigyalogolván, reggel 8:00-kor a nagykanizsai állomásra, az újságosbódéban egy általam kedvelt politikai napilap felől érdeklődtem és egy szúrós szemvillantás az eladónéni részéről és egy elmorzsolt: "Nincs" majd "Elfogyott" szótöredék hallatásával adta tudtomra, hogy szeirnte én szélsőséges volnék.
Jobb időkben bízva hagytam a fenébe az egészet és felszálltam mitsem sejtve a vonatra, ami a máv-állandós képlettel számolva pontosan indult (azaz 10 perc késéssel). A kalauzbácsi meglátta a jegyemet, majd szóban "tájékoztatott", hogy "vónatpótló Pacsán." Kérdem: "És hol fog várakozni, ki lesz rá írva, lesz több busz is, busz lesz egyáltalán, stb...?" komoly tekintet: "csak kovessen engem". Mondom remek, itt az új Führer, lesz ami lesz. Már egy másik jegyet ellenőriz, de azért megkérdem: "Hányadik megálló innen számítva?". Válasz: "Majd meglátja, úgyse megy tovább a vonat." Végül persze sikerült kitalálni hogy a Pacsa az "Zalaszentmihály-Pacsa". Leszálltam, sok utastársammal együtt, kiderült hogy felszedték a síneket, ezért van vonatpótló. Vár ránk két csuklósbusz, a lerobbantabb fajtából, aminek a "csukló" részén lyukak tátonganak, rozsdás mindenhol. Ahogy látom a MÁV-START a legolcsóbb árajánlatot adó helyi vállalkozóra bízta ezt a feladatot... A Führert követvén felszálltunk. Apró buszos életkép, nem indulunk el, csak 3-adik löketre. Sürű fekete füst száll fel, sofőr megjegyzi: "Járatni kell". 5 perc járatást követően elindultunk a kertek alatt, Zalaszentivánra (ott kell átszállnom Boba majd Veszprém felé). Egy kis helyi faluban, talán Alsónemesapátiban begurulunk a buszmegállóba. Nocsak, nem tudtam hogy a vonatpótló megáll buszmegben is. Sofőr kinyitja az ajtót, kiugrik, át az út túloldalára, majd eltűnik a helyi restiben. Na ez igen. Kisvártatva szalad vissza, 2 db banánnal meg valami sárga csekkel a kezében. Reméljük hogy fröccsöt nem töltött... Felugrik a buszra, ránk, utasokra néz. Felkiállt: "Megy valaki Búcsuszentlászlóra?" - néma csend. "Jólvan, akkor nem megyünk be, és akkor behozzuk a késést." (vagyis azt az időt amit ő a kocsmában töltött). Indulunk tovább. Azaz indulnánk. Égett szag, busz leáll. Sofőr kicsit gondolkodik majd nagy szakértelemmel kijelenti: "Pihentetni kell". 5 perc pihentetés után újabb próbálkozás, beindul. Fekete füst száll. Újabb megjegyzés a kalauz felé: "Kicsit járatni kell". Pár perc üresjárat után indulunk tovább.
Az órámra nézek: Igen, most kéne indulnom Zalaszentivánról, dehát mivel vonatpótló, tuti bevárja... Merthát ha már nem tudok szolgáltatni legalább a busz általi nagyobb bizonytalanságot beépítem a menetrendbe, hogy mindenki elérje a csatlakozást. Mert hát még mindíg jobb késve megérkezni, mint ottragadni az isten háta mögött... Röpke egy óra alatt Zalaszentivánba értem (Pacsa-Zalaszentiván talán 20km, kevesebb?). Mennek vonatok szombathelyre, Zalaegerszegre, de Bobára nem. Nekem ekkor már Celldömölk is jó lett volna, végülis irányban majdnem stimmel. Megyek a jegyárusító helyre, sehol senki. Megkérdezek egy csoport ácsorgó (némelyik mintha tudatmódosító hatása alatt lett volna, bár a TUDAT mint fogalom ebben az esetben igen korlátozottnak tűnik) vasutast, h mit tudnak a Bobai járatról. Ők bizony semmit, de kérdezzem meg a forgalmistát ebben az irodában. Bekopogok, gondoltam illedelmes leszek, mondom: "Jónapot, elnézést, nekem azt mondták, hogy önnél lehet érde...". A nagy darab kopasz fiatalember meg sem várja h befejezzem, se köszönés se semmi: "El van nézve. Ez nem információ, a jegyárusítóba menjen" Mondom: "Onnan jövök, nincs ott sneki". Erre: "na majd mindjárt lesz" néz rá arra a szakállas fickóra akivel addig beszélgetett. Tehát átsétáltam az állomás másik oldalára (egy kurva nehéz pakkal), és lám ki ül a jegykezelőben... A tisztelt forgalmista úr beszélgetőtársa. Mondom remek. Elsírom a bánatom, hogy Boba felé jó volna... "Ööööö az nehéz lesz...". Mondom: "Most jöttem vonatpótlóval". Aszongya: "Igen, innen ivánbó' vonatpótló busz vitte vóna' tovább 'batyk-ig, ott lehet felszállni a menetrendszerinti Celldire, de a vonatpótló 30 perce elment." Mondom: "Fasza. Nem kéne megvárnia a két vonatpótlónak egymást? Hiszen én az elvirából néztem hogy a buszok csatlakoznak..." Erre felháborodottan: "Ja kérem, elvira! Azért mi nem tudunk felelősséget vállalni, az CSAK A MENETREND!" Mondom: "Csak?" Erre: "Ja. Kitalálták ott fent, hogy a busz 20 perc alatt beér, ugyanúgy mint a vonat, de legjobb esetben is 40 perc kell neki, maguk meg késtek is, az ukász meg ki van adva, hogy innen a vonatpótlót pontosan el kell indítani, hogy a többi vonalat ne érintse a késés..."
Kicsit a szar is belémfagyott... "Értem. Ezekszerint esélyem sem lett volna?"
Jön a rövid válasz: "Nem."
Ezekután kénytelen voltam keresni egy másik lehetséges változatot, bár most már tudom, hogy ekkor inkább vissza kellett volna fordulnom Nagykanizsára... Óóó, az az optimista formám. Szóval zalaszentivánról 1 óra múlva lesz egy voantom, Ukkig. Ott 1 óra várakozás, majd Boba. Bobán pedig 20 perc várakozás majd csatlakozás a Szombathely - Budapest gyorshoz, ami megáll Vp-ben. Remek. Összeszámolva Bobáig az utazással töltött időt: 1 óra. A várakozás: 2 óra 20 perc. Dejó! Piroskával eljutottam Ukkig. Járólapszámolgatással ütöttem agyon az időt a kihalt állomáson, eljön az induás perce. Sehol semmi mozgás. Kiállok a peronra, hátha történik valami. Közben elkezdett sütni a nap is, égeti a fejemet. Némi ácsorgás után, a hivatalos indulási idő után 5 perccel megszólal a hangosbemondó, hogy "Tájékoztatjuk a tisztelt utazóközönséget és a vonatra várakozókat (tényleg lehettem vagy 6an...) hogy a Pécs-Celldömölk személyvonat előreláthatólag 20 percet késik." Ooo mondom dejó, pont 20 perc a várakozás Bobán, legalább nem kell unatkozni a peronon. Igenám, csak az volt a trükk, hogy mindez a bejelentés, és nem a hivatalos indulási időtől került kiszámításra, mint a vonat megérkezésekor erre rájöttem. Végül 8 perc késéssel megérkeztem Bobára. Leszállok, tök üres az állomás. Gyanús. Állomásfőnök már indítja is tovább a vonatomat, odagyalogolok hozzá. Kérdezem: "Veszprém?". amaz meg: "Há' az bajos lesz, épp azt indítottam még a előbb!" - szól és mutat a tányérjával egy távolodó pontra az ellentétes irányba. Na elszakadt a cérnám, mondom: "Hát ez kurvajó, ezt az 1 percet nem lehetett volna megvárni?" válasz: "Engem ne hibáztasson, mindent Szombathelyen döntenek el mostmár, én maximum 5 percet várakoztathatom ezt a vonatot, amivel maga gyött az meg majdnem 8 percet késett!!" Király. Nyugalmat erőltettem magamra, kérdem: "Jó, hát mostmár ez van. Hogy jutok el Veszprémbe leggyorsabban?" "Há kocsiva'!" "Nem, nem. Vonattal kéne..." "Hááát, pont 1 óra múlva megy a gyors...". Újabb egy óra röpke várakozás. Na, megiszok egy sört, mert ZH ide, lemondott megbeszélés oda, elégedetlen ügyfél és szitkozódó főnök, ki mégsem száradhatok, meghát a vérnyomásom sem az igazi (máv-pirula: a holtat is felpumpálja).
Ám: ebédidő, resti zárva. Ilyen létezik egy resti esetében???? Csudajó, hát nekiültem hogy begépeljem ezt a kis szösszenetet. Közben eltelt az óra... Irány Veszprém, ahova 15:10-re érkezem (30 percet késett ez a vonat is, de nem induláskor, hanem útközben szedte össze). Tehát: 8:00-kor indultam Nagykanizsáról, 171km az akkor több mint 7 óra utazás!!!! Teszem röptében hozzá, hogy remélem lesz alkalmam szétküldnei ezt az emailt, mert ma még szeretnék visszajutni Veszprémből Nagykanizsára. Aztán még a végén a visszaúton beleesek valami téridőgörbületbe és sose érkezem meg.
Elképzelhető, hiszen ez a MÁV-START. Ha ilyen a start, képzelem milyen lesz a folytatás... Most már Nagykanizsa felé tartok (tehát visszafelé), de a tapasztaltak leírást kívánnak:
Ez már tényleg kritikán aluli. Miután eltöltöttem kemény 43 percet a királynék városában (betömtem egy gofrit és ráírtam a nevem egy papírra), már zötyögtem is vissza a 4es busszal a vasútállomásra. De gondoltam jegyvétel előtt megérdeklődöm hogy mi a helyzet a vonatpótlókkal. Megyek is a jegyárushoz, és kérdezem. De, ő erről nem tud semmit mert csak a saját vonalaikról van információja, őneki azt honann kéne tudni, hogy hol van vágányzár... De, hívjam fel a mávdirektet. Mondom neki, hogy ugyan már, hívja fel ő, ő a vasutas, meghát információ, meg ilyenek.
Erre mondja, hogy Ő annyit tehet h megadja (az egyébként amúgy is agyonreklámozott) mávdirekt számot, 0640494949, semmi többet, meg neki egyébként is dolga van, és döntsem el végre h megyek vagy maradok. Mondom jó. Kiálltam a sorból, és felhívtam a mávdirektet
(MI A ****NAK VAN AZ INFORMÁCIÓ EZEN A TELIBE**** ****** ****** ÁLLOMÁSON???)
Röpke 4 perces mobiltelefonos zenehallgatás (minden munkatársunk foglalt) után sikerült is beszélni egy hölggyel (mobilszámlámra kiváncsi leszek), aki tájékoztatott arról, hogy a vonatpótló buszok MENETREND SZERINT közlekednek és semmi probléma nincs, és menjek csak nyugodtan újra a reggel már kipróbált vonalon.... Örömittas mosollyal arcomon, kezemben a vadonat új zalaszentiván felé szóló jeggyel a rekkenő hőségben kiporoszkáltam a peronra. Eltelik egy kis idő.... "Tájékoztatjuk a tisztelt utazóközönséget, hogy a Budapest - Szombathely gyors előreláthatólag 20 percet késik" A "ha megütik egyik orcádat, tartsd oda a másikat is" érzéssel lelkemben, már direkt vártam , egyenesen szomjaztam az újabb problémákat. Nem is kellett sokáig várni, ugyanis az általában a 3. vágányra érkező szerelvény helyére begurult egy marhavagonos konvoly. Én már a marhavagonnal is kibékültem volna ezen a ponton... Tiiitiririitiririii... Tájékoztatjuk... második vágányra érkezik.... Remek. Aluljáróba le, 3 méterrel később fel. Végül csak begurult az a fostalicska, és mostmár újra úton....
Azt meg már meg sem érdemes említeni, hogy a Szombathely - Pécs vonat, amire Zalaszentivánon visszafele át kellett szállnom (vonatpótló Pacsáig), 40 perces késéssel érkezett meg Nagykanizsára. Szerencsésebb utazásokat kívánok mindenkinek! Szebb jövőt!!
