És végül megérkezett a válasz, rendkívüli gyorsasággal, aminek külön is örülök. Tegnap telefonon is beszéltem az értintettek egyikéval, aki nem más mint a TTK elnöke, akivel tavaly együtt sikáltuk a vagonokat a Keleti Pályaudvaron. Érdemes elolvasni. Nem tisztem a bíráskodás, és szeretnék a körülményekhez mérten pártatlan lenni. És így a személyes ismerettség alapján mondom, hogy tanulságos.

Tisztelt Szerkesztő Úr, kedves Gyuri!


Engedd meg, hogy személyes ismertségünk okán tegezve válaszoljak a mai napon prezentált különös levélre, melyben cégünk érintettsége és személyes érintettségem miatt is fontosnak érzek néhány dolgot pontosítani a tisztánlátás érdekében. Most nem a cég menedzsereként, inkább szakemberként engedj meg néhány gondolatot a következőkben, ugyanis, mint azt tudod, ami a Déli pályaudvar területén megtörténik cégünk dolgozóival, az személyesen az én felelősségem.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy közted és köztem nincs érdekellentét a vasúti kocsik takarítását illetően, hovatovább meggyőződésem, hogy mindketten ugyanazt a küldetést vállaltuk, mikor arra vállalkoztunk, lépéseket teszünk a vasúti kocsik megtisztulása érdekében. Te a bloggal én a mindennapi munkámmal, de ugyanazon fáradozunk. Azért dolgozunk, olykor már szenvedünk, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk legyen tiszta vasúti kocsikban utazni munkahelyükre, családjukhoz, vagy bárhová, ahova csak kedvük tartja. Ugyanaz a cél lebegett és lebeg ma is a szemünk előtt, mikor a MÁV vasúti kocsik tisztítására szerződtünk, mint neked.

A MÁV nekünk nem csak egy megbízás a sok közül, hanem az a megbízás, ahol tehetünk valamit munkánkkal az utazóközönségért, akitől végső soron kenyerünket kapjuk. Meg akartuk mutatni a világnak, hogy márpedig lehet tiszta egy vasúti kocsi, akkor is, ha az egy kicsit öregecske, hogy politikailag korrekt maradjak megbízómmal szemben. Úgy vélem, nem férhet ehhez kétség, hiszen együtt vakartuk tavaly nyáron a hőség közepette a Retek kommandó résztvevőiként a többéves letapadt szennyeződéseket a vonatokról. Mi nem pusztán egy üzletet akartunk szerezni, hanem be akarjuk bizonyítani, lehet ezt szépen, precízen is csinálni. Egy éve kaptunk lehetőséget, sokkoló infrastruktúra mellett a munkánk megkezdésére a Déli pályaudvaron és büszkén mondhatom, IGENIS VANNAK EREDMÉNYEK A TISZTÍTÁS TERÜLETÉN, Déli pu. viszonylatában.
Vitathatatlan, kézzelfogható javulást sikerült elérnünk munkatársaimmal, (ezt számos utas dicsérete is meg erősíti nap, mint nap) ami persze még mindig messze van attól, amit mindketten szeretnénk, de cégünk egyedülálló módon jelentős forrásokkal igyekszik javítani a szolgáltatáshoz nélkülözhetetlen infrastruktúra állapotán, ami amúgy nem a mi feladatunk lenne, ennek dacára vállalunk jelentős terheket. Miért? Mert hiszünk abban, hogy munkánk eredményeként nyugodtan felszállhat egy család az általunk tisztántartott vonatra, tiszta ruhában, és ugyanolyan tisztán fog leszállni az utazása végén, ez pedig nekünk komoly üzleti lehetőséget jelenthet a későbbiekben. Ez persze nem pusztán egy szép misszió, hanem hosszú távú üzleti céljaink szellemében be akarjuk és be is fogjuk bizonyítani, hogy lehet tiszta vonatokat produkálni, csak jó vállalkozót kell kiválasztani.

Ennek fényében megdöbbenve olvastam a beszerkesztett levelet. Nem szeretném elviccelni, de egyes soroknál már úgy éreztem, mintha egy horror regényt olvasnék, szinte ereimben meghűlt a vér. Természetesen azonnal sejtettem, hogy a levél írója meglehetősen motiváltnak tűnik a vasúti kocsi tisztítás lejáratásában, és egyes állításairól tudtam, hogy ez teljes képtelenség, sőt valótlanság, ennek ellenére a levélben leírtakkal kapcsoltban azonnali belső vizsgálatot folytattam le, saját hatáskörben. Ezúton szeretném veled és az olvasókkal is megosztani, milyen eredményre jutottam.
Vizsgálat kiderítette, valóban dolgozott nálunk rövid ideig egy fiatal hölgy, aki bárányhimlő tüneteivel orvoshoz fordult, majd többet nem láttuk őt a munkahelyén. Ez konkrétan azt jelenti, hogy betegállománya után nem jött már vissza hozzánk dolgozni.


Nos, akkor jöjjenek a tények, röviden:
• Szóban forgó munkavállalónk (miként a többi is) a táppénzét annak rendje-módja szerint megkapta. Ez nem lehet vita alapja, ez dokumentált, nyilvántartott esemény, amiben a tények kristálytisztán azt mutatják, táppénze elszámolásra és kifizetésre került. Ennyi! Az állítás, hogy nem kapta meg, az nem valós és kész.

• A munkavédelmi előírásokat igyekszünk mindig következetesen betartatni, de esetenként előfordul, hogy (A VEZETŐI UTASÍTÁS ELLENÉRE) a kezdő, rutintalan dolgozó nem húzza fel a kesztyűt. Vegyszerektől ez bőrirritációt okozhat, így aztán a rutinos dolgozó már nem vagánykodik, mert a saját bőrén tanulta meg, hogy vezetője nem véletlenül patáliázik naphosszat a kesztyű viselése miatt. Azonban, hogy ettől valakinek kiújulna a gyermekkori bárányhimlője, ez számomra sci-fi. Én nem vitatom, hogy a kedves ex kolleganőnek bőrproblémái voltak, dehogy mi nem adnánk a dolgozóknak kesztyűt, ez valótlanság.

• Igen, nálunk hétvégén is kell dolgozni, hiszen a vonatok hétvégén is közlekednek, hál’ Istennek, de azt gondolom ez természetes és nem egyfajta újkori kizsákmányolás. Sőt, olykor az is megesik, hogy egy vonat késve érkezik a pályaudvarra (persze nagyon ritkán:), így a vonat takarítását végző csoportnak, vagy egyes tagjainak ilyenkor bent kell maradniuk dolgozni. Ezt minden belépőnek elmondjuk, ezzel mindenki tisztában van, mikor hozzánk szerződik munkát végezni. Ez, véleményem szerint, abszolút korrekt dolog, és nem valamiféle vad kapitalista sanyargatás. Abban az értelemben pedig egyenesen felháborító, hogy ilyen esetekben társaságunk a dolgozóink túlóráit az utolsó centig megtéríti, pedig ezt mi nem tudjuk érvényesíteni megbízónk irányába. Ez az állítása a hölgynek nem csak abszurd, de erősen bajkeverő, lejárató szándékú.


• „Munkaügyi ellenőrzés.”
Nos, az utóbbi egy évben számtalanszor volt már meglepetésszerű munkaügyi ellenőrzésünk, ahol a hatóság emberei mindent átvizsgáltak, mindenkit kifaggattak. Minden vizsgálat eredménye az volt, hogy szabályosan, törvényesen, mi több tisztességesen foglalkoztatjuk dolgozóinkat. A jövőben is állunk bármilyen ellenőrzés elé, bármilyen hatóságtól, nekünk nincs takargatni valónk. Ezek voltak azok az állítások, amik tényleg kicsapták a biztosítékot nálam. Megfenyegetés? Ugyan hol élünk emberek? Ez a vállalat közel egy évszázada kezdte tevékenységét Németországban, ma sok száz embernek ad munkát Magyarország szinte egész területén. Ezt remélem Te sem hitted el… Ez abszurd!

• „Vegyszer.”
Erre én tényleg nem szeretnék hosszan reagálni. Ez nem igaz. Vegyszertől roskadoznak a polcok, ezt bármikor szívesen megmutatom neked, akármikor felénk jársz. Persze, szívesen csatolom is akár a szállítóleveleket, amik feketén fehéren bizonyítják, ebből az állításból egy szó sem igaz. (Micsoda állítás…)

• „Hideg víz, fagyos vonat, rettenetes körülmények, stb… ”

Ez sajnos igaz, DE! Pontosan a PQS az a cég, amelyik saját költségén jelentős összegeket fordít a MÁV tulajdonában álló ingatlanok korszerűsítésére, a MÁV segítségével, hozzájárulásával. Büszke vagyok arra, hogy cégünk felhagyva a korábbi hagyományokkal pénzt, energiát, időt nem sajnálva azon fáradozik, hogy dolgozóink európai körülmények között végezhessenek munkát, annak ellenére, hogy az átvett ingatlanok állapota talán nem igényel külön magyarázatot. Sok esetben nehezítette munkánkat az is, hogy ezeket a kifogásolható műszaki állapotú helyiségeket sem tudtuk átvenni hónapokig az előző vállalkozótól.
Tudod Gyuri, mi felújítottuk saját pénzből a hölgy által reklamált körletet, nem mondom meg hány (sok) millió forint árán, amit nekünk senki nem térített és nem is fog megtéríteni. Mi tényleg komolyan vesszük ezt az együttműködést, és beruháztunk elég komolyan. Ennek eredményeként azon a helyen már van meleg víz és kulturált körülmények a munka végzésére. Ez az állítása a legrosszabb szándékú lejáratás, hiszen, ha valaki ott dolgozott, tudhatná, hogy ez ma már pont fordítva van.

• „Negyvenes vezető, húszas pulikutya, pletykálások és egyéb nyalánkságok.”

Sajnos, ebben a témában nem tudok információval szolgálni, ugyanis a hölgy által összevizionált történet szereplői nálunk nem lelhetőek fel. Kerestük, kutattuk a negyvenes vezetőt, nyakán csüngő pulikutyájával, de sajnos nem találtuk. Ezt talán tőle kéne megkérdezni, kire is gondolt, de nálunk se negyvenes, se pulikutya.

Végezetül engedd meg, hogy megosszam veled a történet lényegét, amit ma sikerült kiderítenem. A levélíró fiatal hölgy személyes konfliktusba került csoportvezetőjével, munkatársaival. Elmondásuk szerint szépen dolgozott, de túl kényes volt. Idézem: Nem vasútra való. Így jellemezték ma egykori munkatársai. Nem szeretném megbántani érzéseiben, de a rendelkezésre álló információk alapján a hölgy konfliktusa akkor tetőzött, mikor elment betegállományba, ezért kollegái szimulánsnak tartották, holott a jelek szerint tényleg beteg volt. A bárányhimlő második megjelenését kollégái hitetlenkedve fogadták, ezért kissé rosszízű pletykálkodás indult útnak közöttük a hölgy szavahihetőségét, elkötelezettségét illetően.

Ez szerintem sem volt szép dolog tőlük, amiért ezúton is elnézést kérek tőle, munkatársaim nevében is! Egyúttal megkérem, a személyes sérelmeit, ne keverje össze egy jó nevű társaság foglalkoztatási alapelveivel, tehát ezek tárgyában én is elnézéskérést várok tőle. Erre akár ezen a felületen, akár egy személyes találkozón sort keríthetünk.

A mai telefonbeszélgetésünk alkalmával bejárásra invitáltam a szerkesztőt, egyúttal szívesen várom egykori kolléganőnket is egy nyugodt hangvételű beszélgetésre!

(Szerk: Amit természetesen elfogadtam, és erről képes riportot is fogok közölni)

Ui: Gyuri! Egy kicsit magasabb színvonalú moderálást várna el az ember egy ilyen öreg motorostól, aki ráadásul eléggé ismeri ennek a szakmának a ”különös mélységeit”.

(Szerk: jogos)

Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam személyes véleményem kifejtésére.


Baráti üdvözlettel
A Gy