Lark kálváriája. Hazajutni elővárosi vonalon, mostanában igényel némi perverziót. De, ha nincs más választása az embernek, akkor el kell fogadni a tényt, hogy még nem élünk a fluxuskondenzátorok világában. Kötöttpálya, Keleti miegymás szépségei élvezetes formában:



Mivel valószínűnek tartom, hogy illetékes személy úgysem, fogja elolvasni eme kis szösszenetemet, ezért csak így köszöntelek benneteket:

Kedves Sorstársaim!

Nem vagyok háborgó ember, nem szoktam mindenféle apróbb-csetlőbb ügyem miatt illetékesekhez rohangálni. Tegnap ( 2008.05.05 ) mégis szükségét éreztem, egy ilyesféle elbeszélgetésnek valami arra illetékessel. Mendén lakom, Budapesten dolgozom, sokat vonatozom, így a kisebb késésekre már szinte fel sem figyelek. Egész délután esik a kellemes májusi eső, ami ahogy a közmondásból tudjuk, aranyat ér.
Mende felé megy vonat, 17:25 -kor. Az csak egy teljesen általános dolog, hogy nem írják ki, hogy melyik vágányról indul, és általában csak indulás előtt fél perccel szokott ez kiderülni... ( bár azért elképzelem, ahogy Marika néni a járókeretével startra készen figyeli, a lassú, pörgetős kijelzőt a Keleti pu. főbejáratánál, hogy a lehető legrövidebb utat kelljen megtenni bármelyik irányba is kell rohanni a vonathoz, majd öröm könnyektől és a sietségtől kisebb szívroham miatt sajgó mellkassal bebicskázik, a leghátsó vagonba... általános életkép... )
Akkor kezdett idegesítővé válni, a dolog, amikor a jelzett indulási időpont után 5 perccel lett kiírva, hogy 10 perc késéssel indul a vonat, de az még természetesen most is hibádzott, hogy melyik vágányról. Gondoltam, kicsit informálom magam, hátha az információnál ki tudnak segíteni, abban hogy:

1.) Mikor indul a sihu?
2.) Melyik vágányról?

Leslattyogok az információhoz, távolról meglátom nincs ott senki, nem kell sorba állnom hozzá. ( apróbb örömök e keserű késések közepette )
Hangulatom továbblankad, mikor kiderül azért nincs sor, mert bár az információ nyitva, ég a fény, de nem ül odabenn senki. Türelmes ember lévén várok. Röpke 3 perc eltelte után megjelenik az információs hölgy, ( ötvenes évei körül járó, négy szemű, mogorva tekintetű, sötét hátközépig érő hajú, molett testalkatú hölgy ) végignéz rajtam tetőtől-talpig, ( közben az az érzés kerülget, mintha a szemével azt mondaná: mit akarsz itt te Ádámnak utolsó kis senki fattyú leszármazottja, ki megpróbálod az én időmet rabolni az ostobaságaiddal ( erősen cenzúrázott gondolataim )) majd angolosan távozik, mint ahogyan a Rózsaszín Párduc szokott ( balra el ).

Ezt, személyem elleni sértésnek veszem, megfordulok, visszamegyek ( közben a kiscsikó apukájának fütyülőjét gondolom a hátsó fertályába, abból is kettőt, csak hogy szoruljon... ) várni a start zászló ellebbenésére ( kijelzőre ).
A hivatalos indulási idő után 37 perccel a kijelző a nekem kedvező sorban is elkezd pörögni ( a technikai élet csodája, és egyben megoldotta a MÁV azt is, hogy szórakoztassa a várakozót addig is míg nem indul a vonat... digi kijelző a fő helyeken nuku... ) és meglátom, hogy nem a vágányszámot írják ki végre, hogy melyikről fog indulni a vonatom, nem hanem pontosítanak a késést illetően, miszerint fél óra késés várható a vonatnál... ( nafene, ezek szerint lekéstem, de ábrándozó tekintettel bízok abban, hogy ez csak egy apró technikai malőr ). A hangosbemondó folyamatosan szól, bár nem az engem és társaimat érintő dolgokról, a minket érintő témában folyamatosan hallgat.

Aztán egyszer csak megtörténik a megváltás, pörög a kijelző, HURRÁ!!! kiírja a vágányszámot. Kilépek. Irány a 2. vágány. Kisvártatva megszólal, az ismerős, vízhangos, mély bariton férfi hang, mely eddig bölcsen hallgatott a vonatom felől mindenről és bejelenti, hogy a 2. vágányról a vonat indulni fog ( először még csak sanda gyanú támad bennem, hogy vajon miért nem mondta, be az indulási időt, is, hogy mikor... ). Felszállok a vonatra, várok. röpke 10 perc után újra megszólal a hang, és a már ismerős strófát még mindig idő nélkül elsüti,a késés oka felől, mértjéről és úgy általában hallgat. Egy órával a tervezett indulási idő után, a vonat elindul. ( szemembe örömkönnyek szökkennek, imáim meghallgatásra találtak )
Első megálló Kőbánya-felső. Míg odaérünk meglátom, a kalauzt ( kb velem egy idős ( 24 év ) vékony  srác ) aki kicsit be lehet sózva, jön-megy, leül-felkel, majd véglegesen helye foglal a mellettem, a vonat másik oldalán található ülésen. A vonat megáll. 10 percnyi egy helyben lét után kezd gyanússá válni, ( valamint a tény, hogy ettől függetlenül a ficergés a vagonban nem növekszik ) hogy nem a fel és leszállók tömkelege miatt áll ennyit a vonat. megszólal, a hangosbemondó, és egy rekedtes vonatban alig hallható női hang bemondja, hogy felső vezeték szakadás miatt, a vonat 20 percet késik. Dejó, ebből már 10 úgyis eltelt hamarosan indulunk tovább. De nem, tény viszont, hogy a megállástól számított 35. percben elindultunk. Nemrég hallottam a médiában, hogy azt tervezik 15 perc késés után a MÁV kérésre visszafizeti a menetjegy árát, valamint igazolást állít ki a késéröl.
Nem a 250 HUF vág oda, ( bár nem keresek sokat és oda kell figyelni a pénzre... ) ez elvi kérdés. Így hát a nemsokára érkező kalauztól utánaérdeklődöm és kiderül, hogy a pénzvisszafizetés csak az InterCity vonatokra vonatkozik. Nem hőbörögök, nem hajítom le a vonatról, jegyem lekezelve, várom hogy hazaérkezzem. Mivel személyvonatról van szó, célba veszünk minden görbefát... Lényeg az, hogy megérkezem végül Mendére. ( otthon, édes otthon ) De, mivel a késés igazolásáról még nem mondtam le, ( valamint biztos ami biztos alapon utána akarok érdeklődni hátha tévedett az ellenőr ) betérek a váróba, a kassza/információ -hoz ( eme késés igazolására szerencsére nem hivatalos ügyek miatt van szükségem, csak meg akarom tartani a leendő unokáimnak kik majd a banán héjat az üzemanyag tartályba ejtegetve a fluxuskondenzátor segítségével előre-hátra ugrálhatnak az időben, valamint a fejükre csatolt pánt segítségével erősebben koncentrálva bárhova teleportálgathatnak, hogy lám, még nagyapjuk tacskókorában egy ilyen az országot behálózó állami szervezet ilyet röhögve megtehetett... ), fölöslegesen ugyanis üres. Magamba roskadva, beletörődve, valamint az esőtől bőrig ázva( 15 perc séta után ), 20:40 -re hazaérek.
Talán túlzásnak tűnhetnek az időpontok, de ha valaki veszi a fáradtságot illetékes helyeken és utánanéz megláthatja, hogy valóban így történtek a dolgok( bár nem lennék meglepve, ha a forgalmi könyvben ezek szépítve, ha nem teljesen eltusolva szerepelnének... ).
Nem az a gond, hogy technikai vagy egyéb problémák vannak a MÁV-nál. A probléma az, hogy az utast ( embert ), hülyének nézik, úgy gondolják az utasnak vannak kötelességei( jegy, bérlet ), de nekik nincsenek. A probléma az, hogy nem tájékoztatnak, vagy ha igen akkor is csak késve, utólag, félre. Az a gond, hogy ha esik az eső, leesik az első hó, fúj a szél, süt a nap, netalántán csiripelnek a madarak, az elég okot szolgáltat a MÁV-nak ahhoz, hogy késsen, álljon, borsot törhessen az utazó orra alá.
Az a szomorú, hogy egy ilyen levelet, még ha el is juttatunk illetékes helyekre azok maximum küldenek rá egy sablon szöveget, és magasról csinálnak rá egy nagyot.
Ettől függetlenül, én megírtam ezt a levelet, és elküldöm a MÁV-nak, és a megintallunkvazze.blog.hu -ra is. Módosítás nélkül, örülnék neki, ha ki is lenne téve a blogra.
Ezzel szívfájdító kis történetem végére is értem, további jó utakat.

Üdvözlettel:

Lark