Az a szomorú, hogy ez a mentalitás még sokáig meg fog maradni. Az okokat nem érdemes fürkészni, mert lehet csak rossz passzban volt a jv, vagy alapból Taplófalván nőtt fel. Nem tudni.
Viszont a pénztárzárásért és a tegnapi kaotikus állapotokért tényleg a vezetés a felelős. De a Keletiben már megszokhattuk, hogy a megerősített pénztári szolgálat csak egy kifejezés:(
Megjegyzem, hogy a tegnapi 18:45-ös aradin szolgálatban lévő jegyvizsgáló annak ellenére, hogy szinte közlekedni sem tudott, mindenkivel udvarias és kedves volt.
Na lássuk alant Adorján postját:
Kedves Blog-szerkesztők!
Két észrevételt szeretnék közreadni legutóbbi élményeim közül Nektek és az olvasóknak a MÁV-val kapcsolatban. Nem indulatból írok, inkább szomorúan, hogy ilyen dolgok történnek. Kezdem kronológiai sorrendben visszafelé:
Tegnap vidékre utaztam a Keletiből. A hoszú hétvégére, ahogy láttam, nagyon sokan utaztak haza. Nem csak sima pénteki nap, hanem amolyan ünnep előtti tömeg próbált jegyet váltani a pályaudvaron. Nos, az összesen két automatából egy rossz. A 15 jegypénztárból 19.00 óra után mindössze három maradt nyitva. Én nem aggódtam, mert félóránként indut vonatom, de voltak akik számára ez több órás csúszást jelent. Nem szeretném, hogy a pénztáros legyen a célpont, aki munkaideje lejártával behúzza a függönyt és rosszul érzem magam, mikor azt látom, hogy rajtuk töltik ki a dühüket az emberek. De az a menedzsment, aki lehetővé tette, hogy 3 pénztár legyen ilyen csúcsforgalomban nyitva, szégyellje magát!
<em> Másik eset: két héttel ezelőtt felsővezetékszkadás volt a Rákosnál, Sülysápnál a vonatunk megállt. Bár a vezetéket még nem állították helyre, egy másik begördülő vonat, mint hallottuk továbbmegy. Semmi tájékoztatás, csak bemondják, hogy a kettes vágányon a vonat továbbmegy. Mindegy, elkezdtünk átszállni. Már épp indulni akart a vonat, mikor felszálltam és szóltam a kalauznak, hogy mögöttem egy hölgy jön még (táskákkal megrakodva), várjuk meg. Erre a kalauz: "Nem várunk mi senkit! indulunk" - majd jelzett. Mintha az utas valami megátalkodott teher lenne, majdhogynem ellenség, akivel meg kell küzdeni.
Namost ennek az lett a vége, hogy a hölgy a mozgó szerelvényre próbált felkapaszkodni és nem sokon múlott hogy nem történt tragédia. Nem hittem el, hogy ilyen megtörténik.
T.Adorján
