A Keletiben sajnos tényleg szokás az utolsó pillanatban kiírni a vona indulását. Bár ez valami perverz szokás lehet, mert jellemzően az 1-4-es vágányok esetében van ez így. Ki tudja valaki talán ettől érzi jobban magát?
A legjobb a miskolci pénztáros, akinek nincs neve. Max gyártási száma:)
Nem mellesleg történelmi pillanat következett be. A MÁV-Start válaszát is közlöm a post megjelnésekor. Remélem ez szokássá válik:)
A válaszok kéken jelennek meg:
Szia!
Egy utazás története, ha gondolog közöld a blogon, a mávnak elküldöm én.
Budapest-Keleti pu. - Miskolc-Tiszai pu., amikor éppen nem sztrájkolnak és nincs rendkívüli hóhelyzet sem
2008. február 29-én utaztunk egy barátommal Budapestről Miskolcra, a 14:35-kor induló IC-vel. Már a jegyváltás sem volt egyszerű, maga az út pedig a menetrendi 1 óra 57 perc helyett 2 óra 34 percet vett igénybe. Íme a történet:
Két nappal indulás előtt, este 9-kor kimentem a pályaudvarra megvenni a jegyeket. Azért ezt a késői időpontot választottam, mert tudtam jól, hogy a nem mindennapi igényeim kielégítése nem két perc lesz a jól képzett pénztáros személyzetnek, és igyekeztem a lehető legkisebb mértékben feltartani utastársaimat a jegyvásárlásommal. A pályaudvarra érkezvén örömmel láttam, hogy nincs sor, és 4-5 pénztár is üzemel, miközben utas sehol. Csak tudnám mért nem péntekenként vannak nyitva ilyen „nagy számban" a jegypénztárak, de vissza a témára.
Amit kértem: Egy darab teljes árú jegyet az utazás napjára, egy útra, és két IC helyjegyet, megjelölve a vonat pontos indulását. Illetve jeleztem, hogy kártyával szeretnék fizetni, és csak a menetjegyről kérek majd számlát. Majd beadtam a bankkártyámat, és a cég névjegyét, ahova a számlát kérem címezni. Eddig legfeljebb 30 másodpercet töltöttem a pénztárnál. Viszont kezdődött az „ügymenet". Kb. 5-10 perc és kész is volt minden. Persze közben a hátam mögött már jókora sor gyűlt össze, és mindenki rám haragudott, pedig én fél perc alatt elmondtam mit szeretnék, a többi az ügymenet normál ideje volt. Megkaptam a jegyeket és a számlát hibátlanul, de mindezekre 5 pecsét került, mindenféle okos szövegekkel, gondoltam ilyen precíz jegykiadás után az utazás is ilyen magas színvonalon, precízen betartva a menetrendet folyik majd. Tévedtem.
A MÁV-START Zrt. pénztáraiban is a pénztári ügyintézés időtartama általánosan, bankkártyával történő fizetés és számlaigénylés esetén hosszabb időt vesz igénybe, mint a hagyományosnak mondható készpénzes vásárlás. Ennek oka általános, hiszen a banki tranzakció lebonyolítása az adott technikai feltételekkel történik, és ennek minden esetben van egy bizonyos átfutási ideje. A bankkártyás rendszeren történő vásárlások esetében utasainknak számolnia kell a kicsit hosszabb várakozási idővel.
Eljött az utazás napja, barátom fél órával a vonat indulása előtt már a pályaudvaron volt, én kb. 15 perccel a vonat indulása előtt érkeztem ki. Csakhogy az utastájékoztatás megint nem volt a helyzet magaslatán. A vonat indulása előtt 5 perccel még nem volt kiírva csak a vonat indulása, sem késés, sem vágány nem volt megjelölve. Kezdtünk idegesek lenni, így én elindultam a 2-3 percre levő 2-3-4-es peronhoz, mert onnan szokott menni a vonat. Gondoltam megnézem, hátha ott van, és szólok a cimborának, ha ott a vonat, és nem engedem elindulni, amíg oda nem ér a társam. Tippem jó volt, ott figyelt a vonat, és amikor odaértem mellé, már a hangos is elkezdte bemondani, hogy a vonat ott van, és siessen mindenki a felszállással, mert azonnal indul is. Jó vicc mi? Társam hallva a hangosbemondót, el is indult a vonathoz, míg én közben a számunkra kijelölt kocsi mellett vártam, hogy odaérjen. Ekkor odalépett hozzám egy vasutas, hogy mennyek a vonat elejéhez, mert a csak az első 4 kocsi indul, a hátsó 4 – ahova a helyjegyünk szólt – állva marad, Mindegy, nem estem kétségbe, előre mentem, és felszálltam a leghátsó kocsiba, amiben már nem volt hely, így elindultam előre, a dohányzó szakaszon lett volna hely, de én nem dohányzom, így továbbmentem. A következő kocsi – mint később megtudtam – első osztályú kocsi volt, mivel azonban volt két szabad hely így leültem, és vártam a társamat, hogy megérkezzen.
Kb. ekkorra érkezett meg az a tömeg, ami eddig az utastájékoztató tábla előtt várta az infót, hogy honnan is indul a vonat. A tömeg elkezdett felszállni, és ekkor jött a meglepetés! Miközben szálltak fel az utasok, a vonat megindult! Nem tudom mennyit mehetett, nem sokat, de tudtommal egy centit nem mozdulhatna, mert ez így balesetveszélyes. (Csak halkan: Mintha a sztrájkot is az utasok biztonsága érdekében függesztették volna fel a „hősi" sztrájkolók február elején.)
Mindegy, szépen lassan felszállt mindenki, köztük a barátom is, vártuk az indulást. Már 15 perce úton kellett volna lennünk, amikor megjött a jegyvizsgáló, és beordított a kabinba, hogy ez első osztály, majd tovább rohant. Mindezt az után, hogy a vonat utasait megfuttatták, a szerelvény felét állva hagyták, megmozdult a vonat, miközben szállnak fel az utasok. He? Nem érdekelt minket, maradtunk a helyünkön.
- Az induló 514sz. vonat szerelvénye 14 óra 23 perckor késve érkezett a 2. számú vágányra. Pontos vonatindításhoz a szerelvénynek 14 óra 05 percig kellett volna megérkezni. Dupla szerelvény érkezett, amit széthúztak, hogy jól elkülöníthető legyen a két vonatrész, és csak ez után a művelet után 14 óra 31-kor írták ki a vonatot induló vágányra, ill. 14óra 32 perctől folyamatosan hirdette a hangosbemondó az induló vonatot. Az utasok védelme céljából a vonat széthúzásáig nem írták ki illetve nem hirdette a hangosbemondó a vonatot. A vonat „megindulása” (megmozdulása) amelyet érzékelt az utas a tolatási művelet volt, ebban a munkafázisban még nem lehetne az utasoknak megkezdeni a felszállást, ezért hirdette a hangos bemondó is a művelet befejezését követően a vonat indulását.
Dupla szerelvény számozása azonos volt, ezért gondolhatta az utas, hogy az állva maradó kocsi az ő kocsija, és a számozás is ezért volt megegyező.
Végre elindultunk, kb. 20 perces késéssel, de elindultunk.
- Az indulás előtt szükséges vizsgálatok ( fékpróba, vonatfelvétel, menetigazolvány kitöltés, iránytáblák lecserélése) után a vonat 15 perc késéssel indult a fent említett okok miatt.
Aztán jött az előbb ordibáló jegyvizsgáló, szabályosan kezelte le menetjegyeinket, és már az sem zavarta, hogy nem jó helyen ülünk. Gondolom szóltak neki, hogy a vonat fele otthon maradt. Füzesabonyig szépen tartotta is a vonat a menetidejét, tehát több késést már nem szedtünk össze. Azonban Mezőkövesden megállt a vonat, és 10 percig állt, elengedtük a mögöttünk érkező személyvonatot, majd továbbindultunk.
-Mezőkövesd állomáson a BV-002 villamos motorvonat javítás miatt állt meg, majd folytatta az útját Miskolc-Tiszai pályaudvarra, ahová 37 perc késéssel érkezett a vonat.
Miskolc-Tiszai pályaudvarig már nem volt több meglepetés, hacsak az nem, hogy a menetrendben önként vállalt 1 óra 57 perces menetidőből 2 óra 34 perc lett.
Nem baj, gondoltam legalább a helyjegy árát visszafizetik. Leszálláskor azonban nem tudtunk a jegyek visszaváltásával időzni, mert időre kellett mennünk, mindegy, majd este visszamegyek, nem hagyom a cégnél a pénzt, mert még a végén jutalom lesz belőle a „jól" dolgozó vasutasoknak.
Este a pályaudvaron az összes pénztárat zárva találtam, csak egy információ volt nyitva, ahol az volt kiírva, hogy menjek a pénztárhoz, ha tudni akarok valamit. Így odaléptem az elsőhöz, ami ugyan zárva volt – mint az összes többi – de ilyen apróságokon nem akadok fenn. Először megvitattuk a pénztárossal, hogy most akkor hol is van az információ, mert először le akart koptatni, de nem hagytam magam. Kértem, hogy fizesse vissza a helyjegy árát, mert késett a vonat 30-40 percet. Mondta, hogy csak reggel tudja, mert valami átállás van. Én ekkor megkérdeztem, hogy más állomáson is visszakapom-e a jegy árát, mert utaznék tovább. Ekkor a következő választ kaptam, idézem: „Hát szerintem igen.". Na ekkor borult el az agyam, hogy mondhat olyat a hivatalos információ, hogy szerinte igen? Mindegy, gondoltam elkérem a nevét, beosztását, hogy később legyen mire hivatkoznom. Erre azt a választ kaptam, hogy nekik nincs nevük, és kikapcsolta a mikrofont, majd elkezdte a kassza zárását. Nosza pumpa fel bennem a plafonig, elővettem a fényképezőt, és bekopogtam, hogy amikor reflexszerűen felnéz, akkor lefényképezem. Azt tudtam, hogy nem érek el ezzel semmit, de a nő stílusa miatt úgy éreztem, hogy tennem kell valami. Meg mégsem verhettem azért… J. Kaptam még valami szitkot a nyakamba, de az már nem érdekelt. Elindultam haza.
-Miskolcon a személypénztár az 1, ill. a 2 forintosok kivonása miatt, kivételesen 18. 30-kor zárt. A pénztáros mogorva viselkedéséért szíves elnézést kérünk, utasunk észrevétele alapján eljárás megindítását kezdeményeztük a jogkörgyakorló irányába.
Másnap egy kis vidéki állomáson érdeklődtem a jegy visszaváltásáról. A pénztáros kedves volt, telefonált kettőt és már töltötte is ki az elismervényt, amit alá kell írnom, hogy visszaadta nekem a jegyek árát. Ja, hogy nekem, az utasnak, bezzeg van nevem? Hmmm, érdekes. Mindegy, vitatkozhattam volna vele, esetleg bemondhattam volna, hogy Gaskó István, de már untam az egészet. Felmarkoltam a pénzt, vége az utazásnak.
A törvény előírja, hogy visszatérítés (pénzátvétel) milyen feltételekkel lehetséges, ebben szerepel, hogy az utas aláírása is szükséges az átvételhez.
No komment…
timla