Dankó Pista IC, délután 16:55 perc, Kecskemét. Nyugodtan felszállok az jegyen található vagonba, odaballagok a csomagokkal a helyemhez, erre látom hogy ül ott valaki. Semmi pánik, volt már ilyen, biztos elnézte a dolgot. Megkérdezem hogy hova szól a jegye, azt mondja ide. Jegyek elő, látjuk hogy mind a kettő ugyanoda szól 22/78. Hmm... Dupla jegykiadás? Nem az első eset lenne, ezért gyorsan meg is keressük a kaller nénit hogy ilyenkor mi a teendő.
Kaller néni igencsak mogorván elkéri a jegyeket, majd jön a poén. Hoppá, ez a jegy – mármint természetesen az enyém - a ma 13:52-es IC-re és nem a 16:52-esre szól. Majd egy éles hangsúlyváltás, és jött számomra nagyjából fél perc döbbenet. A kaller néni gyakorlatilag mintha 5 évesen csokit loptam volna a boltból minősíthetetlen hangnemben, elkezdte számon kérni rajtam hogy én hogy képzelem én ezt hogy ezzel ide felszállok, ez a hely számomra fenn volt tartva a másik vonaton, éshogy egyáltalán hogy merek levegőt venni (legalábbis ez volt az érzése az embernek).
Az engem ért sokk után, gondolataimat összeszedve először is megkértem a hölgyet hogy ha én nem beszélek ilyen hangnemben vele, akkor ő se tegye, megkérdeztem hogy ilyenkor mi a teendő, hiszen én a pénztárnál a 16:52-es IC-re kértem a jegyet. Nagyjából erre az volt a válasz, hogy nekem ezt le kellene ellenőriznem ott a jegykiadásnál és ha rossz, akkor VISSZAVÁLTANOM! és kérni egy újat. Miután úgy éreztem hogy kezelhetővé vált a néni, elmúltak a gyomorgörcsei vagy nem tudom, megkérdeztem tőle hogy ilyenkor mi a teendő, amire a válasz nagyjából 3000 forintnyi helyszíni bírság, vagy később még több volt. Igazán szép alternatívák.
Nem akarom húzni az időt, a lényeg hogy fizettem mint a katonatiszt, majd utána miután sehol nem találtam a helyet beültem a büfébe, ahol mivel fogyasztani kellett, szinte diszkont áron 300Ft-ért benyakaltam egy üdítőt.
Összefoglalnám a lényeget:
Ha a MÁV halláskárosult pénztáros néniket foglalkoztat, az az én hibám. Ha időben észreveszem, szinte hálás lehetek nekik hogy nagyjából csak 700Ft-ot buktam, ha későn 3000, ha tegyükfel nincs nálam annyi pénz, még több...
Természetesen ilyenkor nem tud mit tenni az ember, hiába álltam ott a helyjeggyel a kezemben, azt mondta ezzel nem tud mit csinálni. Nem lógni akartam, nem én hibáztam, mégis én fizetek. Érdekes módon ha mondjuk egy busznál csinálom meg ugyanezt max nem tudok leülni. De pótdíjat nem kell fizetnem.
Sokat gondolkoztam hogy a Nyugatinál bemenjek-e az irodába, vagy hogy leálljak-e vitatkozni, de úgy érzem értelmetlen lett volna, csak még jobban felhúzom magam és elérni úgy sem tudok semmit. A hiba a rendszerben van. Ismétcsak nekem kell hálásnak lennem hogy fizethetek egy szolgáltatásért. Nem is értem miért lepődök meg ezen...
Budapest, Magyarország, Európai Unió, 2006
