Szombaton este a Nyugati pályaudvarnál készültünk jegyet venni anyukámmal a kecskeméti vonatra. Mivel a legközelebbi vonat két perc múlva indult, egy órával későbbire kértük a jegyet, de mondta a pénztáros, hogy azon már nincs IC kocsi. Mostanában a sima gyors vonatok igen szörnyen néznek ki, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy megkockáztatjuk a 2 perc múlva induló IC-t. A pénztáros nagyon kedves volt, mondta, hogy egyikünk szaladjon előre, míg a másik veszi a jegyet.
Én előre is szaladtam, anyu pedig jött utánam. A vonatot éppen elértük, de anyu mutatja, hogy 3.170 forintot fizetett, és kicsit sokallta is, rá is kérdezett, hogy biztos annyi-e, de mondta a pénztáros, hogy egészen biztos. Tovább vitatkozni nem volt idő. A vonaton utána számoltam, hogy a két jegynek összesen 1873 forintnak kellett volna lennie. Ekkor láttam, hogy a jegyek 200 km-re, azaz Szegedig szólnak. Én egészen tisztán emlékszem, hogy Kecskemétig kértem őket. Gondolom a pénztáros a nagy sietségben erről megfeledkezett.
Elindultam, hogy keresek egy kalauzt, és megkérdezzem mit lehet tenni. Mondta, hogy semmi gond, ahogy Kecskeméten leszálltunk menjünk a pénztárhoz, és mondjuk meg mi történt, vissza fogják adni a különbözetet. Még rá is kérdeztem, hogy biztos ennyi, nem kell más is a dologhoz. Azt mondja ennyi, csak a leszállás után egy órán belül mindenképp intézzük el, mert ennyi idő áll rendelkezésünkre.
Megnyugodtunk, leszálltunk, odamentünk a pénztárhoz, elmeséltük mi történt és kértük az 1297 forint különbözetet. Mire a pénztáros felháborodva közölte, hogy ilyen nincs, ő nem adhatja vissza, mert a kalauznak egy igazolást ki kellett volna állítania arról, hogy mi tényleg Kecskeméten szálltunk le. Még mutatott is egy tömböt, hogy milyen igazolásnak kellene lennie. Ezen mi eléggé felháborodtunk, hiszen honnan tudtuk volna, hogy a kalauztól ilyet kérnünk kell. Másrészt, a pénztáros láthatta, hogy ott állunk előtte, a vonat 5 perce sincs hogy elindult Kecskemétről, tehát biztosan nem utaztunk tovább.
Végül ezt nem sikerült beláttatni vele, annyira jutottunk, hogy ki lettünk oktatva, hogy legközelebb kérjünk igazolást. Kérdeztem a pénztárost, hogy esetleg valami főnökféle van-e, mert beszélnék vele. Közölte, hogy szombat este nincs senki. Csak nem hagyott nyugodni a dolog, felhívtam a MÁV Direktet, és panaszt tettem. A kezelő felírt mindent, a jegy számától kezdve, az én címemig, telefonszámomig, és megígérte, hogy 30 napon belül kiértesítenek.
Majd eszembe jutott, hogy valószínűleg az lesz a következő, hogy én a vonatról is telefonálhattam, tehát nincs jogom visszakérni a különbözetet. Gondoltam visszamegyek a pénztároshoz, és kérek egy aláírást a jegyemre, hogy ebben az időpontban én Kecskeméten voltam. Erre felemelte a telefont, és felhívta a főnökét. (Ezek szerint mégis ott volt.)
Átkísért a forgalmi irodába, és ott egy kalauzhoz lettem irányítva, aki nagyon rendes volt, elővette a kis igazolásos könyvét, és megpróbálta megírni az igazolást a jegyek alapján. Persze ötlete nem volt, hogy hova mit kell írni, úgyhogy visszamentünk a pénztároshoz, és végül ő töltötte ki. (Azért egyszerűbb lett volna, ha rögtön hajlandó kitölteni, gondolom azért volt olyan tömbje, mert ő is tölthet ki olyat.) És közölte, hogy akkor vissza is adja a különbözetet, de 25% kezelési költséget le von belőle. Vagy ideadja az igazolásokat, nem ad vissza pénzt, felmegyek vele Pestre, ahol szintén kifizettethetem a különbözetet, ugyanúgy 25% kezelési költség levonásával, de akkor ott írhatok a panaszkönyvbe is.
Végül az üzletszabályzatból kiderült, hogy a kalauznak volt igaza, és tényleg a kecskeméti állomáson kellett kiállítani az igazolást, hogy ott szálltunk le. A 25%-ot akkor vonják le jogosan, ha nem a MÁV hibázott. Ez esetben ugyan a MÁV hibázott, de ezt én nem tudom bizonyítani. Azt ajánlották, hogy írjak az ügyfélszolgálatnak, talán ők jogosnak ítélik, és visszakaphatom a teljes különbözetet.
