Amikor a Kerepesi úton azon gondolkodnak mit csináljanak... Áááááá ez fáj, legalább az Direkt ne mondana bullshitet.... Bár a jogosítványos dolgot nem értem. De a két kalauz megérdemli, hogy dícséretben részesüljenek! Javaslom a MÁV-Start vezetésnek a dolog megfontolását. Most komolyan!
Hello,
szeretném gazdagítani a blog tartalmát egy történettel, mely tegnap esett meg velünk, utasokkal. A lényeg: már megint álltunk vazze..
Üdv: Szilvia
Tegnap (2008. 01. 27.) a Déliből a 17:25-ös vonattal indultam el Tatabányára (a vonat egyébként Komáromba tartott). Kelenföld az első megálló, kb. 2 perc az út, ott álltunk 15 percet. Később, mikor elindultunk, Biatorbágynál közölték, hogy felsővezeték-szakadás van, és bizonytalan ideig nem indulunk el. Megint állunk vazze. Aztán mondták, hogy 50 perc múlva indulunk...hurrá.
El is indultunk és kb. 2 percig utaztunk is, amikor egy nagy csörrenésre lettünk figyelmesek: megint felsővezeték-szakadás és ráadásul a vonatról letört az áramszedő. Láttuk,ahogy leesik és még szikrázott is.
Fél órán belül megérkezett a segítség: az első kérdésük az volt, hogy miért nincs a mozdonyvezetőn az egyenruha. Elkérték a jogosítványát és a szemüvegét, majd elmentek és otthagytak minket. Vártunk.
Már kb. 3 órája álltunk a semmi közepén, amikor az egyik utas mondta, hogy felhívták a
06-40-49-49-49-et, hogy mi a helyzet, és mégis, küldjenek már segítséget. A válasz: tudjuk, gondolkozunk, hogy mit csináljunk..
Ez már másfél órával a 2. megállásunk után történt. Addig türelmesek is voltunk, amíg nem indult el a közlekedés a másik sínen. Sorra mentek el mellettünk vonatok mindkét irányba, mi pedig ott ültünk kabátban a jéghideg vonaton és vártunk. Aztán mondta a kalauz, hogy nem tudnak segítséget küldeni, mert nem vállalják a felelősséget, hogy az utasok a síneken mászkáljanak, de teát tudnak küldeni. Ez akkor történt, amikor már csak egy villany világított és már a wc sem működött...
Kb. 4 óra ácsorgás után a kalauz annyit tudott elérni, hogy majd ő vállalja a felelősséget az utasokért és átszállhatunk egy másik vonatra. Ekkor azt mondták neki, hogy jó rendben, akkor még valakit felhívnak és megmondják ezt neki. Ha ő is vállalja a felelősséget, akkor rendben van. Szerencsére vállalta.
Egy óra múlva jött is a vonat és átugráltunk rá (szó szerint) a kalauzok és az időközben kiérkező rendőrök segítségével (saját felelősségünkre). 5 óra után elindultunk végre. Természetesen az amúgy sem olcsó jegyárat ezek után sem kapjuk vissza…
Köszönet a két kalauznak, akik mindent megtettek és tartották bennünk a lelket. Ki tudja meddig fagyoskodtunk volna még ott, ha nem vállalják a felelősséget értünk…
