Egy kis történeti összehasonlítgatás, csakúgy demagóg módon:)
Kedves M. Á. V. blog!
„Éljen a demagógia" felkiáltással meg szeretném osztani veletek a MÁV neandervölgyi alulfejlettségének legszebben hangzó bizonyítékát.
Naponta járok be Pázmáneum (= majdnem Piliscsaba) állomásról a Nyugatiba az esztergomi elővárosi vonalon. Az út hossza kb. 29 kilométer az Elvira és a Google Earth tanúsága szerint. A menetidő elvileg 49 perc, lásd szintén Elvira. Gyakorlatilag 60-70 perc, e tekintetben kénytelenek vagytok a szavamat elhinni, vagy megkérdezni az ezer ingázó pázmányos egyetemista bármelyikét.
1846 július 15-én az első hazai vonat Budapest-(mai)Nyugati és Vác között 33,6 kilométert tett meg, több állomáson is megállva útközben. Az út 59 percébe került.
(Demagógia üzemmód ON): vagyis százhatvan éve a Magyar Középponti Vasúttársaság gyorsabban szállította Cockerrill gyártmányú belga gőzmozdonyaival vontatott amerikai kocsijain az utasait, mint ma a Magyar Államvasutak a maga szép új Siemens-vonatain.
(Demagógia üzemmód OFF) Persze tudom, hogy százhatvan éve könnyebb volt megszervezni annak a négy árva vonatpárnak a közlekedését, mint ma a soktucatnyi párt egy elöregedett pályán, mellyel találkozik a váci és még ki tudja, melyik vonal is – bár az ember azt hinné, a logisztika azért csak fejlődött valamennyit másfél évszázad alatt. Azt is tudom, hogy ha ezen a vonalon vagy valamelyik csatlakozón akár egyetlen vonat is késik, az már magával rántja a szembejövő vonat menetidejét is, az a következőét, és így tovább az aznapi utolsó járatig vagy a világ végéig. Sőt, még azt is tudom, hogy ilyen állapotú síneken a legmodernebb Siemens sem tudja behozni a késést, gyorsuljon akárhogy. De legyenek bármilyen nyomósak is a mentségek, azért csak tény marad: a MÁV egy mai, forgalmas elővárosi vonalán több időbe telik megtenni harminc kilométer távolságot, mint a reformkorban. Széchenyi nem forog a sírjában, hanem röhög rajtunk.
Bónusz gyöngyszem. Októberben és novemberben számoltam, hányszor tartotta a vonat a menetrendet. Tippeltek, a kb. nyolcvan utamból hányszor értem a Nyugatiba vagy a Pázmányra kevesebb, mint öt perc késéssel? Négyszer.
És még egy bónusz gyöngyszem: a vonatok közül több is akad, amelyik nem áll meg a Pázmáneumon. Ostoba szervezés, mert ez az állomás adja messze a legtöbb utast az egész vonalon, de kedvenc állami mamutunk számára mégis logikus: a MÁV ugyanis nyáron mérte fel a vonal kihasználtságát, amikor egy lélek sincs kint az egyetemen. Az egyetem és a hallgatói önkormányzat tiltakozását nem vették figyelembe. (A korrektség kedvéért hozzá kell tennem, hogy ezt a sztorit csak hallomásból ismerem, tehát akár pletyka is lehet – a meg nem álló vonatokkal persze személyesen szívok.)
Üdv: (anonim)