Ha menni kell, akkor menni kell... De biztos, hogy tudnak ott fent az új nyitvatartásról???
Hosszú évek óta közlekedem rendszeresen vonattal Budapest-Tiszaújváros között, tehát úgy gondoltam, hogy a MÁV nekem már újat mutatni nem tud, de ami karácsony után történt, az azt hiszem minden eddigit alulmúlt.
Szóval, december 28-án a 17.45-kor Tiszaújvárosból induló interpicivel szerettünk volna bejutni Miskolcra a férjemmel együtt, hogy onnan a 18.28-as IC-vel jöjjünk tovább Pestre. Jegyet előre nem vettünk, gondoltuk, sima hétköznap lévén, lesz akkor is, amikor kimegyünk a vonathoz. A tiszaújvárosi vonatállomásra 17.32-kor értünk ki, és meglepve láttuk, hogy a jegypénztár ablakában helyes kis tábla közli, miszerint az 17.30-kor bezárt. Vonat indulás előtt 15 perccel!
Most mi legyen? Láttuk, hogy a helyiségben még világos van, ezért az oldalsó ajtón bekopogtattunk, mire a jegyárusító hölgy kijött, és közölte, hogy egy új szabályozás szerint mindennap 17.30-kor zárnak, kb. 1 hónap óta. Mondtuk neki, hogy ne vicceljen, akkor most mégis hogyan kaphatunk jegyet? Másnap dolgoznunk kell, mindenképp Pestre kell jutnunk. Erre „segítőkészen“ közölte, hogy pótdíj ellenében a kalauz majd ad jegyet. Persze ezt mi nem fogadtuk el, miért fizzessen az utas pótdíjat, ha a MÁV hibájából nem tud rendesen jegyet venni?! Kértük, hogy adjon egy igazolást, hogy a pénztár zárva tartása miatt nem tudtunk jegyet venni, de azt mondta, hogy ő ilyen igazolást nem adhat, menjünk a forgalmi irodába. Közben még egy utas csatlakozott hozzánk, aki szintén jegyhez szeretett volna jutni.
A forgalmi irodában az ügyeletes hölgy először is elcsodálkozott, hogy nem tudtunk jegyet venni. (Ezen meg mi csodálkoztunk, ő nem tudja, hogy egy hónapja fél hatkor zár a pénztár?) Igazolást ő sem adott, viszont kiment a vonathoz és megbeszélte a kallerral, hogy normál áron adjon nekünk jegyet. Az interpicin egyébként utastársunk volt a pénztárosnő, aki, mint közölte, Nyékládházán lakik, és ez az utolsó vonat, amivel hazajuthat (lehet, hogy ez a megfejtése a fél hatos zárásnak?), valamint végig szabadkozott a kellemetlenség miatt, és még hozzátette, hogy örüljünk, hogy egyáltalán ez a szárnyvonal még megvan. Hát, valóban örülünk, annak azonban már kevésbé, hogy a MÁV anarchiája lassan minden képzeletet alulmúl, ebben az esetben konkrétan kegyet gyakoroltak azzal, hogy egyáltalán megvehettük a jegyet!
A hab a tortán, hogy az interpici kalauza persze az IC-re nem adott jegyet, így Miskolcon külön sorba kellett állni a – csodák csodájára nyitott – pénztárnál, és csak a szerencsén múlt, hogy a csatlakozásig rendelkezésre álló 10 perc alatt sikerült megvenni a jegyünket. Bele sem mertünk gondolni, hogy mi lett volna, ha a miskolci pénztárosoknak is korábban ment volna az utolsó vonatuk.
Mitilla
