Györgyit felhívta egy rendkívül kedves, udvarias hölgy vasárnap ebéd közben, hogy mi a véleménye a MÁV-ról. De nyilván másnapos lehetett a telefonáló, mert még örült is, hogy nem kell dolgoznia. Részletek hajtás után.
Nem tudom, más is járt-e már így közületek, én mindenesetre a hétvégén nagy megtiszteltetésben részesültem. Felhívott egy hölgy, és kedves, megnyerő hangon arról érdeklődött, mennyire vagyok elégedett a MÁV szolgáltatásaival. Beszélgetésünk rövid volt, de elgondolkodtató.
Hölgy: -Jó napot kívánok! Telefonos felmérést készítünk arról, hogy mennyire elégedettek az utasok a MÁV szolgáltatásaival. Válaszolna néhány kérdésemre?
Én: -Természetesen!
H.: -Olyan utasok véleményére vagyunk kíváncsiak, akik hetente 3 vagy több alkalommal veszik igénybe a vasutat munkába járáshoz.
É.: -Akkor én nem tartozom a célszemélyek közé, mivel szerencsére már megszabadultam ettől a kényszertől.
H.: -Én is nagyon örülök, hogy nem kell önnel beszélnem.
Katt.
Egy pillanatig köpni-nyelni nem tudtam. Aztán persze jót nevettem a dolgon. Már ezért megérte, hogy a vasárnapi ebéd alatt szóba elegyedtem a telefonáló hölggyel.
Természetesen mondhatja bárki, hogy bunkó voltam. Válaszolhattam volna egyszerűen azt is: én nem járok vonattal dolgozni. De a válaszom valamilyen formában a véleményemet tükrözte, amit 8 év vonatozás során alakítottam ki. És aki ilyen munkára adja a fejét, mint ez a hölgy, azt nem szabad, hogy frusztrálja, ha valaki kritikát fogalmaz meg a MÁV-val szemben.
