Hát ideje lenne, ha végre valaki tenne is a kedvenc polipunk háza körül valamit...
Tisztelt MÁV Illetékes!
Mindenszentekkor akartam Zuglóból Szegedre utazni az első esti gyorsvonattal (Nyugatiból: 19 45) – bár ne tettem volna. Kiértem az ocsmány zuglói állomásra, vártam, vártam, vártam. És még vártam egy kicsit. A MÁV egyetlen munkatársát sem érdekelték a hülye kis utasok, akik a jegyért fizetnek. Egy Nyugati felé menő vonatról leszálló utas szánt meg végül, és mondta, hogy a szegedi vonat rengeteget késik egy baleset miatt. Ezúton is köszönöm neki; legalább mi, hülye utasok tartsunk össze. Bementem a rendkívül otthonos váróterembe, ahol egy szerencsétlen pénztáros képviselte A Céget. A kedves hölgy bevallotta, hogy fogalma sincs, miért késnek a vonatok, hiszen, ha történik is valami, neki nem szól senki, mert ő itt a legkisebb ember. Logikus felfogás ez egy cégnél, hiszen ez a legkisebb ember áll kapcsolatban az ügyfelekkel. A kedvemért azért telefonált a Városligeti elágazás nevű állomásra, ahol elmondták, hogy egy baleset miatt össze-vissza járnak a vonatok. Ennyi. Hogy mikor, mi jön, azt senki sem tudja. Mivel a zuglói fűtetlen, mocskos váróteremben még egy pad sincs, bementem villamossal a Nyugatiba.
Közben családom telefonált, hogy ők megkérdezték a telefonos MÁV információt, ahol azt mondták, hogy a 20 45-ös vonat már menetrend szerint elindul.
A Nyugatiban ugyan van utastájékoztató technika, de sajnos vasutasokra van bízva. Szokás szerint semmit nem lehet tudni. A vonatokra olyan késések vannak kiírva, amelyek már rég lejártak. Kalauz, nem kalapácsos vagy takarító kinézetű MÁV-os a környéken sincs, érdeklődni reménytelen.
A 19 45-ös vonatra 30 perc induló késés volt kiírva, és 20 30-kor még ott állt a 12. vágányon, a végén álló kocsijai üresek, sötétek, kalauz sehol. Gondoltam, megnézem a 20 45-öst, ami a 14. vágányra volt kiírva. Ahogy elindultam két vágánnyal odébb, mindenféle bemondás, figyelmeztetés, fütyülés nélkül meglódult a 19 45-ös vonat 20 35-kor. Köszönöm MÁV! Egy bemondás mibe került volna?
Maradt az információ szerint pontosan induló 20 45-ös, amelyhez 20 45-kor még a mozdonyt kezdték el előkotorni valahonnan. Senki sem kapkodott, a vasutasok jóízűen beszélgettek. Kilenc óra körül már némi meleget is érezni lehetett a fűtőtestekből, és a vonat is elindult. Sőt, ezt már be is mondták, hogy indul. Zuglót másfél órával az ottani kalandjaim után újra viszontláthattam. Fél éjfélkor hulla fáradtan érkeztem meg Szegedre.
Kérdéseim:
1. Zuglóban miért nem lehet bemondani, hogy késnek a vonatok?
2. A pénztáros miért nem tud semmit?
3. Az utasoknak miért kell mindent utoljára megtudni? Tudják-e a vasutasok, hogy az áruszállítás meg az utasszállítás az más hozzáállást igényel? A sódert nem kell informálni az utazásáról…
4. Miért nem lehet emberi körülmények között várni a vonatot Zuglón?
5. Miért kell egy délutáni balesetnek még este is órás késéseket okozni?
6. Miért nem lehet a Nyugati elektronikus tábláján valós adatokat mutatni? Vagy odaírni, hogy baleset történt, és szokás szerint nem urai a helyzetnek…
7. Miért nincs egyetlen vasutas sem a környéken, hogy kérdezni lehessen? Elbújnak, ha balhé van?
8. Miért indítanak el egy vonatot mindenféle vakkantás nélkül?
9. Egy lezárt, sötét kocsikból álló vonatról honnan kellene kitalálni, hogy egy perc múlva indul? Hol a kaller ilyenkor?
10. Ha az információ azt mondja, a 20 45-ös vonat pontosan indul, akkor ő szimplán hülye vagy örök optimista?
11. Miért nem csipkedik magukat, ha késésben van a vonat?
12. Miért nem adnak valamilyen kártérítést ilyen brutál késés esetén? Legalább egy ingyen utazást ajánlanának fel, ha már tönkreteszik az ember estéjét?
13. Egyáltalán: képes a MÁV szolgálatban lévő csapata egy ilyen helyzetet levezényelni, vagy csak rögtönöznek? Biztos, hogy egy balesetnek ilyen súlyos hatásai vannak?