Nagy a segítség. Tök jó, hogy a vasutasok kitalálták ezt a mozgó pénztáros intézményt, csak értelmes, segítőkész embereket kellene beültetni. Bár ez az intézmény működhetne a Keletiben is, de nem. Erre ékes példa október 31. összesen 5 pénztár volt nyitva este a Keletiben. És ott is 20 méteres sorok álltak. Hát ennyi. Szánalom, ha a kaller a vonaton nem az egyik legnormalisabb, akkor nem tudom hogy jutunk haza.... De András sztorija hajtás után ütősebb

Ma úgy terveztem, hogy kereken 11 órakor Kelenföldről induló gyorsvonattal utazok Szombathelyre. Leszálltam az Etele téren, elindultam a pénztár fele, ahol viszont egy kis sor volt. Semmi gond, volt még negyed órám és előttem csak négyen álltak. Ekkor szólt 2 úr, hogy náluk is lehet venni ám jegyet, de csak “sima” vonatokra, IC jegyeket ők nem tudnak árulni. Aki utazott már, az tudja, hogy elvileg ezt azért találták ki, hogy jobban haladjon a sor. Odaálltam az egyik férfihez és már mondtam is neki, hogy “Szombathelyig kérek egy diákot”. Visszakérdezett, hogy “Szombathelyig?”. “Igen.” “Diák?”. “Igen.”. Nyomtatta a kis gépével a jegyet, közölte, hogy 1610 forintot fogok fizetni. Megköszöntem, megköszönte és elváltak az útjaink – de csak egy fél perc erejéig. Ballagtam a peron fele, amikor látom a kiírást, hogy a vonatom Győrön át megy Szombathelyre, viszont a jegyemen egy székesfehérvári út szerepel. Tudni kell, hogy a járatok kétféle úton jutnak el Szombathelyre és pár kilométerrel a fehérvári út rövidebb. Visszamentem és jeleztem a férfinek a problémámat, mégpedig azt, hogy ez a jegy nem biztos, hogy jó lesz nekem és nem akarom, hogy megbüntessenek engem. A válasza annyi volt, hogy “Hát ez valóban nem jó jegy így, de ezt Önnek kellett volna mondania!”

Magamban erre annyit reagáltam, hogy nekem honnan kellene tudnom, hogy merrefelé megy egy vonat, engem az induló- és a végállomás érdekel pusztán. A férfi azzal folytatta, hogy ezzel ő nem tud mit csinálni, mert “Nem tudom redukálni”, ekkor valami borzalmas szájszag és bűz csapta meg az orromat. A forrására lehet tippelgetni… Mondom ezt a jegyet nem is csökkenteni kell, mert Győr felé hosszabb az út, ergó fizetnék én még rá pár forintot szívesen, mert arrafelé szeretnék utazni. Ez sem tetszett neki. Megoldással továbbra sem szolgált. Ekkor egy másik utas, aki történetesen egy iskolatársam, az is jegyet szeretett volna váltani, méghozzá Ő is Szombathelyig, pont ugyanarra a 11 órás vonatra! Ő hallotta, hogy mit magyarázok és rögtön mondta is, hogy Győrön keresztül kérné. Miközben én szenvedtem a faszival, hogy most mi is legyen, közben a másik, aki az ismerősömnek adta volna a jegyet az is csak kínlódott. Beütötte a gépébe a célállomást és azt is, hogy min keresztül utazna. Mindezt 0,5 karakter/másodperces sebességgel, majd mondja, hogy “1300 forint lesz”. Ekkor a srác mondta, hogy valami nem lesz jó, mert ennél kicsit drágább lesz az ő jegye. Újra próbálkozott a barátunk, aki most valami 230km-es jegyet csikart ki a gépből, de a helyzet az, hogy ez sem jó. Sem árban, sem kilométerben nem passzolt azokkal, amiket az elmúlt hónapokban Ő vagy én váltottam. Volt egy harmadik próbálkozás, amikor ismét az első, rossz eredmény jött ki. A srác itt elunta a kínlódást és mondta, hogy Ő inkább a rendes pénztárhoz vonul, mert ott legalább biztosan megkapja a jó jegyét. A másik úr, akivel én társalogtam pedig mondta, hogy Ő nem tudja ugye visszaváltani a jegyet, maximum újat tud adni, újabb pénzért. Jeleztem neki, hogy szerintem nem az én hibámból történt az, ami történt és mégis az én pénztárcám rövidül meg? Ez így nem helyes… Ekkor Ő egy rendes pénztárhoz vonult, ahol megkérdezte az ott tartózkodót, hogy most akkor mi is legyen. Telt az idő és már csak 3 percem volt a vonat indulásáig. Úgy éreztem, hogy inkább ezzel az új, pénztáros férfivel folytatom inkább a beszélgetést. Elmondtam neki a történteket, Ő pedig együtt érzően széttárta a karját. Egyik ötlete az volt, hogy utazzak ezzel az érvénytelen jeggyel, mert a büntetéssel együtt olcsóbban jövök ki, mintha most cserélgetném össze-vissza a jegyeket. Ez egyáltalán nem tetszett, mert nem szeretném magamat egy “utasbarát” vállalat egy ismeretlen alkalmazottjára bízni a sorsomat. Mondta azt is, hogy ő visszaváltja a jegyet szívesen és kiállít egy újat ha gondolom. Ezzel a mozdulattal már majdnem el is kezdte adminisztrálni a dolgokat. Közölte, hogy az 1610 forintos jegyemet kb. 800-900 forintnyi (!) kezelési költségért cserébe veszi be! Ekkor rákérdeztem, hogy ez a művelet meddig fog tartani, mert a vonat viszont pillanatokon belül indulni fog… Magamba végig gondoltam azt, hogy ha én most visszaváltom a Fehérváros jegyemet, kiállítatok egy Győröst, akkor közben lekésem a győrit és amilyen szerencsém van a rákövetkező meg Fehérváron keresztül menne. Dupla hendikepp meg egyáltalán nem kell. Mondtam neki, hogy hagyja a francba az egészet és inkább csak annyit áruljon el, hogy mikor megy a következő Fehérváron keresztül. Mondtam, hogy 12:08-kor. Ránéztem az órára és örömmel láttam, hogy egy bő órám még van. Gondoltam kihasználom ezt az időt és kérek egy panaszkönyvet (vásárlók könyvét?), amiben megírom a történetemet és a gondjaimat. Befáradtam az utas információhoz, ahol egy segítőkész és korrekt fiatal sráccal találkoztam. Miután rögtön a panaszkönyvet kértem, megkérdezte, hogy elmondom-e neki a történetet. Elmondtam és közben adta a könyvet, ahova a mesélés után belefirkantottam a gondjaimat. Kitöltöttem minden sort, sőt még kevés is volt, így a történet végét nagyon lekurtítottam. Visszaadtam neki, megkaptam a saját példányomat és levegőztem egy jó fél órát még az állomáson, míg vártam a vonatomat. Végül félórás késéssel meg is érkeztem Szombathelyre.

Most pedig jöjjenek az észrevételeimet, megjegyzéseimet, javaslataim, amik a történet folyamon fogalmazódtak meg bennem, miközben mormolom a MÁV új szlogenjét az utasbarát (!) közlekedésről!
Egy jegykiadónak tudnia kellene, hogy vannak ilyen problémás utak, amikor többféle úton juthat el a kedves utas a célállomásig! A MÁV dolgozó valószínűleg jobban tisztában van ezekkel, mint egy mezei utazó, akinek lövése sincs, hogy milyen városokat milyen úton ér el a vonat. Miért is érdekelné őt? 8 éve utazok rendszeresen vasúton, soha eddig semmiféle gond nem volt ebből, pedig több olyan vonalon is járok, amik szintén ilyen kettős megközelítéssel rendelkeznek. Ha nem volt egyértelmű a jegykiadó számára, hogy mégis melyik vonalra kérném, akkor rákérdezett, hogy “ami most indul 18:16-ra kéred?”.
Egy jegykiadónak nem sajnálkoznia kellene elsősorban akkor, amikor egy félreértés, probléma van, hanem sokkal inkább a lehetséges megoldásokat sorolni, amiből utána kedvére válogathatna a pórul járt utas.
Alapvetően nem gondolom, hogy csak és kizárólag az alkalmazott lenne a hibás, valahol nekem is jeleznem kellett volna, hogy Győrön keresztül utaznék. De ezzel az erővel mondhatnám nekik azt is, hogy hány km-es jegyet kérek és azt is, hogy nem diákot kérek, hanem 50%-ost, nehogy elrontsák.
Néhány héten belül talán választ fogok kapni postai úton a MÁV-tól, azonban túl sok jóra nem számítok. A válaszukat már most tudni vélem: “Önnek a jegy átvételekor jeleznie kellett volna, hogy nem megfelelőt kapott.” De erre megint csak azt tudom mondani, hogy nekem, mint utasnak miért kellene tudnom, hogy a vonat míg elvergődik négy óra alatt a kb. 240 km-re lévő városba, addig milyen utakat jár be? Miért? Mert én vagyok a kisember, ők meg a nagy vállalat és ha nem tetszik, akkor baszódjak meg ugye.
Régebben volt egy olyan rendszer, hogy amikor jegyet vettél, akkor nem két város közé vettél jegyet, hanem volt egy induló állomás és egy hozzá tartozó km. Például Kelenföldön vettem egy 200 km-es jegyet, azzal akár Pécs vagy Miskolc felé is utazhattam, de csak 200 km-t! Ilyen esetben viszont remekül működött az, hogy ha valaki Fehérváron keresztül tervezte az utazását Budapesttől, akkor egy 240 km-es jegyet vett. Ha viszont lekéste a vonatot, vagy akármi közbejött, akkor vett hozzá egy 20km-es kiegészítő jegyet és így összesen annyit fizetett, mintha 260km-t vett volna!

Szombaton kaptok fotókat a panaszkönyvről, vasútról, mindenféléről.
Utasbarátság vs. görcsölés a szabályzatba. Melyik fog győzni? Az eredményekről beszámolok, amint kapok írásos választ a MÁV-tól.