Ez ugyebár szabálytalan.
A határőrők mindenesetre lefoglaltak egy kupét (nekik nem kell jegy, ellenben automatikusan 8 hely az övék?), hamarosan jön a bajszos kockafejű kalauz és mindenkit kizavar a kupékból. Fájós lábú szakállas bácsi, csinos szépasszony, nagyhasú abált szalonnás, cingár cekkeres - irány a másodosztály.
Még egyszer mondom: igaza van, ha csak a lefektetett szabályokat nézem, de:
ezen a vonalon ő az egyetlen kalauz, aki ezt komolyan veszi. Társai egy szót sem szólnak, ha ott ülünk az amúgy velejéig mocskos első osztályon, egy olyan vonaton, aminek régen nem lenne szabad közlekednie.
Utánamegyek a kockafejűnek, beszélgetni kezdek vele. Először olyan, mint Mátyás király, szigorú, igazságos, aztán megtudom, ha véletlenül jön a fővizsgáló (naná, mindig ez a duma), neki nagy baja lehet, aztán már mosolyog, szidja egy kicsit a miniszter urakat és elvtársakat, meg a nagy vezéreket, aztán elmegy a full tele lévő II osztály felé, miközben mindenki szépen-lassan visszaül a helyére - az I. osztályon.
Valahol nagyon megsajnáltam ezt az embert, aki embertelen körülmények között végzi nap nap után munkáját, az utasok heveny anyázása közepette, miközben látom, hogy visszafelé jön egy zónázó Szobról, 8 (!) kocsival, teljesen üresen, éljen a forgalomszervezés, de már ezt a dumát is ismerem, a MÁV nem gondolta volna, hogy pénteken kora délután ilyen sokan lesznek. Verőcén intek egyet a kalauznak, sokan beülnek az első osztályra, ő visszaint, vállat von, s a vonat is, az élet is megy tovább.
