Venezia Euronight lassan pályázhat a ginisz rekordra:)
Persze, tudom jól, hogy augusztus 20. után a MÁV valamilyen rejtélyes okból kifolyólag téli időszámítás szerint üzemel, - legalább is Magyarország turisztikailag (a főváros után második) legfontosabb területén. Nincs ezzel probléma, hiszen úgy látszik: már évtizedek óta „jól bevált" ez a szokás. Az amúgy is „kiváló" nyári menetrendet az ünnep után már-már törvényszerű megtizedelni, aztán csak reménykedni kell, hogy nehogy legyen még 1-2 napos hét, amikor még utazni is akarnak a „magyar tenger" partjáról. Ne adj Isten még a szeptember is jó időt hozzon... A szezon az szezon.
Sajnos azon szerencsétlenek közé tartozom, akik „szezonon kívül" voltak kénytelenek igénybe venni a MÁV-ot. Kora reggel indultam el Balatonról Budapest felé. A gond ott kezdődött, hogy egy kisebb település volt a kiindulási hely, ahol az eleve kevés vonatból mindössze néhány áll meg. Egész nap. A gond ott folytatódik, hogy az a vonat, ami ezen a helyen megáll, az Budapestig minden bakterháznál megáll, így mire a fővárosba jutna az ember, az élettől is elmegy a kedve. Így gondoltam egy merészet és átszállásra adtam a fejemet. Saját kis „hub"-omnak a magyar tenger „nyűzsgő fellegvárát", Siófokot választottam, ahová valamivel 7 óra után indult a meglepően tiszta és szép vonatom. Megérkezvén Siófokra nem voltak nagy elvárásaim, csupán arra számítottam, hogy előbb-utóbb indul majd innen olyan vonat, amellyel lehetséges úgy eljutni Budapestre, hogy sem Kiscséripusztán, sem Pettenden nem kell hosszú perceket arra várni, hogy a masiniszta kifáradjon a mozdony mellé és felemelje a zöld tárcsáját. A siófoki pénztárban – ahol a lehetőségek iránt próbáltam meg érdeklődni – egy jó és egy rossz hírrel szolgáltak. A jóval kezdem: van olyan vonat, amilyenről álmodtam. Még a neve is tetszik: Venezia EuroNight. A rossz hír viszont, hogy legalább 1 órát késik (végül 80 perc lett belőle), viszont még így is ez a legkorábbi vonat, amivel Budapestre érhetek. Erre viszont pótjegyet is venni kell az eredeti mellé (az előreváltott jegyhez képest szinte aprópénzért, mindössze 220 Ft-ért.)
Siófok szép város, gondoltam, hogy sétálok egyet, de aztán mégsem vállalkoztam rá, hogy 2 telepakolt csomaggal lesétáljak a partra. Inkább visszamentem a húgyszagú aluljárón keresztül a peronig és hallgattam, amint az automata 10 percenként bemondja, hogy 80 percet késik az álomvonatom. Már-már félni kezdtem, hogy a 80 perc számítása ilyenkor előlről kezdődik, de szerencsére „pontosan", vagyis mindössze 80 perc várakozás után megpillanthattam a távolban a vonat lámpáját. Jó volt látni a peronon várakozó számos külföldi utas felcsillanó szemét is, akik már-már őrületbe kergették egymást, hogy mi lehet a vonattal. A magyar tenger partján ugyanis csak magyar automata szól. A „80 percet késik a Venezia EuroNight" mondatot élőszóval amúgy is túl bonyolult lenne bemondani akár németül, akár angolul. (Az egyik külföldi társaság ugyan majdnem felszállt előzőleg egy másik vonatra, de hosszas tanakodás után rájöttek, hogy Budapest a másik irányban van.) Sebaj, végre itt a vonat. A menetjegyen felül kötelezően vásárolt pótjegyért helyjegy ugyan nem jár, viszont feljogosít arra, hogy felszálljak a megfáradt, többségében Olaszországból érkező utas közé. Hely nem nagyon akad, hiszen sokan keresztbefekszenek, két kocsin is keresztül kell verődnöm, mire leülhetek. De a lényeg: végre elindul a vonat és ez mindennél többet ér. Akár az egész utat végigállnám, ha visszakaphatnám azt a 80 percet. Az álomvonat nem sok helyen áll meg, de így is fájdalmasan lassan megy. Az volt az érzésem, hogy az EN (ha jól számoltam) 13 kocsiját nehezen bírta a mozdony, így mire Budapestre értünk, már közel 100 perces volt a késés. De megérkeztem. Kicsivel több, mint 5 óra alatt. A Balatonról. Egy vagyonért. A MÁV ismét szerzett egy sokáig maradandó élményt nekem, de ha nem haragszanak, inkább nem köszönöm meg. Ha jól számolom, 5 óra alatt megtenni 150 km-t 30 km/h átlagsebességnek felel meg, így azon gondolkodom, hogy legközelebb kerékpárral megyek a Balatonhoz, mert ezt a sebességet én is tartani tudom. Azt a példát pedig már-már félve említem, hogy ennyi idő alatt nem a Balatonról Budapestre, hanem Budapestről Londonba lehet eljutni. Oda-vissza. (Egy költői kérdést még feltennék a végén: vajon a Gyékényesről induló kocsikat miért kell rákötni egy külföldről érkező EuroNight-ra? Miért nem lehet belföldön sima gyorsvonatként közlekedtetni? Netán akkor a külföldön összeszedett késéstől függetlenül tudna közlekedni? Ja, hogy az még egy mozdony lenne? Akkor nem szóltam. A jegyárak még úgyse olyan magasak, hogy az utasnak hangja legyen…)
