H@jmi véleménye:
Üdv!
Gondoltam megosztom a vasúttal kapcsolatos tapasztalataimat, amit továbbíthatsz az illetékeseknek.
Lassan 3/4 éve járok vonattal dolgozni, oda-vissza 100 km naponta. Elég sok negatív és kevés pozitív élmény birtokába jutottam. Első és legfontosabb, hihetetlenül koszosak a vagonok, sokszor félve ülök le, vajon mi marad a nadrágomon/ingemen utána. Az ablakon néha alig lehet kilátni, ráadásul a rozsda is ott folyik le kívülről, és persze ráragad, az ajtókról nem is beszélve. Júniusig gyorsvonattal jártam, a nyár elején gombamód megszaporodtak a turisták, a nyaralni vágyók és iskolások, akik részére sokszor a fél vonat le van foglalva, a maradék helyen meg osztozzanak hering módjára a többiek. Egyik ilyen reggelen egy darab hely nem volt a 2.osztályon, ezért az 1. osztály folyosóján állva
tettem meg a szokásos utat. Megdöbbentő volt a látvány, ugyanolyan kosz volt ott is, mint a 2.osztályon. Az ülések méretén és kinézetén kívűl semmi nem utalt arra, hogy itt "emelt színvonal, vagy kényelem" lenne. Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy az 1. osztály legyen tiszta, a 2. pedig nem, de ezért kérnek majd' 40% felárat?
Kizárt, hogy ezt nem lehet megoldani!
Második, a pontosság. Szinte minden időpontban közlekedtem már a vonalon, és nem nagyon értem, hogy miért
tart egy hivatalosan is 1 órás út néha 70 percig vagy tovább. Reggel van olyan járat, amelyik 55 perc alatt megteszi az utat,
1 órával későbbi "testvére" pedig nagyon ritkán ér be a célállomásra időben, a busz amivel továbbmegyek pedig nem vár meg,
de normális esetben kényelmes sétával is el lehet érni azt.
Este, hazafelé a legritkább esetben tartja a menetrendet, ez persze nem annyira zavaró, hisz nem időre megyek.
És ott vannak még a további zavaró dolgok, mint a két állomás közötti várakozás, váltóra várás, másik vonatra várás.
Rendszeresen összehangolatlanok ezek a várakozások. Számomra teljesen világos, hogy egy IC, vagy gyorsvonat
elsőbbséget élvez a személlyel szemben, de elég rosszul van kivitelezve, amiről persze nem a váltóházban dolgozók
tehetnek. Szervezési probléma, magasabb fokon kell vele foglalkozni.
Gyakori eset, hogy egy vasúti (nem prior) átjárónál a vonat áll, az autók haladnak. Ez szintén szervezési hiba,
a vasútnak mindig is elsőbbséget kéne élveznie a közúttal szemben.
De tudok jót is írni, elsősorban a jegyvizsgálókról, egy-két kivételtől eltekintve mindannyian jól végzik a munkájukat,
tisztelettel beszélnek, és külön öröm, hogy egyre több hölgy van köztük, akik még mosolyogni is tudnak.
A járműpark újítása szintén örömteli, önmagában a halk vonat egy siker, sokkal jobb kedve van az embernek
vonatozni, ha hallja a szembenülő hangját is...
