Tisztelt Címzett!
Észrevétellel szeretnék élni a 2007. július 20-án, Budapest - Nyugati pályaudvar és Szolnok útvonalon kialakult helyzet ügyében.
Péntek délután 18 óra 15 perckor értem ki a Nyugati pályaudvarra, ahol meglepődve tapasztaltam a hatalmas tömeget és kevésbé meglepődve a csarnok épületében uralkodó fullasztó hőséget. A 18 óra 40 perckor induló Hírős IC vonattal szerettem volna Albertirsáig utazni, ez a vonat a központi táblán ki sem volt írva. A 18 óra 20 perckor induló Albertirsáig közlekedő vonatra 20 perc késés volt kiírva, amelyet 18 óra 50 perckor 40 perc késés váltott fel. Jelzem a szerelvény a csarnokban tartózkodott, viszont felszállni senki sem mert az információ hiánya, illetve az elviselhetetlen, levegő nélküli körülmények miatt. A hangosbemondó pár alkalommal elmondta, hogy felsővezeték szakadás, illetve műszaki okok miatt a szerelvények bizonytalan ideig nem közlekednek. A főpénztárak mellett lévő információ kb. ¾ 7-ig állta a rohamot, majd bezárt, ezután tájékoztatást senkitől nem kaptunk. A hangosbemondó ekkora olyan halk lett, hogy senki nem értette, közben a tömeg egyre nagyobb lett, egyre többen várakoztunk a csarnok alatt és azon kívül is. A hőmérséklet kb. 43-45 fok körül lehetett, ülőhely nem volt, így ácsoroghattunk a fullasztó melegben, egy olyan napon, amelyet a hírekben csak úgy emlegettek, hogy „amióta hőmérsékletet mérnek Magyarországon, ígyen meleg még nem volt”. 19 óra után beérkezett egy IC szerelvény, valamit mondott be a hangosbemondó, de még sejteni sem lehetett mit is szeretne a tudtunkra adni. Ekkor bementem a csarnok alatt lévő információba, ahol két hölgy illetve számos utastársam volt. Az udvarias „Jó napot kívánok!” köszönésemet a MÁV dolgozói nem viszonozták, ami a kisebbik probléma, el kell fogadnunk így 2007-ben, hogy vannak olyan munkakörök, illetve személyek ahol a köszönést nem viszonozzák. A probléma igazán ott kezdődött, hogy tisztelettel megérdeklődtem, a most beérkezett IC szerelvény mikor és hova indul tovább: az egyik hölgy válasza a következő volt: „Bemondták, nem? A fékpróba után Szegedre indul.” Erre udvariasan felhívtam a hölgy figyelmét, hogy mivel a csarnokban jelentős embertömeg gyűlt össze, a bemondás eleve halk volt, nem igazán hallani semmit. Megjegyzem a fülem, tökéletesen működik, amelyet igazolhatok a pár hete elvégzett orvosi vizsgálattal. A hölgy válasza: „Itt nagyon jól lehet hallani.” Tántoríthatatlanul érdeklődtem, hogy a Szegedre menő IC Albertirsán megáll-e? A hölgy gyorsan elkezdett lapozni egy menetrendet, de a vonatot nem találta benne – mivel egy pillanatra sem nézett bele a menetrendbe - csak gyorsan lapozta, majd rávágta, hogy megáll. Ehhez csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy a hölgy vagy a Villámolvasás módszerével büszkélkedhet, ebben az estben minden elismerésem és szívesen venném, ha megosztaná velem a tapasztalatait, vagy csak megunta a keresgélést és arra vágyott, hogy ne kérdezősködjem tovább. Ennek ellenére udvariasan megköszöntem a segítséget és egy viszontlátásra köszönéssel elbúcsúztam, mivel úgy gondolom Európának ebben a részében így szokás, igaz a két hölgy most sem köszönt.
Ezután a szerelvény mellett várakoztam, megpillantottam egy jegyvizsgálót, aki mozdonyvezetővel váltott pár szór, majd a szerelvény végé felé haladt. Megörültem, hogy egy illetékest találtam, az udvarias köszönésem után megérdeklődtem, ez a szerelvény Albertirsa állomáson megáll-e, a kedves jegyvizsgáló válasza „Honnan tudjam?” volt. Később ez a jegyvizsgáló ellenőrizte a bérletemet a szerelvényen, ebből gondolom, hogy talán volt információja a vonat indulás előtt a megállóhelyekről. Ekkor már 19 óra 30 perc körül járt az idő, a hangosbemondó szerint Albertirsára indul egy szerelvény, és a szegedi IC is hamarosan indul, igaz, azt nem mondta be, hogy melyik állomásokon fog megállni. Mivel a most aktuális menetrend szerint a szegedi IC-k megállnak Albertirsán bíztam a szerencsémben, hogy a szerelvény meg fog állni. 19 óra 45 perckor el is indult a tömött szerelvény a Nyugati-pályaudvarról, majd szerencsésen megállt Albertirsán.
Észrevételem a következő lenne:
- A tájékoztatás miért nem lehet megfelelő színvonalú és korrekt?
- Mennyiben lehet számomra érdekes, hogy a vonatra várakozók tájékoztatására elmondott szöveg a csarnok épületben nem, viszont az információs helységben jól hallható?
- Miért jelent gondod egy információban dolgozónak és egy jegyvizsgálónak válaszolni a feltett kérdésre?
- Miért szerepel a Máv ZRt. Kommunikációs Igazgatóság 2007. július 19-i közleményében „A személyszállító vonatok utasainak - amennyiben vonatuk előre nem látható okok miatt (műszaki zavar, vis maior) tíz percnél többet várakozik - ásványvizet biztosít a MÁV-START Zrt.” (Forrás www.magyarorszag.hu) Ha ez nem történik meg?
- Amikor napok óta hőségriadó van országszerte több száz ember ácsorog a forró pályaudvaron víz nélkül. Ilyenkor nem érzi úgy az illetékes, hogy a várakozóknak némi innivalóról gondoskodjon?
- Ha a nem korrekt utastájékoztatás miatt nem a megfelelő vonatra szállok fel a felmerülő költségeket ki fizetni?
- Ezért a szolgáltatásért miért fizessek havonta 36.000.- Ft-ot?
- Az Európai Unió területén szigorúan szabályozzák az élőállat szállítás feltételeit is, ehhez képest Magyarországon kritikán aluli a személyszállítás, mivel a napi 10-15 perc késés már fel sem tűnik, sajnos ez mindennapos tény, akár hideg van akár meleg. Ehhez jön a koszos, büdös, forró szerelvényen való utazás, nagyon sok esetben csak állóhelyen.
Véleményem szerint a megértő, empatikus emberek táborát erősítem, de a pénteki információ hiány és kellemetlenségek túlmennek már minden határon.
Szeretném azt hinni, hogy a vonatközlekedés napról napra fejlődik, a szolgáltatás színvonala erősödik. Sajnos a mai tapasztalatom ennek ellentmond, mivel ma reggel 6 óra 5 perckor Albertirsáról Budapestre közlekedő szerelvényre 40 perc késést mondott be az állomáson lévő információ. Természetesen megértem, hogy a természeti csapásokat (hőség, havazás, árvíz, stb) nem tudjuk befolyásolni, de ettől még az utasokat emberszáma lehet venni, megfelelő módon lehet tájékoztatni és a vonatok alapvető tisztaságról gondoskodni kellene.
Tisztelettel várom az Önök észrevételét ez ügyben.
Jelen levelemet a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak és a Nemzeti Közlekedési Hatóság Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságának is elküldtem.
Budapest, 2007-07-23
Üdvözlettel:
