No comment.

Szép napot!

Ma reggel kivételesen nem a MÁV-ot szeretném kommentálni, hanem egy utast.

Vonattal ingázom sok tíz kilométerről immár harmadik éve, nem hiszem, hogy sok újat tud mutatni nekem a MÁV. Drága, koszos, büdös, lassú, ritkás - ez van.  A bérletet megveszem, megvenném akkor is, ha nem fizetné ki a cég, mert muszáj. Nem vagyok ezzel egyedül. De ma reggel kinyÍlt a zsebemben a bicska.

Egy őszülő, szemüveges úr vitába keveredett a Nagykanizsa-Budapest reggeli gyorson a kallerral. A bérletére ugyanis nem volt ráírva a személyi igazolványa száma. (Tudtommal az nem személyes adat.) A kalauz (eleinte mosolygósan) kérte, hogy ugyan, mutassa meg, írja rá, mert azt úgy illik. Mire a fickó pökhendi vigyorral közölte, hogy az ő szigszámához senkinek semmi köze, miért kellene azt mutogatnia. A jegyvizsgáló (még mindig udvariasan és mosolyogva) igyekezett rávilágítani, hogy ha nincs ráírva a bérletre az igazolványszám, azt használhatja Micimackó, Malacka, Nyuszi, Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei is. (Nem ővelük példálózott.) Erre a fickó elkezdte követelni a szabályzatot, ami ezt előírja. A kaller megmondta, hogy az állomásokon meg lehet tekinteni.

A vita innen parttalanná vált, a bérletre nem került igazolványszám, az utas a vonaton maradt. Én viszont elgondolkodtam. Az én bérletem is több tízezer forint, én miért bírom elviselni, hogy apám-anyám, öcsém-húgom, bátyám-nővérem, fiam-lányom, apósom-anyósom és még a szobatársaim is, nem azzal utaznak?

Netalán EZÉRT kerül az enyém / másoké ennyibe? Az ilyen f@szok miatt?

A kalauz pedig végig mosolygott. Gratulálok az idegeihez!