Szia,
Jómagam elég sokat utazom Győr és Budapest közt, gyakorlatilag napi rendszerességgel. Minekután az elmúlt két hónapban egyetlen olyan vonatot sem sikerült kifognom, ami 20 perc késés alatt teljesítette volna a kitűzött távot, vonat típusától (gyors, IC, EC), napszaktól és időjárástól függetlenül, a mai utam végül feltette a pontot az i-re.
Reggel a 7:43-as Kálmán Imrére szálltam fel Győrben. Bicskéig minden terv szerint zajlott, ott aztán meglepetés szerűen leparkoltunk az egyik peron mellé, majd kb. 20 perc várakozás után elkezdtünk 30-cal cammogni jó fél órán át, így sikerült fincsi 1 órás késést összeszedni. Útközben láttam, hogy a felsővezetéket javítják nagy igyekezettel, bizonyára már reggel adódott valami gond. Idegességemet magamba fojtottam, mert hiába indultam el egy órával előbb, mint amikorra megérkezni szerettem volna, így is sikerült elkésni. Rutinos utazóként meg azt már megtanultam, hogy a kéznél levő kalauznál reklamálni nem érdemes, ő nem tehet semmiről, meg az egész MÁV-nál egyébként se tehet senki semmiről.
Ilyen előzményekkel délután célba vettem magamnak az Avala EC-t, Kelenföldről 16:26-kor indul. Amikor kiértem 16:20-kor, késés nincs kiírva, ami ennél a vonatnál amúgy is ritkaság, így hát optimistán álltam ki a peronra. 10 perc múlva persze jött a bemondás, hogy a vonat 30 percet késik. Gondoltam belefér, ahogy hallottam a többi vonatot, abban az időben ez a késés még kimondottan jónak számított. Azt is megtanultam már, hogy a MÁV 39 perc késés esetén is 30-at szokott bemondani, úgyhogy különösképpen nem is izgattam magamat azon, hogy a vonat 40 perces késéssel érkezett be Kelenföldre.
Innentől kezdődtek aztán az igazi meglepetések. Mellékeltem 2 képet, amelyeken bejelölt 4 pontról szeretnék röviden értekezni, ugyanis ezek aztán igazán leverték a biztosítékot.
1. A vonat a szokásos 5-6 szerelvény helyett csak hárommal érkezett, így a teljes telítettség miatt az emberek a folyosókon állva utaztak. EuroCity (igaz csak pótjegyes, és nem helyjegyes) vonaton, ahol szerintem elvileg mindenkinek kellene, hogy jusson hely, ugyebár…
2. A földön folyamatosan előre hátra hömpölyögtek a műanyag flakonok. A Keletiben nyilvánvalóan semmiféle takarítás nem volt.
3. A légkondicionálás teljes hiánya miatt a hőségtől kitikkadt emberek a tűző 40 fokban mindenhol teljesen lehúzott ablakok mellett próbálták túlélni az utat. Tehát nemhogy a hűtéses légkondi, de még a mezei légcsere sem működött, amire szokták ügyesen terelni az ilyesfajta panaszokat…
4. Végül a 17:38-ra kiírt vonat 18:30-kor, vagyis 52 perces késéssel haladt el Győrben a nagy vasút-építkezési tábla mellet, amely nagy betűkkel hirdeti, hogy márpedig Európa itt épül. Leszálláskor aztán nagy meglepetéssel nyugtáztam, hogy a MÁV tájékoztatása szerint csupán 30 percet késik a vonat.
A fenti négy ponton filozofálgatva egy kérdésre nem találom sehogyan sem a válasz: vajon mi volt az a plussz kényelmi szolgáltatás, amiért én ezen járat esetében pótdíjat fizettem?
Az ügyfélszolgálatnak már nincs is kedvem írni, egyszer próbálkoztam ilyennel, ahol megírták, hogy az EC külföldről jön, a MÁV arról nem tehet, ha onnan késve jön. (Igaz az IC is meg a gyorsvonat is mostanában legalább ennyit késik, de sebaj.) Egyébként is nagyon sajnálják, megértik a panaszomat, és elnézésemet kérik. De pénz vissza nem jár…
Remélem nem fogok gyakran ilyen beszámolót küldeni, bár mostanában egyre borúlátóbb vagyok.
