Kedves Megint Állunk Vazze!
Tetszik a blog/oldal, hiánypótló, amit a MÁV művel, az már kb.
Kirgizisztán szintjén mozog, úgyhogy tessék fellebbenteni a fátylat...
Amiért írok:
Ma Debrecenben (a "Nagyállomáson") jegyet vettem. A mellettem lévő
pénztárnál egy külföldi ürge próbált angolul jegyet szerezni. A
pénztáros nem tudott hozzá se szólni a dologhoz, az engem kiszolgáló is
lesajnáló arccal bámulta a kézzel-lábbal próbálkozó külfödit, általános
tanácstalanság uralkodot el az üvegfal túloldalán. Ekkor megkérdeztem,
hogy van-e itten az ország 2. legnagyobb városában angolul beszélő
pénztáros, mire a válasz proletárbecsülettől duzzadó öntudattal: "Ahhoz
Önnek semmi köze. Tudja, egyeseknek még oroszt kellett tanulni, örüljön,
hogy Önnek már angolt."
A humoros oldalán túl, azért ez siralmas.
Van a városban kb. 1500-2000 külföldi egyetemista, főleg az orvosi kar
miatt. A napokban U23 atlétikai EB zajlik. Tovább már nem is
részletezem.
Nem volt időm panaszkönyvet írni a kioktató stílusért cserébe. Délután
azonban a belvárosi jegyiroda felé tévedtem, és kértem a panaszkönyvet.
Mire az volt a válasz, hogy ezt az állomási panaszkönyvbe kell írni. De
mondom ez egy cég, a MÁV, nem? Majd házon belül továbbítják... Nem, nem,
nem adnak panaszkönyvet, menjek az állomásra. Hát nem megyek az állomásra,
gebedjen meg az egész banda, azt sem érdemlik meg, hogy utasuk legyen.
Slusszpoén: egy rokonom ma ért haza Olaszországból, egy Verona-Milánó
150 km-es útért teljesáron 7 eurót fizetett egy sebesvonaton, itthon a
160 km-es jegy 2290 forint, azaz kb. 9 euró. Ezek után nem lehet
magyarázkodni, hogy bezzeg olcsó a jegy, ezért ennyi jár...
Hát ennyi röviden.
További jó munkát!
Tetszik a blog/oldal, hiánypótló, amit a MÁV művel, az már kb.
Kirgizisztán szintjén mozog, úgyhogy tessék fellebbenteni a fátylat...
Amiért írok:
Ma Debrecenben (a "Nagyállomáson") jegyet vettem. A mellettem lévő
pénztárnál egy külföldi ürge próbált angolul jegyet szerezni. A
pénztáros nem tudott hozzá se szólni a dologhoz, az engem kiszolgáló is
lesajnáló arccal bámulta a kézzel-lábbal próbálkozó külfödit, általános
tanácstalanság uralkodot el az üvegfal túloldalán. Ekkor megkérdeztem,
hogy van-e itten az ország 2. legnagyobb városában angolul beszélő
pénztáros, mire a válasz proletárbecsülettől duzzadó öntudattal: "Ahhoz
Önnek semmi köze. Tudja, egyeseknek még oroszt kellett tanulni, örüljön,
hogy Önnek már angolt."
A humoros oldalán túl, azért ez siralmas.
Van a városban kb. 1500-2000 külföldi egyetemista, főleg az orvosi kar
miatt. A napokban U23 atlétikai EB zajlik. Tovább már nem is
részletezem.
Nem volt időm panaszkönyvet írni a kioktató stílusért cserébe. Délután
azonban a belvárosi jegyiroda felé tévedtem, és kértem a panaszkönyvet.
Mire az volt a válasz, hogy ezt az állomási panaszkönyvbe kell írni. De
mondom ez egy cég, a MÁV, nem? Majd házon belül továbbítják... Nem, nem,
nem adnak panaszkönyvet, menjek az állomásra. Hát nem megyek az állomásra,
gebedjen meg az egész banda, azt sem érdemlik meg, hogy utasuk legyen.
Slusszpoén: egy rokonom ma ért haza Olaszországból, egy Verona-Milánó
150 km-es útért teljesáron 7 eurót fizetett egy sebesvonaton, itthon a
160 km-es jegy 2290 forint, azaz kb. 9 euró. Ezek után nem lehet
magyarázkodni, hogy bezzeg olcsó a jegy, ezért ennyi jár...
Hát ennyi röviden.
További jó munkát!
M. Zoltán
