Szegény Sonny elhitte, hogy van csatlakozás. Bár némi valóságalapja volt is, csak a gond az volt, hogy nem várta meg...
Ismét bizonyította kedvenc polipunk, hogy nem az utas a fontos....
Helló!
Sonny vagyok és van egy történetem...
Kérlek rakd ki ha lehet! Köszi!
Június 25-én, hétfőn el akartam utazni Komáromból Szombathelyre. Ezerszer megtettem már ezt az utat, szóval nem gondoltam volna hogy félnapos ámokfutássá változik az amúgy két és fél órás utazás.
A vonat reggel 7:10-kor indult volna, ha nem késik. Persze mindenfajta bejelentés nélkül: egyszerűen nem írták ki és nem is jött. A teljességhez hozzátartozik, hogy Tatabányán valamiféle munkálatok zajlanak, szóval a késés oka akár innen is fakadhat.
7:20 - Érkezik egy Euregio-személyvonat, a hangosbemondó tanulsága szerint a győri pályaépítési munkálatok miatt csatlakozása lesz Győr-Gyárváros állomáson Celldömölk felé (Szombathelyre reggel nem megy közvetlen vonat, át kell szállni Celldömölkön)
Barátnőmmel gondoltuk: elmegyünk ezzel Győr határáig, ott pedig felszállunk a gyorsra, biztos a győri munkálatok miatt nem is indítják és azért nem írják ki, hogy mennyit késik.
8:04-kor megérkeztünk. Igen. A 120-as pályán a 25 kilométer megtétele 44 percig tartott. Rápillantva a megváltoztatott menetrendre, feltűnt hogy elvileg 7:59-kor elment egy gyors
Celldömölk felé (valószínűleg erről a csatlakozásról pofázott a hangosbemondó anno). Rádöbbentünk, hogy átvertek minket, és nem várt meg minket a vonat. Mindegy, 8:44-kor jön a következő. Ekkor már kicsit el voltam keseredve, az eső is szemerkélni kezdett lassacskán, pedig ha tudtam volna hogy még mi vár rám...
8:30-kor elkezdett lassan de bíztatóan közeledni egy Bzmot az állomás felé, na mondom dejó, előbb érkezik és nem fogunk elázni, mert felszállhatunk rá addig. De NEM. Megállt! Háromszáz méterrel a peron előtt, és ott állt egészen 8:50-ig, amikor méltóságteljesen begördült, hogy felfáradhassunk rá. Hozzáteszem semmiféle vonat nem jött, ami akadályozta volna azt hogy előbb odajöjjön annak a három szem utasnak.
Ménfőcsanakon meglett az elveszett gyorsvonatunk, ugyanis pont integethettünk neki, amikor elhúzott mellettünk, miközben minket félreállítottak.
Nagy nehezen 10:08-kor megérkeztünk Celldömölkre. Ekkor már kezdtem aggódni, hogy időben sikerül-e bejutni Szombathelyre, ugyanis a főiskolán volt elintéznivalóm, és nem akartam azt hogy egy tanárt se találjak már ott.
Szóval itt is pont lekéstük a csatlakozást, mert miért ne, és a következő vonat 12:08-ra volt kiírva. Dekkolhattunk volna két teljes órát, mindezt a MÁV szarakodása és hiányos tájékoztatása miatt, valamint azért mert nem képesek megoldani a győri pályaépítési munkálatokat, csak 80-120 perces késésekkel!
Mivel busz sem ment akkortájt, elhatároztam hogy kiiktatom a tömegközlekedést: szegény asszonypajtással stoppolni kezdtünk, hátha felvesznek minket. Először egy jó fej kamionos (Árpád) elvitt minket Sárvárig, majd onnét egy fiatal srác fuvarozott be Szombathelyre. Ránéztem az órámra: 11:33-at mutatott. Egy óra alatt beértem, miközben a celldömölki vonat indulásáig még mindig lett volna fél óra, ha ott várok a hajléktalanszállóként üzemelő
váróteremben.
Tanulság: stoppolj, és előbb érsz oda, mintha vonatoznál, és még fizetned sem kell érte!
Minden jót!
sonny
