Helló!
Történt 2006-ban, hogy egy este egy barátom felhívott, hogy lent van Széplakon a nyaralójukban pár ismerőssel. Nosza kaptam magam, taxival épp elértem az aznapi utolsó vonatot (ez mondjuk nem valami költséghatékony). Utaztam már egy ideje, a vonaton nagyon kevesen voltak, abban a kocsiban ahol én ültem egyetlen öreg bácsika bámult kifelé az éjszakába. Pont az ajtó mellett foglaltam helyet. Egyszer csak nyílik az ajtó, belép egy fiatal srác, nézelődik körbe nagyon. Engem nem vett észre, csak mikor az ajtót becsukta maga mögött. Felcsillant a szeme és elkezdett haverkodni. Nemzetiségére nem térnék ki. Magyarázott mindent, hogy milyen jók a csajok Siófokon, satöbbi, satöbbi. (Erről még sokat tudnék írni, hogy miért volt egyértelmű a dolog, de ez a történet nem arról szól.) Volt nálam egy két literes kóla, megkért, hogy adjak egy kicsit mert nagyon szomjas. Mondta, hogy ő sem szereti ha beleisznak az üvegébe, van egy fél literes üres üvege, mindjárt hozza. (Lefordítanám: megvan az áldozat, megyek a haverokért). Eközben már nagyon járt az agyam, hogy mi a legkeményebb tárgy ami nálam van és lehet vele ütni. Hozzáteszem, nem vagyok egy K1 harcos típus. A vonat száguldott ezerrel, én meg alkaromra tekertem az övemet, hogy majd zúzok az övcsattal. Pénzemet elrejtettem a zoknimba és vártam a "halált". Ekkor villant be az ötlet. Rájuk küldöm a kallert, úgyse lesz jegyük. Reméltem, hogy akkor majd azzal lesznek elfoglalva, hogy hogy ússzák meg a büntit, hogy jussanak el valahogy Siófokra, stb. És a kaller pont jött. Gyorsan elmeséltem neki a sztorit, elmondtam hogy néz ki a gyerek. Nagyon-nagyon ideges lett, nem először találkozott hasonló esettel. Hangsúlyoznám mégegyszer: kib*****tul ideges lett, már az első három szó után pontosan tudta, hogy miről van szó. Szólt a haverjának és ketten indultak kedves honfitársaink nyomába. Kissé feszülten teltek ezután a percek. Később jött visszafele, mondta, hogy jegyük nem volt és könyörögtek neki, hogy ne hívja ki a rendőröket, mert egyiküket kőrözik is. Hát nem jártak sikerrel, a következő állomáson vártak rájuk. Nem sokkal később megérkeztünk és én leszálltam. Barátaim, egy az előbbiek közben elküldött sms hatására, már vártak az állomáson. Minden jól alakult, még a kóla is megmaradt, meg is ittuk valami konyaknak hazudott itallal.
Ha ez a derék úriember olvassa esetleg ezt a levelet, akkor mégegyszer: köszönöm, hogy segítségemre volt.
Többet nem fogok egyedül vonatozni éjjel, ha mégis, akkor megkeresem azt a kocsit ahol a legtöbb fiatal van és biztos, hogy lesz nálam vipera/boxer/sokkoló vagy valami.
Nagyon örülnék ha ez a levél megjelenne a blogodon, mert szerintem igen tanulságos.
H. Gábor
