Tegnapi bejegyzésünk nagy port kavart, egy beküldőnk mesélte el történetét. Késve ért a vonathoz, felszállt jegy nélkül, majd a kalauz adott neki jegyet. Később jött egy céges ellenőr, és meg akarta büntetni az utast, mert a vonaton vett jegyet, mikor az állomáson is lehetősége lett volna rá. Ráadásul valószínűleg a jegyet vonaton kiadó jegyvizsgálót is meg akarta hurcolni, mivel a beszámoló szerint az ellenőr vad telefonálgatásba kezdett.
Egyik hozzászólónk szólta ezt hozzá:
Komolyan ekkora szabálykövető erkölcsrendészet van otthon? Higyjük már el szerencsétlen poszternek, hogy sprintelt a vonatért. A kaller adott neki jegyet, mindenki boldog.
Nehogy már az utas tegyen szívességet! Ha a MÁV azt akarja, hogy ne a kallertől vegyünk, akkor legyen mondjuk 300 forinttal drágább a kallernál. De lehessen venni. Ha meg nem jön a kaller, akkor ne az utas legyen már a geci, talán a MÁV oldja meg, hogy igenis jöjjön. Méghozzá mosolyogva, nem pálinkaszagúan, nem "utálom ezt a melót" arckifejezéssel. Ugye, az utasból élnek, elvileg.
Higyjétek el, sokkal boldogabb lesz az ország, ha hagyjátok egymást élni!