István ha minden igaz, hamarosan csatlakozik hozzánk és kb. heti rendszerességgel küld majd be egy-egy történetet. Most a bemutatkozó üzenetét láthatjátok, aztán remélhetőleg hamarosan jön az első bejegyzés is.
Azt nem mondhatom, hogy a vasúton születtem, de azt már igen, hogy ott nevelkedtem. Anyám forgalmista volt és én sokat sündörögtem körülötte.
Minden vasutas ismert, de én leginkább a főnököt irigyeltem, mert olyan köpcösen sétált végig, napjában többször a peronon, mint egy király. Hátratett kézzel, jobbra, balra köszöntgetve. Tudtam, hogy én semmi más nem leszek, csakis állomásfőnök.
Ezért is mentem a 8 általános után az akkor induló Vasútforgalmi Technikumba, Szegedre, ahol, mivel félárva voltam, a MÁV Nevelőintézetben nevelkedtem. A technikum elvégzése egyéb okok miatt nem sikerült, de azért jelentkeztem a vasútra.
Fel is vettek (8 általánossal!) vonatfékezőnek. Volt ugyan alacsonyabb beosztás is, például peronsöprő, de hála az akkori főnök éles szemének, amivel meglátta bennem a jövő állomásfőnökét, úgy döntött, hogy kezdjem a vasutat „tengelyen”.
Ez történt 1957-ben. Közben lehettem volna állomásfőnök, de addigra kibántam magam abból a beosztásból.
Minden munkakört kipróbáltam. Ezekről is lesz a „blogban” néhány szavam.
Lényeg, hogy az ezredfordulón nyugdíjba vonultam (kormánykitüntetéssel), de nem maradtam nyugton. Ma is tanítom a jövendő vasutasait. Amíg engedik. Mert néha már úgy néznek rám a fejesek, mint csóka a piros kukoricára.
Mit keres még itt ilyen vénember? De amíg nem találnak jobbat, maradok.
Lassan tehát 60 éve sündörgök a vasút körül. Sok mindennel, mindenkivel találkoztam. Szidtam én is a vasutat, jobban mint akik utaznak vele. De ismertem és szerettem. (talán éppen ezért szidtam, és gondolom néha szidtak engem is) De ettől vagyok talán egészséges.
Elmondok majd néhány történetet, amelyekről valószínű, hogy meg lesz a Ti véleményetek is. Azt sem bánom, ha el is mondjátok. Szidhattok is, ha megérdemlem.
Kukkantsatok hát bele a vasúti életbe, lehet, hogy jobban fogjátok értékelni.
Veled is hasonló történt? Történeted, észrevételed, fontos közlendőd van, mely megjelenthet itt, az Új MÁV Blogon? Az e-mailt az ujmavblog@gmail.com címre küldheted, és mi kitesszük történeted!
@ujmavblog követése a Twitteren |
Testvérblogunkban, a Múlt-idő Történelmi Magazinban ma az Anna Frankot és családját feladó náci kollaboránsról lesz szó. De ki is lehetett ő?
