Géza barátnője vidéken lakik, így neki nappalis diákként jobban megéri, ha bérletet vesz hozzájuk, így akárhányszor meglátogathatja, s gondolom olcsóbban is jön ki, mint a jegyvásárlással. Az egyik kalauz azonban felhívta a figyelmét, hogy kiegészítő igazolás is kell a bérlet mellé, hiszen Géza nem a barátnőjénél lakik, s a bérlet csak a lakhely és az iskola között használható. A megkért igazolás később mégsem kellett, legalább is egy másik kalauz szerint. Nos, akkor most kinek van igaza?

A levél:

Kedves Vittore!

A párom vidéken lakik, faluról jár be tanulni. Mivel a távolság nem nagy, többször vettem már hozzá diákbérletet. Húsvétkor, mikor lementem hozzájuk, a kalauz azzal fogadott, hogy ő újonc és nekik már úgy tanították, hogy minden apróságra nagyon oda kell figyelnie. El is kérte a diákigazolványomat, ami viszont szemet szúrt neki, hogy nem a faluban lakom, hanem a városban és oda is járok iskolába, így a diákbérletem nem érvényes, mivel az csak lakóhely és iskola között, tanítási napon érvényes. Nem büntetett meg, hivatkozva arra, hogy erre most kezdtek el figyelni, de a faluban sürgősen szerezzem be azt a bizonyos formanyomtatványt, ami igazolja, hogy én a faluban lakom, mert visszafelé már megbüntet.

Be is mentem az állomásra, se lakcímkártya, se személyi, se semmi, gond nélkül, térítésmentesen kitöltötte a hölgy a megfelelő papírt, iktatta és odaadta. Így most már a MÁV Zrt. számára én a faluban lakom. A gond elhárult, kalauz hazafelé mosolygott és megköszönte, hogy ilyen gyorsan intézkedtem.
Amit viszont furcsálltam, hogy az állomáson a hölgy elég nehezen találta meg és töltötte ki a papírt. Elmondása szerint idén még csak harmadszor csinál ilyet, pedig ez a papír fél évre érvényes csak. Ez azért különös, mert 4 kezemen sem tudnám megszámolni a faluból hozzánk járó diákok számát.

Ami viszont ma hajnalban fogadott, még különösebb. Jó kedvem volt, kérés nélkül a diákigazolványt és ezt a lapot is odaadtam a kalauznak, aki meg kinevetett és piszkálni kezdett, hogy mi a francnak csináltattam ilyen lapot, hiszen nappali tagozatos vagyok (napocska a diákon), tehát erre semmi szükségem. Az előző szituáció elmesélése után is hitetlen maradt.

Hol a hiba? Az én készséges együttműködésemben, vagy a kalauzok kiképzésében, netán a szövevényes bürokráciában? Az első kalauz jogosan büntethetett volna, vagy a második volt képzetlen?

Válaszát előre is köszönöm!

Géza