Igen, ilyen megszólítással jött. Mivel nincs friss levél, ezért ezt teszem ki, bár a stílusa - számomra - nem túl megnyerő.
Tisztelt MÁV- figyelő!
Május 26- án értesültem róla, hogy az árvízhelyzet a Budapest- Balassagyarmat vasútvonalra- és emellett nyilván még sok más vasútvonalra is- hatással volt. Egy héttel később utaztam ezen a vonalon, és megértéssel vettem tudomásul, hogy a röpke néhány napsütéses óra nem volt elég a Nógrádkövesd- Magyarnándor közötti, a víz által megrongált vasúti pálya helyreállítására. A vonatpótló autóbusz Nógrádkövesden várta az utasokat, és minimális késéssel közlekedett. (A csomagcipelés és a helyhiány jelen esetben elhanyagolható jelenség.)
Visszafelé a vonatpótló autóbusz hátrányait megkerülve autóval utaztam Nógrádkövesdig. Itt azonban közölték, hogy a Budapestre közlekedő vonat fél óra késéssel indul. Ezt előzőleg a MÁV weboldalán nem jelezték. Persze, tájékoztatás sosem volt, az előző állítást tekintsük semmisnek.
Az eset június első hétvégéjén történt. Arról nincsenek információm, hogyan utazik vonattal a Fővárosba, aki hétköznap a munkahelyére vagy vizsgára- tehát pontosságot kívánó helyre- utazik.
A megértésemet folyton köszönő vasúttársaság iránt akkor kezdtem értetlen dühöt érezni, amikor ma ellátogattam a MÁV honlapjára, és a kánikula napjai után semmilyen változást nem tapasztaltam a Nógrádkövesd- Balassagyarmat vasútvonalon történő közlekedésben.
A levelem célja csupán az ártatlan érdeklődés. Miért nem élvez előnyt egy olyan pályaszakasz, amely Budapest elérését (is) szolgálja? Az tény, hogy két kistelepülés közötti pályaszakaszról van szó. Viszont így a legközelebbi város, Balassagyarmat sem közelíthető meg vasúton. Vagy ez csak engem zavar?
Persze, bizonyára sok a munka és kevés az ember. De mit csinálnak nyolc órában azok az alkalmazottak, akik a jelenleg nem üzemelő szakaszon dolgoz(ná)nak?
A megértésem és türelmem végét már látom világítani az alagút végén egy olyan országban, ahol ha én vagy bármelyik átlagember nem végzi elég jól és elég gyorsan a munkáját, akkor elbocsátják. A MÁV pedig, aki végül is csak egy egész ország A-ból B-be juttatásáért felelős, 3 hét alatt sem tudja helyreállítani legalább a megszokott rendet? Ami lássuk be, nem a kötöttpályás személyszállás magasiskolája lenne, hanem csak valami minimum alatti dolog, ami- tapasztalatból tudjuk- csak megszokás kérdése.
Kérem, ha végre használhatóvá válik a fent (már oly sokszor) említett szakasz, akkor kezdődjön el újra a sztrájk. Intézzünk el mindent egy füst alatt, ha már úgysem tapsol az utazóközönség.
Üdvözlettel,
Egy utazni "vágyó"