MÁV utaspanaszok, késések, információk.

Új MÁV blog

MÁV vs. iskolák – Horrortörténet 2. rész

2009. szeptember 15. - georgejr

Olvasónk a múltkori kirándulásos cikk után újabb történettel gazdagít.  Először elküldték a diákokat Sopronba, majd eszükbejutott, hogy csak Intercityre tudnak kerékpárszállító kocsit tenni, így jó lenne még IC pótdíjat is fizettetni velük. Majd jött a bónusz: tesvír hétezeré' megállok Fertőszentmiklóson is... Majd ez egész vissza.... A sztori hajtás után következik.

 

Kedves Megintállunkvazze!

 Az alábbiakat előző cikkem (Osztálykirándulás, kabaré, ehséglázadás avagy vonat-csak erős idegzetűeknek) egyes lelkes olvasóinak kérésére írtam meg, hátha tényleg segít valakinek, aki hozzánk hasonlóan szereti a gyerekeket, szeret kirándulni, és a két hobbit még össze is kapcsolja.

Az a szomorú, hogy a piliscsabai vasutas rémtörténet nem kamu, ahogy az egyik kommentben reménykedik valaki. Azért írtam meg, mert magyarázatot szerettem volna adni a szülőknek arra, hogy sikerült egy egyszerű osztálykirándulást így el…nom. Végül is: Óbuda-Piliscsaba-Óbuda + 2x10 perc gyaloglás az állomásokra bele kellene férjen négy órába. Nekünk nem fért bele, 2009. tavaszán.

 

Ugyanerről a vonalról (Budapest-Esztergom), amelyet 1992 óta rendszeresen használok, még számos rémtörténetem van. Szülő- és tanártársaimnak is. Az utolsó előttit akkor szedtem össze, amikor előző osztályommal osztálykirándultam, és Esztergomból jöttünk (volna) haza Óbudára egy hét kirándulás után a mi kis piros vonatunkkal. Nem sikerült akkor sem, a vonat késett egy csomót, aztán a solymári állomáson állt le a Siemens, mert elromlott a számítógépe a vonatvezető szerint. Akkor kb. 1 óra vonaton fővés után az Óbudáról autóval kirajzó várakozó szülők mentettek le minket a vonatról.

 

Amikor még Csörgők járták a vonalat, állítólag a hidraulikájuk nem bírta a nehéz hegyi pályát, ezért romlottak folyton el, így adódhatott, hogy Rákosrendezőn is sokszor 25 perc késéssel szálltam fel a Nyugatiból induló vonatra, és gyakran két mozdony húzta a három-négy kocsit.

 

A Siemensek nem bírják, ha nem tartják karban őket, mesélik vegyesen utasok, vonatkísérők, vonatvezetők, ez okozza szerintük a sorozatos műszaki hibákat. Ez egyszerű dolog(nak hangzik), és egyszerű volna a megoldása is. De talán más, mélyebb okok is vannak a biztos megbízhatatlanság mögött, mint az alább olvashatókból kiderül.

 

Nem tudom. Ha most mondjuk felszednek 4000 km sínt, a maradék mire lesz jó (mert ugyan mihez kezdhetnének a helyi kezelésbe átadott végletekig lepusztult infrastruktúrával az önkormányzatok), de a Máv most tényleg rosszabb, mint sok éve volt, pedig a szocializmusbeli Budapest-Pécs-Budapest ingázásaimról is van pár történetem.

 

A párom is tanár, ő is tart osztálykirándulást, sőt, nyári tábort is szerveztünk. A nyári táborra a Gárdony-Badacsony szakaszon osztottunk lapot a Mávnak, és hasonlóan szerepeltek, mint a piliscsabai kaland során. Sikerült az amúgy is végtelenül lassú menetre 76 percet rátenniük, ami kisgyerekekkel utazva igazi rémálom volt a régifajta, nem légkondis, büdös-műbőr jellegű vonaton.

 

Aztán jött az őszi osztálykirándulás a párom osztályával. Kettős feladat a Mávnak: 1. foglalt szakasz 23 főre; 2. kerékpárszállítás 23 kerékpárral Budapest-Fertőszentmiklós-Budapest viszonylatban, 19 nap rendelkezésre álló szervezési idővel. Nem minden sikerült nekik, na, hát van ilyen. Korszerű világ – internet, email, mobiltelefon, a végén kerékpáros összekötők és régimódi szolgálati telefon, mindez kevés volt a sikerhez a 21. században. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valamennyi, a szervezésben közreműködő Máv-alkalmazott mindvégig, a legelső emiltől az utolsó reklamációig udvarias, türelmes és segítőkész volt. De a dolgok mégsem akartak megtörténni.

 

Az első nehézség: melyik vonatra tehetnek kerékpárszállító kocsit, és az adott vonat hol áll(hat) meg, mennyiért, hány átszállással. A második nehézség: sikerül- e az együttes elhelyezés. Két hétig(!) tartott a szervezés, néha egészen olyan hangulatban, mint alku közben a régi Ecserin.

 

A Máv első tézise: mindent megoldunk!

A Máv második tézise: Fertőszentmiklósra nem tudnak kerékpárszállítást biztosítani, utazzon az osztály Sopronba, fizesse ki a fölösleges 30 km-t oda- és visszaútban is, aztán tekerjen vissza kerékpárral, csomagokkal 30 km-t Fertőszentmiklósra, majd a kirándulás végén el ugyanígy Sopronba.

A Máv harmadik tézise: csak Intercityre köthetik rá a kerékpárkocsit, mert a többi vonat győri átszállásos, és onnan nem tudnak keréképárszállítót adni, mert az Győrnek nincs(!). Menjünk Inercityvel, a 30 km fölösleges kifizetésén túl természetesen plusz pótjeggyel. Sopronba.

A Máv negyedik tézise: Megállítják az Intercityt Fertőszentmiklóson, ha fizetünk még plusz 7000 Ft-ot, meg a visszaúton az üresfutási díjat Sopron-Fertőszentmiklós között.

Mindenbe belementünk, csak ne kelljen 2x30 km-t biciklizni egyheti csomaggal a hátunkon.

A Máv ötödik tézise: az Intercityt mégsem lehet megállítani Fertőszentmiklóson.

A Máv hatodik tézise: mégis van olyan vonat, amellyel el lehet jutni átszállás nélkül, nem Intercityvel, kerékpárszállítással, foglalt szakasszal Budapestről Fertőszentmiklósra és vissza, de csak napi egyetlen vonatpár. Dél után nem sokkal kell elindulnunk, és jó későn érkezünk meg (első kirándulási nap ugrott) Fertőszentmiklósra, de legalább lényegesen olcsóbb, mint az előző változatok, és oda utazhatunk, ahova szeretnénk. Igaz, haza csak este negyed tízre érkezünk majd, de a gyerekek gimnazisták, kibírják. (Kirándulás utolsó estéje utáni napra gimiseknek estig való vonatváráshoz programot kitalálni… …megoldjuk.) Ennél a változatnál maradva végül elindult a csapat.

 

A Keleti-Pályaudvaron jött a meglepetés: nem volt foglalt szakasz a csoport számára. Utánajártunk: az éjszakai ügyeletes még tudta, de a nappali ügyeleteshez már nem ért el a hír, hogy szakaszt kell lezárni. Persze végül felfértünk, szétszórva a vonaton. Odaúti vonatos program ugrott, de sebaj. Mindenki szerencsésen megérkezett Fertőszentmiklósra, nem kellett átszállni, megállt a vonat, le lehetett szedni a kerékpárokat, nem volt megállítási díj, Intercity pótdíj, szóval minden jó volt. De ezt a vonatot tényleg két hétig kellett keresni a Máv adatbázisában számtalan emaillel és mobiltelefonálással?

 

A hazaútra felkészültünk: indulás előtt Sopronba telefonáltattunk, hogy meglesz-e a kerékpárszállító, meg az együttes elhelyezéshez a lezárt szakasz, amire üresfutási díjat is fizettünk: persze, hogy meglesz. Indulás előtt két órával a párom elkerekezett a fertőszentmiklósi állomásra, ahol ismét érdeklődött a kerékpárszállítóról meg a foglalt szakaszról: szolgálati telefonálás – minden rendben. Két órával később megjött a vonat és az új meglepetés: kerékpárszállító van, foglalt szakasz nincs. Valahol Sopronban elakadt az információ. A kalauz készségesen ráírta a jegyre a reklamációt, a Keletiben este fél tízkor is működött az ügyfélszolgálat, megértően fogadták panaszunkat, kitöltöttünk egy adatlapot az üresfutási díj visszaigényléséhez, és most várjuk, vajon tényleg visszautalja-e a jegyárkülönbözetet a Máv, vagy ismét „elakad” az információ valahol. Még csak egy hete jöttünk haza, ennyi idő biztos kevés egy ilyen bonyolult ügyre (részleges jegyárvisszatérítés nem teljesített szolgáltatásért), úgyhogy türelmesen várunk.

 

Utóirat: A piliscsabai ügy óta volt még három osztálykirándulásom (sokat kirándulunk, szeretem az országot, és szeretném, hogy a gyerekek is szeressék). Egyszer a Volánnal utaztunk – a szülők egyszerűen megakadályozták, hogy vonattal menjünk és megszervezték a buszozást. Rövid, de intenzív birkózás után (első tézis: nem kaphatunk különbuszt, második tézis: mégis kaphatunk) különbusszal, saját sofőrrel, háztól házig, és a kirándulás helyszínein is háztól házig, urasan, mint az igazi turisták. A rendkívül készséges, udvarias, segítőkész és türelmes sofőr velünk is lakott három napig. Az egész került 3000 Ft-ba gyerekenként, 400 km-el, sofőrrel, mindennel. Kétszer Békávéztunk. A BKV-nál készséges ügyintézők segítségével gyerekenként 300 Ft-os, korlátlan számú utazásra jogosító napijegyet válthattunk, ami negyedére csökkentette a jegyköltségeinket. A busz jött. A villamos is. Ez is a 21. század. Szóval, még Magyarországon is van, ami működik. Attól tartok, ami a MÁV-nál zajlik, az még hazai viszonyok között is negatív kivétel: összeesküvés a fiúgyerekek és férfitanárok gyerekkori villanyvasutazásaiból fakadó kóros vonatozási kedvének megszüntetésére.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mav.blog.hu/api/trackback/id/tr521382751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Píter 2009.09.15. 23:38:49

2009 - máv(start) - mindennapi szívatások

Egyébként a sztori részben köszönhető annak, hogy a napi 4-5 bp-sopron közvetlen járatot sikerült évek alatt napi 1-2-re szűkíteniük, ami eléggé korlátozza a lehetőségeket az adott vonalon. Az ic nem játszik, hiszen nem áll meg minden bokorban és drága is, minimális plusz "szolgáltatás" mellett. Az, hogy győrben lehet/kell átszállni és akkor van csatlakozás, az, mint a fenti szitu is mutatja lehetetlen és vagy nyűgös, mindamellett plusz 20-40 perces menetidőt okoz a legtöbb esetben, ami alapból hosszú menetidő mellett, már nagyon kellemetlen. Lehet még ennél is lejjebb menni? A máv biztos gondoskodik róla...

Közlekedésguru · http://kozlekedem.blog.hu 2009.09.17. 09:47:51

A személyek 20-30 perc pufferidővel közlekednek, egyszóval 2:02 helyett 1:40 alatt elérhetné a Déliből Győrt, de a menetrend akadályozza.

Soproni vonatokat kiszedtük, a megmaradt 1-2 viszont nem gyors, pontosabban csak Komáromig...
"Gyors vonat indul Sopronba..."..."...a vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll!". Ezt mondja Komáromban indulás előtt a soproni gyorsra. Nem személy, nem gyors, nem zónázó, nem sebes, semmi ... csak valamiféle távolsági vonat elővárosi kocsikkal.

DACIA: legelső vonat Bécsbe, mely Romániából érkezne a Keletibe hajnalban. 10-ből 9-szer pótszerelvény van Lökösházáról, de a három másodosztályú kocsiból egyre szűkül a lehetőség. Tömeg, zsúfoltság, az első osztályú kocsi folyosóján sem lehet állni másodosztályú jeggyel. Helyjegyesek magasról leszarva, ha panaszkodik a helyjegyes az állóhelyhiány miatt ledobják a kallerok Kelenföldön a vonatról. Kora reggeli anyázás napi rendszerességgel egyetemistákkal, turistákkal, németekkel, osztrákokkal stb.
A 7:10-es Lisztből RailJet lett, így a megkésett DACIA-t nem viheti el, csak a 9:10-es Semmelweis Ignác EC, melyen -újabban- ha román kocsiba szállsz (DACIA kocsijai) akkor is követelik a minőségre kért pótdíjat, holott nem IC kocsikról van szó!

Decembertől pedig megszűnik a DACIA, gyorsvonat nincs, szenvedj naponta a személlyel Győrig, kelj egy-másfél órával hamarabb és utazz többet, hogy ugyanakkorra odaérj. Azt már meg sem említem, hogy volt amikor Lökösről nem tudtak pótszerelvényt küldeni, így a hálókocsikkal elment a DACIA az utasok nélkül, mert oda nem szállhattál fel. Ha valaki időre megy, így járt. Már csak a peronon állhatsz, vazze!

VAN ENNÉL LEJJEBB? - Ez az 1-es fővonal a nyugat felé. Katasztrófa. A többi vonal ennél csak rosszabb lehet!

Nagymoli 2009.09.21. 18:52:29

Hétvége, vasúttörténeti park... (Emiatt a post miatt kicsit eleve féltem az úttól) Eléggé nagy rendezvény,furcsálltam, hogy a vonatok nem álltak meg ott aznap némi ideiglenes menetrend módosítással, mert hát mégis ingyen reklám lehetőség lett volna a MÁV-nak. Mindegy, kis sétát kibírtam. Hazaút már nem ennyire kis séta volt, mert gyalogoltunk a Nyugatiba.. is. Ezért sem panaszkodok, mert önként vállalt séta volt, egy hölgy társaságában, tehát még köszönettel is tartozok, hogy nem álltak meg a vonatok. ;-) De a Desirók percre pontosan közlekedtek, nem igazán tűntek úgy, mintha erőlködnének hegynek felfelé. 60-67km/h nem erőltetett menet számukra. Ebből két dolgot tudtam leszűrni: 1: Kitakarították a feljebb említett problémás szellőzőket. 2: Nem volt takarítás, csak végetért a nyár... Kéretik a helyes válasz mellé ikszet tenni. :-D Utastér viszont szép tiszta, tájékoztatás is volt érthetően bemondott állomásnevekkel, kultúrált kis vonat a Desiro. Rövid távra kiváló, hosszú távra én visszasírnám az ősöreg műbőrüléses kocsikat, a hozzájuk adott csörgőkkel, valahogy kényelmesebbek voltak. Jön a tél, áttérek vonatra a téligumi-vásárlás helyett.

Nagymoli 2009.09.21. 19:12:17

Mellesleg, ha már vasúttörténeti park, meg MÁV. Kétféle vasutassal is találkoztam aznap. Egyik fáradt, beletörődött, némi beszélgetés után: "..örülök, hogy itt kevés az utas, legalább nem kell annyit dolgoznom... Ez is egy álláspont, és sajnos megértem, én is hasonlóképp vélekedek a saját munkahelyemen, ahol semmivel nem tudok sem előrébb, sem hátrébb jutni. Ha kidolgozom a belem akkor sem, és ha egész nap kávézok, akkor sem. Nem hibáztatom hát őt. Én magam is szívesen kávézok már.. És közben keresgélek állást, hátha van, ahol esetleg jobban értékelhetik a munkám. Másik, fiatal munkaerő, pályafutása elején lelkesen mesélt egy nem túl sikeres villanymozdonysorozat hibáit ecsetelve, aznap szerintem többször előadva a történeteket, ismeretanyagot, rajta látszott, hogy a vasút miatt, a gépek miatt választotta az állást. Valószínűnek tartom, hogy pár év múlva már nem lesz ennyire lelkes, kiölik belőle a vasút iránti lelkesedést.. a vasút vezető beosztású embereinek döntései... Akiknek valószínű soha nem lesznek olyan gondjaik, hogy miből tartsanak el családot, és, talán vonaton sem fognak utazni. Elnézést a témától való eltérés miatt!