Az okét, hogy Budapesten nem biztosítanak átszállást, mert minek is az, de hogy egyetlen szolgálatot teljesítő vasutasban sem volt annyi jó érzés, hogy megvárja míg az utasok átszállnak az kész... Bizony a menetrenden a jövő és ahhoz tartanunk kell magunkat, mert milyen már az, hogy 30 utas miatt késünk pár percet...
Szia!
Az én történetem nem a legfrissebb, viszont tipikusan magyar, tipikusan MÁV.
Tatabányáról utaztunk a Balatonhoz, Kelenföldön átszállással. Az átszállásra 40 percünk lett volna, de még Tatabányán voltunk amikor bemondták, hogy 20 percet késni fog a vonat. Nem izgultunk, hiszen még így is maradt 20 percünk. Némi várakozás után viszont elkezdtük az izgulást, mivel a vonat sem 20, sem 30, de még 40 perc után sem jött. 45 perc késéssel érkezett, amiből Kelenföldig sikerült behoznia 5 percet, így a két vonat szinte egyszerre ért be a 14-es és 15-ös vágányokra. Persze ezt láttuk az ablakon át és örültünk a szerencsének. Gyorsan le is szálltunk (tényleg gyorsan, mert az ajtónál álltunk, futásra készen), ám ekkor a MÁV előállt a meglepetéssel, és rögtön indították is Nagykanizsa felé a szerelvényt. Kb. 30-an ott álltunk és szívtuk a fogunkat az utasbarát poén miatt. Mivel ennek köszönhetően lett kb. másfél óra holtidőnk, párommal bementünk reklamálni. Pár héttel később aztán meg is kaptuk a hivatalos választ, amiben gyakorlatilag csak letoltak, mert nem tudjuk, hogy a MÁV Budapesten nem biztosít csatlakozást. Persze rutinos vonatozóként tudjuk, de azért ez a pofátlanság meglepett. Már az sem teljesen korrekt, hogy 40 perc késés után (miközben Tatabánya-Kelenföld 30 perc!) semmiféle kártérítésre nem tarthatunk igényt, de azt már megszoktuk. Az viszont semmibe nem került volna, ha 1 percet várnak, hogy átszállhassunk, ha már a két vonat úgyis egymás mellett áll. Utasbarát vasút? Én vagyok naiv, én kérek elnézést.
András
