Úgy látszik mostmár fantom IC-k közlekednek, csak azt nem tudom kinek van annyi bőr a pofáján, hogy szutykos elővárosi vagonra kér helyjegyet úgy, hogy előtte azt hazudja, hogy nem kell, és ha nincs megbünteti a szerencsétlenb utast.

Sziasztok!

Egy körülményes hazajutás történetét szeretném megosztani veletek.

Az eset tegnap (augusztus 4.) délután történt. Budapestről szerettem volna Mátészalkára utazni a 15:20-kot induló Latorca-Kraszna Intercity-vel.

Indulás előtt időben az állomáson voltam, megvettem a helyjegyet az arcképes igazolványomhoz. A pénztáros kedves volt, kérésemre egy asztal melletti ülésre kaptam jegyet.

15:50 perckor még egy másik, Szeged felé tartó vonat várakozott a vonatomhoz kiírt sínpáron. Sebaj, gondoltam, ez is késve érkezett meg, majd elhúzzák. Így is lett, kb. 10 perc múlva megüresedett a vágány. Már megszoktam (hisz mindig ezzel utazok), hogy a Mátészalka felé tartó 2 vagont előtt betolják, mint a Záhonynak tartó részt és a mozdonyt.

15:10kor még sehol semmi, de a hangosbemondó folyamatosan tájékoztat, hogy x perc múlva indul, szálljunk fel a vonatra. Ezt készséggel megtettük volna, de sajnos a láthatatlan vonat láthatatlan lépcsőjét nehezen találtuk.

15:20-kor előresétáltam a tájékoztató táblához, ahol 20 perc késést írtak ki. A hangosbemondó viszont erről elfelejtett tájékoztatni.

Tíz perccel később betoltak 2, elővárosi forgalomban használt vagont. Mondanom sem kell, szinte mindenki hangot adott felháborodásának, hisz nem ezért fizettünk. Újabb hosszú percek teltek el, de a kocsikba nem engedtek felszállni, viszont IC kocsi számokat megtestesítőleg, számokat ragasztgattak az ajtókra.

Az egyik kocsiban megnyitották az ajtót, itt szálltak fel sokan, míg a másik kocsiba csak az ajtó szétfeszítésével lehetett feljutni. Itt közölte velünk a kalauz, hogy ez egy nem helyjegyes járat, oda ülünk, ahova akarunk. Többen kérdezték a légkondit, erre az volt a válasz, hogy "le kell húzni az ablakot". Még jó ideig kellett várnunk, mire megérkezett a többi kocsi és a mozdony is, így 40 perces késéssel, és 0 tájékoztatással elindultunk.

Kalauz jön, jegyet kezel, de kéri a helyjegyet. Furcsa, eddig azt mondták nem helyjegyes, de sebaj, jegy van. Kalauz kedvesen tájékoztat, hogy a jegy árát visszaadják a célállomáson, de hogy oda mikor jutunk el, és hogy a jegy teljes árát visszakapjuk-e, arról már nem tudott semmit. (Mögöttem ülő srácot megbüntette, mert nem volt helyjegye.)

A további állomásokon felszállóknak mi magyaráztuk el a helyzetet.

Ezek után még többször, kevesebb-több ideig vesztegeltünk állomásokon és állomások között is.

Ebes környékén 20-30 percet várakoztunk, itt egy munkástól tudtuk meg a késés okát: Debrecenben kigyulladt a vezérlő torony, nem tudják összehangolni a vonatok mozgását, még a váltókat sem tudják állítani. Eközben kiderült, hogy a Záhony felé közlekedő vonat rész IC kocsikból állt, csak a Mátészalkai utasok nem utazhattak azzal, amiért fizettek.

Várakozás közben 2 IC szerelvényt is elengedtem a mellettünk lévő sínpáron Debrecen felé. Ekkor már arról beszéltek utas társaim, hogy elfelejtkeztek rólunk. Később lekapcsoltál a Záhonyi részt, beengedték Debrecenbe, majd tovább. Mi pedig mozdony nélkül, a vagonnyi utassal maradtunk Ebes határában. További 20 perc várakozás után végre behúzták a vagonokat Ebesre, majd kis várakozás után Debrecenbe. Itt további várakozás után indulhattunk tovább.

Innen mondhatni sima utunk volt, csak pár percet várakoztunk állomásonként. (Bár több olyan helyen is megállt, hol menetrend szerint nem kellett volna.) Mátészalkára kicsivel este 10 előtt érkeztünk meg. Szerencsére itt gondoltak az utasokra, minden továbbhaladó irányba biztosítottak csatlakozást, így szerencsére senki nem ragadt éjszakára az állomáson.

Természetesen kassza nem volt nyitva, egyetlen ahol a "nyitva" tábla figyegett az ablakban, ott a függönyt is elhúzták.

Többen megfogadták, hogy másnap reggel visszaváltják a jegyüket.

Én megtettem, ma (augusztus 5.) reggel visszakaptam a helyjegyem teljes árát, a pénztáros minden szó nélkül ideadta.

Mindent összefoglalva 6 órát utaztam, nem kaptam meg azt a szolgáltatást, amiért fizettem, késve is indultunk, és másnap sétálhattam ki az állomásra (nem 200m), hogy visszakapjam a pénzem.

Nem is igazán az dühít, hogy késtünk, hisz inkább ez, mint, hogy a vonatok egymásba fussanak de azért nem ártott volna, ha tájékoztatnak minket legalább a Budapesti pályaudvaron, vagy akkor, amikor kifizettem a helyjegyem a nemlétező IC-re.

Kira