Ismét egy hatvani post, igaz ezt a kommentek között találtam.

Nem válasz, hanem mai este...

Ma reggel, 2008. július 16-án a 3069. számú vonat (Hatvan-Budapest, Keleti pu.) a szokásos időben jött (ami sajnos azt jelenti, hogy Isaszegnél már 3-5 perces késéssel érkezik-indul tovább), nagyjából időben ért Kőbánya felsőre. Onnan viszont kb. 30 perc alatt tette meg a máskor 6-8 perces utat, vagyis a menetrend szerinti 7:32 helyett 7:55-kor érkezett meg a Keletibe. Állt, lépésben jött, lassított, állt, még lassabban jött, miközben kb. 8 vonat húzott el mellettünk befelé. Magyarázat, értelmes indok, tájékoztatás, elnézés kérés természetesen nem volt. A vonatkísérő-jegyvizsgáló csak a vállát vonogatta, ahogy az lenni szokott. A forgali ügyeltre már nem mentem el, siettem a munkahelyemre, ahol nagyon értékelték a 30 perces késést.

Untig ismételt dolog, hogy én például fizetek havi 18 000 Ft-ot egy szolgáltatásért, amiért civilizált országokban normális szolgáltatást -várnak el és nyújtanak. Ez itt csak nyomokban létezik. A mai eset kirívó, de sajnos nem rendkívüli. Ha éppen nincs sztrájk, akkor meleg van (hajlik a sín), hideg van (befagy a váltó), esik az eső (beáznak az elektromos készülékekek), fúj a szél (fázik az állomásfőnök és nem szívesen jön ki), madarak szarnak a felsővezetékre és az leszakad, vagy csak nem ér oda időben a személyzet, esetleg leszakad a felsővezeték vagy váltótörés van.

A késések mindennaposak. Nem írom le az összes esetet az elmúlt 1 hónapból, mert unalmas lenne, de szó szerint igaz, hogy ritkábban volt olyan nap, amikor oda ésvagy vissza pontosan ért a vonat a célállomásra, mint amikor nem. Mindezt tetézi a fásult és unott személyzet udvariatlansága és nemtörődöm hozzáállása, a tájékoztatás teljes hiánya, nem beszélve a vonatok és az állomások általános lepusztultságáról és takarítatlanságáról.

Kikívánkozna belőlem, de nem használom ki a némileg demagóg érveket a MÁV-ba öntött 1100 milliárd forintról, a Gaskó Többpénztérdemlünk" István vezette sztrájkról és a túlfizetett MÁV-os menedzsmentről. De azt el kell mondanom, hogy az utazók elégedetlensége egyre nagyobb, mindennaposak a durva és türelmetlen megjegyzések, és egyre gyakoribbak az olyan beszélgetések, ahol a MÁV-ról való leszakadást fontolgatjuk. Mi vagyunk az a réteg, (a napi ingázók) akik nyereséget termelnek, akik nap mint nap uatzunk és havonta rendesen megvesszük a bérleteket. Nyugaton az ilyesmire piaci terveket készítenek és nyereséges vállalkozásokat alapítanak, míg nálunk csak az állami apanázsért sírnak. Ha a MÁV ezt a minősíthetetlen szolgáltatást nem direkt csinálja (pl. a menedzsmentnek előnyös privatizációt előkészítő tervezett lepusztítás, lásd MÁV-Cargo), akkor öngyilkos stratégiát követ. Ha végképp elidegeníti magától ezt a jelentős számú réteget, akkor tényleg lehúzhatják a rolót.

Egyre hangosabb ketyegést hallok, egyre hangosabb és hangosabb...

Üdv:
Hangyasav