Elindítjuk ezennel gócpontok rovatunkat, amelyben egyes problémás vonalakról fogunk írni. Ezek a vonalak folyamatosan témái a blognak, így megérett a téma külön rovatra. Elsőként a Hatvani vonalat vesszük elő:

Kedves MÁV-blog!

Megint a Hatvan-Budapest vonal sokszor rágott problémája. Az elmúlt néhány napban sorozatban fordul elő, hogy a reggeli 3017-es menetrendi számú vonat félórát késik, azaz az őt követő vonat hivatalos indulási ideje előtt 1-2 perccel van Rákoscsabán.
Az állomáson ilyenkor 30-40, iskolaidőben 80-100 ember várja. A vasúti megállóban semmiféle tájékoztató berendezés nincs, rendszerint 10-15 perc késésnél szoktam felhívni a (saját költségre hívható 40-49-49-49-49-es számot, ahol ma reggel azt a választ kaptam, hogy most beszéltek Rákos állomással (ez Rákoscsaba és a Keleti között van), ahol nem tudnak a késésről.

Mondtam, hogy célszerű lenne megkérdezni egy olyan állomást, ahonnan már el kellett jönnie a vonatnak, erre azt mondta, hogy jó, felhívta Gödöllőt, ahol annyit mondtak a hölgynek, hogy 30 perc késéssel jött el a vonat Gödöllőről. Az okokról annyit, hogy a fel- és leszállások vesznek igénybe túl sok időt (Nincs belekalkulálva a menetrendbe?). A 8 után pár perccel befutó vonat mozdonyvezetője vágányzárról beszél, amiről az információ nem tud.
A MÁV-nak tudomásul kellene vennie, hogy a személyszállítási üzletág egyetlen igazán fejleszthető és fejlesztendő része az elővárosi közlekedés, ami hosszú távon akár nyereséges is lehetne, mert a városi dugók miatt versenyképes - hamár a hosszútávú forgalom árban már régen nem az sem a busszal, de még a személyautóval sem.
Ehelyett a távolsági vonatok miatt állandó az elővárosiak félreállítása, valami tévképzet miatt a sokezernyi ingázót szállító vonatok többnyire a metrótól legtávolabbi külső vágányokra érkeznek, és onnan is indulnak, és 20-25 perces késéseket az elvileg félóránként járó vonatoknál a MÁV nem tekint különleges eseménynek. (Már az is ritkaságszámba megy, ha a Keletiből pontosan indulnak, és nem eleve 2-5 perc - be nem jelentett -késéssel. A késéseknek gyakran műszaki oka van, ami elég sokat mond a pálya és a szerelvények katasztrofális műszaki állapotáról, de legtöbbször tervezési,szervezési, emberi hibák okozzák (Miért kell a Keletibe befutó vonatnak csaknem minden alkalommal 3-5 percet állnia a pályaudvar bejáratánál, amíg valaki eldönti, hogy aznap melyik vágányra is irányítják a bebocsátást kérő szerelvényt? - Nem tudták, hogy jön?)

Többször próbáltam javasolni, hogy ha máskép nem megoldható a XXI. században, telepítsenek - legalább a reggeli csúcsforgalmi időben - ügyeletes vasutast a személyzet nélküli állomásokra, megállókba, aki mobiltelefonnal felszerelve pontos tájékoztatást tud adni a várakozóknak, hogy így ők maguk dönthessék el, akarnak-e várni, vagy alternatív megoldást választanak, ha nem akarnak elkésni munkából vagy fontos találkozóról. A vasút elemi kötelessége a tájékoztatás, aminek képtelen eleget tenni.

A pályaudvari vezetékszakadásokról, vonatkisiklásokról a nyomtatott sajtó is hamarább ad hírt, mint a MÁV-Start internetes oldala. A legkevesebb lenne, hogy percekkel a jelentős késést, járatkimaradásokat okozó balesetek, műszaki hibák bekövetkezése után az interneten legyen az erről szóló értesítés. Közben még az is gyakori, hogy a már 50 perce késő vontatról a pályaudvari hangosanbeszélő még mindig azt szajkózza, hogy a vonat várhatóan 20 percet késik. Ez nem más, mint az utasok tökéletes semmibevétele. Tudom, hogy minden késést, koszt, meghibásodást meg lehet magyarázni, de magyarázatokon nem lehet utazni.

Petteri