Szerencsére mindig vannak kivételek, amik abban erősítenek, hogy a helyzet nem reménytelen. Alant Király Rák levele:
Kedves georgejr!
Az Arrogáns kalauz c. cikk kapcsán eszembe jutott egy nagyon hasonló történet, ami velem esett meg, csak a végkifejlet pozitívabb.
Szegedre óránként mennek IC-k. Zuglóban váltottam jegyet egy 5 óra X perckor induló szegedi IC-re, a pénztáros - egy fiatal srác, aki egyébként csípőből letegezett, mindegy - pedig szó nélkül kiadta a jegyet az egy órával korábbira (ami egyébként a jegykiadás előtt pár perccel ment el). Nem néztem meg, hogy rendben van-e, hiszen volt még dolgom, siettem.
A vonatra felszállva, amikor a helyemet kerestem, akkor vettem csak észre, hogy az előzőre kaptam jegyet. Mindegy, gondoltam, ha jön a kalauz, majd elküldöm a fenébe azzal, hogy a kollegája rossz jegyet adott. Ami ezután következett arra viszont egy MÁV törzsutas sem tud felkészülni.
Miután vázoltam a helyzetet, a kalauz udvariasan, kedvesen elnézést kért, panaszkodott, hogy tényleg sokat hibáznak a pénztárosok és ennek ők isszák meg a levét. Azt mondta, maradjak nyugodtan, és ha valaki másnak is oda fog szólni a jegye, akkor keres nekem máshol helyet. Én megköszöntem a kedvességét, és megkérdeztem, hol tudnám jelezni a MÁV felé, hogy milyen segítőkész kalauzzal hozott össze a sors. Erre csak annyit válaszolt, hogy ha én ezt említem a főnökeinek, akkor valószínűleg lecseszik, tehát ne tegyem. Ezért nem is írnék dátumot.
Az én nagyapám is vasutas volt, és sokat mesélt arról, hogy akkoriban tényleg az utas és a szolgáltatás volt az első, pedig a vállalat akkor is állami tulajdonban volt. (Gondolom, a vagonokat is az ő idejében takarították utoljára...) Kicsiben ugyanezt láttam a szegedi IC-n szolgálatot teljesítő kalauzban is. Az a baj, hogy ez a kuriózum és az Arrogáns kalauz c. cikkben leírt történet az átlag.
