Tamás csak dolgozni szeretett volna, de a büfés bürokrácia megakadályozta. Kedves MÁV ideje lenne, ha végre a büféskocsit üzemeltető cégek körmére néznének, mert a kocsik büdösek, retkesek stb, stb, stb. Ja és egyik másik büfésnek szappannal ki kellene mosni a száját, mert káromkodik mint a kocsis....
Kedves Megintállunkvazze,
Az alábbi történet még tavaly esett meg, a MÁV-nak értelmetlennek tartottam írni ("Kedves utasunk, panaszát kivizsgáltuk, de le se szarjuk stb"), a blogot meg most fedeztem fel, gondoltam megírom. Debrecen-Budapest útvonalon utaztan IC-n, első osztály. Sürgős munkám volt, laptopot vittem magammal dolgozni.
Az IC-n szokott lenni konnektor, de gyakran nem működik, most is ez volt a helyzet, de a laptop akksija ki szokott bírni olyan 2 órát akkor is, ha gyötröm, fel vagyok készülve a MÁV-ra. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy a vonat megáll a semmi közepén, és ott vesztegel egy félórát, majd csigatempóban elkezd araszolni Budapest felé. Két és fél órája utaztunk, de alig hagytuk el Szolnokot, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, laptop lemerül, elindultam konnektort keresni. Az IC tömve volt, a másodosztályon nem volt szabad konnektoros ülés.
Bementem a büfékocsiba, és elkezdtem próbálgatni konnektorokat, hátha valamelyik működik, és szerencsém volt, találtam is egyet amelyiknél az adapter jelezte, van áram. A szerencse eddig tartott, ugyanis azonnal odajött a büfés, hogy mit rendelek, mert addig nem is ülhetek le (!) amíg nem rendeltem és fizettem, ez az étkező rész.
Senki nem volt a büfékocsiban rajta és a vezető kalauzon (azt hiszem így hívják, akinek piros sapkája van) kívül, ez amúgy érthető, mert a berendezésen olyan koszréteg volt mint egy afrikai lepratelepen, én se ennék itt jószántamból. Elmagyaráztam, hogy az első osztályon nincs áram, nekem dolgoznom kellene, és megengedné-e hogy itt leüljek és dolgozzak, amíg nem foglalom el más elől a helyet. Nem, volt a válasz, rendeljek, és akkor is csak 45 percig maradhatok, ez a szabály. Mivel ott volt a vezető kalauz, neki is elmagyaráztam a helyzetet (amit az előbb végighallgatott, mikor a büfésnek magyaráztam, de nem szólt egy szót se), és megkértem, hogy megengedné-e, hogy itt dolgozzak. A válasz: a büfékocsit nem a MÁV, hanem egy külsős cég üzemelteti, neki ebbe nincs beleszólása. Ez nekem kicsit abszurdnak hangzott, mert akkor kinek van? Ekkor feladtam, mert megundorodtam az egész szituációtól, a büfés egy csaj volt, aki rikácsolt velem, nem tudok ilyenkor mit lépni, négy éve nem élek Magyarországon, és elszoktam attól hogy így viszonyuljon hozzám egy cég, akinek fizettem egy szolgáltatásért. Elmentem onnan (a másodosztályon találtam valakit egy konnektoros ülésnél, akivel helyet cseréltünk, odaadtam neki az 1. osztályra szóló jegyemet). Nem tudom, hogy a büfés talán ki akart csikarni egy ezrest a privilégiumért, hogy ott ülhessek, vagy csak egyszerűen tahó volt. Nem tudom, hogy a MÁV hogy nem képes felfogni, hogy azért adok ki majdnem 10 ezer forintot egy retúrjegyért, hogy nyugodtan dolgozhassak az utazás ideje alatt, és ha már a fennakadásról nem is tehet a vonat személyzete, egy mosollyal és némi engedékenységgel megoldhatták volna a dolgot, pénzbe nem került volna nekik.
Üdv, Tamás
